Susanna Clarke: Piranesi
Susanna Clarke neve fogalom a fantasy irodalom világában, hiszen első regénye, a Hollókirály egyből a csúcsra repítette. Megosztó könyv volt, de abban mindenki egyetértett, hogy rendkívül különleges. Én magam is beszereztem már, de első körben mégis a legújabb, Piranesi címre hallgató kisregényére voltam kíváncsi, amit kis túlzással az egész világ remegve várt, Clarke ugyanis egy betegség miatt hosszú évek óta először jelentetett meg új regényt. És hogy milyen lett a rajongásig dicsért Piranesi? Rendkívül különleges és zavarba ejtően furcsa.
Az első oldaltól kezdve olyan, mintha egy álomban járnánk. Mint minden álom, ez is elnagyolt, szürreális és mégis igazi. A Ház egy végtelen számú csarnokot felölelő labirintus-szerű építmény, aminek alsó részét az óceán vize mossa, a felső szintet felhők szelik át és a középsőben gigantikus méretű szobrok és madarak osztoznak a világon. Itt él magányosan Piranesi, aki azzal tölti ideje nagy részét, hogy tudományos alapossággal kutatja fel a végtelen csarnokokat, jegyzi fel azok jellegzetességeit és figyeli a Dagályt. Egyetlen társasága a heti kétszer felbukkanó Másik, aki megszállottan keresi a Tudást, és a titokzatos csontok, amiket szent tiszteletben részesít. Piranesi a maga bájos naivságával, önzetlen jóságával szemléli a világát, a Házat, amelynek mindig is részese volt és amely gyermekének tartja magát. Aztán felbukkan valaki a Csarnokokban, aki nem a Másik, Piranesi világa pedig alapjaiban rendül meg. Ki is ő valójában, és miért nincsenek emlékei?
A madarakat nem nehéz megérteni. Viselkedésük elárulja, mi jár a fejükben. Általában a következő gondolatmenet játszódik le bennük: Ez ehető? Vajon az? Na és ez? Ez talán élelem. Szinte biztos vagyok benne, hogy az. Néha pedig ez: Esik. Nem szeretem az esőt.
Noha egy rövid, szomszédi eszmecserére bőven elegendő, az ilyesfajta megjegyzések nem utalnak túlságosan mély intellektusra. Mégis úgy találtam, hogy talán több bölcsesség rejtőzik a madarakban, mint az elsőre látszik, olyasfajta bölcsesség, mely csak közvetetten és alkalmanként fedi fel magát.
Mindössze 220 oldalt ölel fel a regény, amelyben kis túlzással semmi más nem történik, mint hogy óriási csarnokokban barangolunk Piranesit követve, akinek gondolatai, naplójegyzetei alapján áll össze a könyv cselekménye. Elképesztően bátor és újszerű irodalmi kísérlet volt ez Clarke-tól, hiszen a Hollókirály után ez egy teljesen más irány. A Piranesi inkább szépirodalom, rengeteg metaforával, álomszerű képekkel és hangulattal, szimbolizmussal, amelybe azért becsúszik a fantasy és némi okkultizmus is. Nem is vagyok biztos benne, hogy első olvasásra mindent értettem, vagy úgy értettem, ahogyan kellett volna. Persze, ez mindig szubjektív dolog, de a nyakamat merném tenni rá, hogy ha van könyv, amit minden olvasó egy kicsit másképp értelmez, akkor a Piranesi ezek között van. Már maga a cím is beszédes. Piranesi a címszereplő neve és Piranesi a regény ihletője is. Pontosabban a 18. században alkotó itáliai Giovanni Battista Piranesi művei ihlették a regényt, akinek elképesztően szuggesztív és egyben hátborzongató metszetei között egy Börtönsorozatot is találunk.
És micsoda is a Ház Piranesinek? A minden, az Otthon, ami tudtán kívül egyben börtön számára.
Nem egyszerű olvasni a Piranesit. Nem a csodálatos nyelvezete vagy a hasonlatai miatt, hanem a lassú, csordogáló és sokáig szinte eseménytelen cselekménye miatt. Bevallom, engem az első száz oldala egyáltalán nem fogott meg az elképesztő világépítés dacára sem, a második fele viszont már könnyebben utat talált hozzám, olyannyira, hogy álmomban is felbukkantak a hatalmas Csarnokok és a kilátástalan labirintus. Attól a pillanattól kezdve, ahogy elkezdett felsejleni, hogy a Másik valamit titkol, amikor Piranesi lapról lapra öntudatára ébred és amikor valamiképpen mozgalmasabbá vált a cselekmény, akkor már engem is magával sodort az ár. A befejezésnél sokan hiányolják a nagy fordulatot, de szerintem pont hogy így volt tökéletes a lezárása, csak ezért az egy fejezetért már megérte elolvasnom a könyvet.
Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mi is akart ez lenni, és hogy tetszett-e vagy sem, de az bizonyos, hogy Susanna Clarke valami elképesztően egyedit és különlegeset alkotott ezzel a regénnyel és minden igaz, amit írnak róla. Számomra mindenképpen újraolvasós könyv lett, mert biztos vagyok benne, hogy nem a könyv hibája, hogy elsőre nem volt tökéletes a kapcsolódásunk.
Bátran ajánlom mindenkinek, akik nem tucatkönyvre vágynak, akik szeretnek különleges világokba merülni és akik nyitottak az okos, intelligens olvasmányokra. A Piranesi pontosan nekik íródott.
A könyv adatai Eredeti cím: Piranesi (2020) Kiadó: Agave Könyvek Fordító: Molnár Berta Eleonóra Keménytáblás, 224 oldal Kiadás éve: 2020 Moly
Több mint tizenöt évvel A hollókirály megjelenését követően idén végre megérkezett Susanna Clarke második regénye, a Piranesi. Tartsatok bloggereinkkel a történet rendkívüli világába, és játsszatok velünk, hogy esélyetek legyen megnyerni az Agave Kiadó által felajánlott példányt.
Nyereményjáték
A Piranesi a fantasy irodalom egyik kiemelkedő műve, de a műfajban rengeteg más népszerű regény is íródott, így most ezeknek a borítójából hoztunk egy-egy részletet az állomásokon. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, melyik könyvhöz tartozik az adott borítórészlet.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Állomáslista
Blogturné Klub
11.18. Könyv és más
11.20. Utószó
11.22. A Szofisztikált Macska
11.24. Booktastic Boglinc
11.26. Flora the Sweaterist
Fülszöveg
A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.
Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.
Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.
