• Pszichotriller

    T. R. Ragan: A pók fogságában

    Ez a könyv már őrült régóta pihent a polcomon, ami azért is furcsa, mert erre a zsánerre nagyjából azonnal rá szoktam vetni magam. De jobb később, mint soha, úgyhogy még az év elején nekiugrottam. A könyv a Lizzy Gardner könyvek első kötete, és ha jól láttam, akkor a második kötet már megjelent és előkészületben van a harmadik.

  • Pszichotriller

    Anni Taylor: Végzetes játék

    A Kristály pöttyös könyvek közül sajnálatosan keveset olvastam eddig, de amihez volt szerencsém, az nagyon tetszett. A Végzetes játék a sorozat egyik legfrissebb darabja és nem árulok zsákbamacskát, hozta az eddigi színvonalat. Azokat a pszichothrillereket szeretem a legjobban, amiknek az alapszituációja teljesen realisztikus, bárki számára teljesen átélhető és átérezhető, és a legzsigeribb emberi félelmeket ragadja meg. És mi lehet nagyobb félelem, mint az, hogy egy pillanatra félrenézel és eltűnik mellőled a kisgyereked?

  • Könyvajánló,  Pszichotriller

    Alex Michaelides – Néma tanú

    Az utóbbi időben szinte nem is olvastam semmilyen thrillert vagy pszichotrillert, pedig nagy kedvencem a zsáner, de az elmúlt hónapokban azt éreztem, hogy megcsömörlöttem és minden ilyen könyv egy kicsit egyformának tűnt. Most van az, hogy szívesen olvasnék újra hasonlókat, úgyhogy a Maxim kiadónál megjelenő Néma tanú pont megfelelő választásnak tűnt.

  • A barátnő
    Pszichotriller

    MICHELLE FRANCES – A BARÁTNŐ

    Sok thriller fordult meg a kezemben az utóbbi időben, talán egy kicsit be is sokalltam már tőlük, A barátnő fülszövege mégis annyira felcsigázott, hogy a megérkezése után szinte azonnal nekiálltam az olvasásnak. Az írónő a jó öreg anyós-meny konfliktust vette alapul a történethez, és valljuk be, ez egy olyan téma, ami mindenkit érdekel egy kicsit, és majdnem mindannyian találkoztunk már közvetve vagy – kevésbé szerencsés módon –  közvetlenül is a problémával. Akaratlanul is furdal bennünket a kíváncsiság, hogy melyik félnek van igaza, ki a kiállhatatlanabb közülük, és vajon tényleg minden úgy van-e ahogy azt egyikük állítja? Hiszen minden éremnek két oldala van, nemde? Egy szó mint száz, ez egy remek…

  • Pszichotriller

    Jane Corry: A férjem felesége

    Figyelemfelkeltő cím, hívogató borító és izgalmas fülszöveg – naná, hogy a megjelenés óta a kívánságlistám élén csücsült Jane Corry könyve. Fordulatos pszichológiai thrillerként harangozza be a történetet a hátlap, nyilván erre is számítottam. Végül egy kicsit mást kaptam tőle, mint amit vártam, viszont egyáltalán nem bánom, mert A férjem felesége sokkal többet rejt magában, mint egy hagyományos pszichothriller.

  • Pszichotriller

    SARAH PINBOROUGH – NE HIGGY A SZEMÉNEK!

    Az utóbbi hónapokban mindenhol ez a könyv jött szembe velem és el is határoztam, hogy egyszer majd elolvasom, mígnem úgy beleszaladtam egy óriási spoilerbe, mint a huzat. Mondanom sem kell, hogy ennél a műfajnál nem túl szerencsés, ha lelövik a poént (nem mintha más műfajban okés lenne), úgyhogy amikor végül megkaptam és nekiálltam az olvasásnak, akkor – hogy is mondjam – nem voltam túl izgatott amiatt, hogy hová fog kifutni a vége. Szerencsére kiderült, hogy az általam akaratlanul megismert csavar után van az a bizonyos fő csavar, úgyhogy végül én is elmondhatom, hogy leesett az állam a végén!

  • Csak egy árnyék
    Pszichotriller

    KARINE GIÉBEL – CSAK EGY ÁRNYÉK

    A Könyvmolyképző Kiadó tavaly év végén indította útjára a Kristály pöttyös könyveket, női pszichothrillereket megnevezéssel. Jelenleg két kötet található a sorozatban, a Csak egy árnyék az első volt a sorban, és mivel szeretem a borzongást, emellett érdekes volt a fülszöveg is, így nem tudtam kihagyni. Biztosan sokaknak szemet szúrt a női pszichothriller elnevezés, bevallom, nekem is. Ezért aztán utánanéztem, mert nem értettem, hogy ugyan mi a fenének kell beskatulyázni nemek szerint egy egész könyvsorozatot, és hogy vajon mitől lesz női vagy éppen nem női egy pszichothriller.