Ha volt könyv idén, amit nagyon vártam, az egyértelműen A szanatórium volt. A Papírpalotához hasonlóan ez is egy Reese Witherspoon könyvklubos kötet volt anno, és már akkor felfigyeltem rá, mint izolált környezetben játszódó thrillerre. Ráadásul a könyv helyszíne nem más, mint Svájc, ami egyrészt nagyon ritka (de miért?), másrészt pedig örökké kedves hely a szívemnek, mert gyerekkorom egy része oda köt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én személy szerint frászt kapok a régi időkből fennmaradt egészségügyi intézményektől, legyen szó akár elmegyógyintézetről, vagy mint a jelenlegi esetben, egy tüdőszanatóriumról. Ha valamilyen filmben vagy könyvben feltűnik egy ilyen intézmény, már tudom, hogy borzasztóan nyomasztani fog. Nem volt ez másképp most…

Harlan Cobentől eddig egyetlen könyvet olvastam, Az erdőt, ami nagyon bejött, úgyhogy mindenképpen szerettem volna még ismerkedni a szerző könyveivel. A Win a legújabb magyarul megjelent regénye és a fülszövege alapján hasonlóan izgalmasnak tűnt, mint a fent említett thriller, úgyhogy kérdés sem volt, hogy akarom-e olvasni. Meglepő és érdekes élmény volt végül. Először is, érdemes tudni – amit én nem tudtam – , hogy a könyv fő- és címszereplője, Win, vagyis III. Windsor Horne Lockwood már egy bejáratott szereplő a Coben rajongók körében, ugyanis a Myron Bolitar sorozat egyik fontos karaktere, a főszereplő legjobb barátja. Én még egy részt sem olvastam a fenti sorozat köteti közül, fogalmam sem volt, hogy…