Elizabeth Gilberttől sajnálatosan keveset olvastam eddig. Egészen pontosan  az előző magyarul megjelent könyvét, a Big Magicet, és most a New York lányait. Bizony, nem olvastam a legfontosabb, leghíresebb művét, az Ízek, imák szerelmeket. Nem. Próbáltam, de éppen egy nagyon rossz periódusban került a kezembe, így elnapoltam. Viszont a filmet láttam, Gilbert tevékenységét pedig a TED előadásai óta nyomon követem – szerintem elképesztően inspiráló nő, nem csak íróként, hanem emberként is.

A New York lányai a legújabb regénye, amit a kiadó szerencsére hamar elhozott a magyar olvasók számára is. Igazából nem tudom megmondani, mi keltette fel jobban az érdeklődésemet a könyv iránt: Gilbert neve, vagy a fülszöveg egyik kulcsmondata, mely szerint „A New York lányai a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja”.
Tudja fene, de esküszöm az égre, nem volt idén jobb döntésem könyv tekintetében, mint az, hogy elolvasom a New York lányait.
Fogalmam sem volt, mire számítsak, a fülszöveg nem árul el túl sokat a cselekményről azon kívül, hogy mikor és hol játszódik. Nekem ennyi elég is volt, az 1940-es évek és New York elég jó kombináció, hát még ha hozzávesszük, hogy a színházi világ van középpontban.

A történet

Na de ne a Broadwayre gondoljunk! Nem ám. A New York lányainak központi épülete egy omladozó, szebb napokat is látott színház, a Liliom Teátrum, ahol szegényebb rétegeknek szánt butuska, egyszerű darabokat adnak elő a nem túl nagy kvalitású előadók. Revügörlök, táncosok, huszadrangú színészek magával ragadó világa ez, ahol a Liliom nem csupán egy munkahely, hanem egy család. Ide csöppen az elitegyetemről kirúgott tizenkilenc éves finom úrilány, Vivian, akit szülei a nagynénjéhez, a Liliom tulajdonosához küldenek New Yorkba.

A New York lányai gyakorlatilag egy gigahosszú levél, afféle memoár, amelyet az idős Vivian ír egy titokzatos nőnek, Angelanak. Hogy közöttük mi a kapcsolat, arra csak a végén derül fény, de nem is ez az igazán fontos. Sőt, nem is fontos. A levél és Vivian életútja alapján kibontakozik előttünk egy elképesztően bohém és varázslatos világ.

Szerintem…

Úristen, de imádtam ezt a könyvet és ezt a hangulatot! Képtelen vagyok írásban átadni, de olyan magával ragadó ez a könyv, amit egyszerűen nem tudok nektek eléggé lefesteni.

Nem is tudom, milyen kategóriába kellene besorolni a New York lányait, talán valamiféle feminista coming of age némi romantikával, sok szexszel és elképesztő miliővel. Két nagy részre osztható a regény, az első fele a gondtalanságé és a bohémságé, amikor Vivian úgymond öntudatra ébred és letarolja New Yorkot, mindenféle értelemben. Ez nem egy szégyenlős könyv, nem egy lányregény a szó klasszikus értelmében. Itt szex van és szabadosság. Még a könyv után való kutakodáskor a Goodreads értékelések között olvastam egy nagyon érdekes gondolatot, miszerint ha ez a könyv a hetvenes években játszódna, akkor Vivian lehetne akár Samantha Jones fiatalon a Szex és New Yorkból. Ez tényleg találó gondolat, de annyiban nem értek egyet, hogy a fiatal Vivian egyértelműen inkább Carrie Bradshaw lenne, ha nagyon a SATC talaján akarunk maradni, mert a fiatal Vivian sajnos nem túl eszes és nem is túl izgalmas. Ha fiatal Samantha, az egyértelműen Vivian barátnője, Celia lenne. A könyv második felének Vivianje, a már önazonos NŐ – na ő már inkább Samantha. De hagyjuk a buta összehasonlításokat, a szexen és a helyszínen kívül egyébként semmi köze a kettőnek egymáshoz, úgyhogy az istennek sem akarok senkit elriasztani a sorozat emlegetésével.

Szóval Vivian kezdetben inkább egy…mondjuk ki…buta liba, akit elbódít a szabadság íze. Sodródik az árral, és olyannyira nincsen személyisége, hogy mindig függenie kell valakitől. Először egy csodaszép revügörl, Celia lesz a függése és rajongása tárgya, majd egy idősödő színésznő, végül pedig egy fiatal férfi.

Most már látom, hogy húszévesen mindig szükségem volt valakire, akiért rajonghatok; és nem is volt igazán fontos, ki az. Bárki megfelelt, aki erősebb kisugárzással bírt nálam. (New York pedig tele volt olyanokkal, akik erősebb kisugárzással bírtak nálam.) Olyannyira kialakulatlan emberi lény voltam még; olyannyira nem bíztam magamban, hogy folyamatosan kerestem valakit magam mellé, akihez ragaszkodhatok – és folyamatosan hozzáláncoltam magam mások csáberejéhez. Azonban, mint kiderült, egyszerre csak egyvalakiért tudok rajongani. 

Gilbert gyönyörűen építette fel Vivian személyiségét, aki a szemünk alatt bontakozik ki és lesz az évek, évtizedek alatt egy erős, független és szabad nő, aki már nem függ többé senkitől és semmitől, akit nem érdekel mások véleménye, úgy éli az életét, ahogy az neki megfelel. Persze ehhez nagy pofon és nagy kudarcok kellettek, mi pedig ott vagyunk a csillogáskor, az arculcsapáskor és az ujjáéledéskor is vele.
Közben megtalálja a hivatását, amivel nem csak boldogul, hanem ami boldoggá is teszi, rájön, hogy a barátságok nem mindig tartanak örökké, de amik igen, azok mindennél erősebbek és arra is, hogy a család egy sokkal tágabb fogalom annál, amit hiszünk. A könyv második fele ennek a felnövésnek és magára találásnak a krónikája, és habár az első rész teljesen magával ragadott a féktelen hangulatával és miliőjével (olyan volt, mint A nagy Gatsby filmváltozatának bulizós jelenetei), lélekben mégis a második résszel tudtam azonosulni. Vivianben egy kicsit talán magamra ismertem, rengeteg dologban hasonló elveket vallok és hasonlóan gondolkodom, érdekes volt ezeket egy könyv lapjain viszontlátni, emellett a New York lányai elképesztően inspiráló is. Nem tudom, hogy ez az inspirálni-akarás tudatos volt-e az írótól vagy sem, de az utolsó oldal után rám tört a hódítsuk meg a világot-érzés, amit már egyre nehezebb kicsalogatni belőlem. Ennek a könyvnek mégis sikerült egy olyan hősnőn keresztül, aki kicsit sem tökéletes, kicsit sem hibátlan és talán nem is túl követendő.

De ez a könyv nem csak Vivianről szól, ez a könyv New York és egy fantasztikus korszak könyve is.
Vivian életén kívül betekintést nyerünk egy színház életébe, hogy mit jelent egy darabot színpadra állítani, megismerünk szerelmeket, barátságokat, barátságnak tűnő szerelmeket, és a háború borzalmai is ott settenkednek a háttérben, miközben tanúi lehetünk egy új korszak lassú kibontakozásának, amelyben Vivian és a környezete úttörő módon elsőként vesz részt. 

Verdikt

Elképesztően nagy hatással volt rám ez a könyv minden értelemben. Szórakoztató volt, szókimondó, olyan témákat feszegetett, amiket még manapság is szokás a szőnyeg alá söpörni és miközben rettentően aprólékos és részletes, gyakorlatilag egy percre sem veszítette el az érdeklődésemet. Hol megnevettetett, hol megríkatott (még a köszönetnyilvánítás is), megdöbbentett, elgondolkodtatott, arcpirított, gyomron rúgott.
Nem tudom milyen Gilbert többi regénye, de ha csak fele ilyen jók, akkor ez a nő megérdemli, hogy az összes könyve a polcomon legyen. Ez itt pedig újraolvasós.
Sőt mi több, szerelemkönyv ♥︎ 

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című bestseller szerzője új regényében ezúttal a negyvenes évek színházi világába és New Yorkba kalauzol bennünket a kalandos életű Vivian által. A magával ragadó memoár nem csupán egy idős asszony visszaemlékezése, hanem egy fantasztikus korszak krónikája is egyben. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából!

Nyereményjáték

A könyvben nagyon fontos szerepe van egy karizmatikus, fiktív színésznőnek. Játékunkban ezúttal a korszak híres színésznőinek EREDETI nevét keressük. (Tehát pl. Marilyn Monroe esetében Norma Jeane Mortensont kellene beírni a Rafflecopterbe).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11/11 A Szofisztikált Macska
11/13 Readinspo
11/15 Olvasónapló

---

Fülszöveg:
Nem kell jó kislánynak lennünk ahhoz, hogy jó emberré váljunk.

„Egy nő az élete során előbb-utóbb belefárad abba, hogy folyamatosan szégyellje magát… Ezután pedig végre igazán önmaga lehet.”

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek világszerte népszerű szerzője egy különleges memoárral lepte meg rajongóit, amely az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították.

A New York lányai a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja. Az írónő várva várt regényét az emberi vágyak és kapcsolatok bölcsességgel teli ábrázolása teszi páratlan szerelmi történetté.