• Szépirodalom

    Margaret Atwood: Az ehető nő

    Embernek lenni kezd túlságosan bonyolulttá válni. Nem titok, hogy a kanadai író művei nagyon közel állnak a szívemhez, éppen ezért voltam annyira boldog, hogy végre magyarul is megjelenik a legelső publikált regénye. Ugyan nem ismerem az egész életművét, és még a magyar nyelven elérhető könyveiből is van pótolnivalóm, Az ehető nő volt az eddigi legfurcsább és legnehezebben emészthető (haha) olvasmányom Margaret Atwoodtól. Olvasva a történetet, szinte hihetetlen, hogy ez a könyv több, mint 50 évvel ezelőtt látott napvilágot, annyira modern és friss hangvételű, ráadásul a téma is épp oly aktuális még mindig sajnos. Ebben a művében már tisztán látszik az az Atwood, akiért milliók rajonganak világszerte. Habár elmondása szerint nem…

  • Nonfiction

    Roxane Gay: A rossz feminista

    Erre a könyvre már a  2014-es eredeti megjelenéskor felfigyeltem, és hat évet kellett várnom csupán, hogy az amerikai Roxane Gay szókimondó, merész esszékötete itthon is a boltok polcaira kerüljön. Már a kötet megjelenése is magára vonja a figyelmet. A letisztult fehér borítón csillogó pink betűk hirdetik a szerző nevét, aki büszkén vallja, hogy ő egy rossz feminista. Azt már tudjuk, hogy a rózsaszín imádata és a feminizmus eszméinek vallása nem kizáró tényezői egymásnak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is az, ha valaki rosszul feminista.

  • Disztópia

    Margaret Atwood: Testamentumok

    Amikor kicsit több, mint két évvel ezelőtt elolvastam A szolgálólány meséjét, a legnagyobb bajom az a sok megválaszolatlan kérdés volt, ami a könyv után maradt, illetve a befejezés, ami nem adott egyértelmű, de még csak viszonylag kikövetkeztethető választ sem Fredével kapcsolatban. Akkor, ott, azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy sosem készült folytatása a könyvnek, pedig a vége alapján lenne benne potenciál. És lám, itt a Testamentumok!

  • Fantasy,  Ifjúsági

    Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

    A mesék mindig csak a jókról szólnak. Arról sosem esik szó, hogy mi történik a gonosz szereplőkkel, miután a jók elnyerték végső jutalmukat. Vagy, hogy miért lesz egyáltalán valakiből gonosz. Persze, a mesékbe kellenek a rosszak, hiszen nélkülük mi értelme is lenne az egésznek, de mindig zavart, hogy nem tudtunk meg semmit az igazi motivációikról. Jennifer Donnelly is valahogy így érezhette, így aztán fogta magát és megírta a Hamupipőke folytatását – az egyik mostohanővérre koncentrálva. Hiszen amikor a herceg végre megtalálja Ellát, a nővérek ott maradnak levágott sarokkal és lábujjakkal, megszégyenülve, megvetve. Vajon mi történt velük azután, hogy a cselédsorsban tartott testvérük királynő lett?

  • Kortárs

    Elizabeth Gilbert: New York lányai

    Elizabeth Gilberttől sajnálatosan keveset olvastam eddig. Egészen pontosan  az előző magyarul megjelent könyvét, a Big Magicet, és most a New York lányait. Bizony, nem olvastam a legfontosabb, leghíresebb művét, az Ízek, imák szerelmeket. Nem. Próbáltam, de éppen egy nagyon rossz periódusban került a kezembe, így elnapoltam. Viszont a filmet láttam, Gilbert tevékenységét pedig a TED előadásai óta nyomon követem – szerintem elképesztően inspiráló nő, nem csak íróként, hanem emberként is.

  • Ifjúsági,  Kortárs

    Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

    A Young Adult könyvek sosem álltak közel hozzám, ezért volt meglepő még számomra is, amikor lecsaptam a Moxie-ra. Persze megvolt az oka, amiért úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom ami nem más, minthogy a Moxie egy feminista YA. A feminizmus témaköre pedig mindig meg tud venni magának (a szakdolgozatomat is részben erről írtam), de sikamlós pálya is egyben, hiszen nagyon könnyű úgy hozzányúlni, hogy végül kontraproduktív legyen. Aztán persze hónapokig tologattam, húztam-vontam, mindig volt valami érdekesebb, fontosabb, ami elékerült a várólistámon, mert hiába a feminista címke, valahogy fáztam tőle. Utólag beláttam, hogy lüke voltam, mert tök jó ez a könyv, egy szuszra kiolvasós, szórakoztató, és igazán gondolatébresztő.

  • Múzsa
    Kortárs,  Szépirodalom

    JESSIE BURTON – MÚZSA

    A Múzsának annyira szép és magával ragadó a borítója, hogy valószínűleg akkor is megveszem, ha azelőtt soha az életben nem hallottam volna Jessie Burtonről. Szerencsére azonban hallottam róla, sőt olvastam is a debütáló regényét, A babaház úrnőjét, így aztán végképp nem volt kérdés, hogy a Múzsa a polcomra kerül. Arról a könyvről is szeretnék majd írni, de most maradjuk egyelőre a Múzsánál, amivel kapcsolatban kezdetben voltak kétségeim, a végére azonban szépen belopta magát a szívembe.

  • A szolgálólány meséje
    Disztópia

    MARGARET ATWOOD – A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE

    Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, a csapból is A szolgálólány meséje folyik mostanában. A könyvből készült HBO sorozat (vagy annak a híre) rengeteg emberhez eljutott, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Margaret Atwood 1985-ben kiadott disztópiája különösen aktuális lett napjainkban, és nem is kell feltétlenül Amerikáig mennünk a példálozás miatt, gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon milyen előszeretettel turkálnak a méhünkben, a politikusoktól kezdve egészen a kisnyugdíjas szomszédnénikig bezárólag. Női princípiumok, a feminizmus szitokszó, és teljesen természetes, hogy az utcán beszólnak, alád nyúlnak, hozzád dörgölődnek vadidegen férfiak, ha pedig ne adj isten megerőszakoltak, akkor magadra vess! Ebben az egészben egyébként az borzaszt el a leginkább, hogy leghangosabban általában a…