A visszaadott lány
Könyvajánló,  Kortárs,  Szépirodalom

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Mihez kezd egy tizenhárom éves lány, akit a szüleinek hitt emberek egyik napról a másikra visszaadnak az igazi családjának, mint egy megunt, levetett pulóvert, ami már csak a helyet foglalja a szekrényben? Ezzel a közel sem hétköznapi felütéssel kezdődik az olasz Donatella Di Pietrantonio rövid, de annál tartalmasabb regénye.

A visszaadott lány líraian tárja fel a főszereplő kamaszlány lelkében dúló viharokat és az elhagyatottság sivárságát.

A visszaadott lány – akinek a történetben nem derül ki a neve – jómódú, boldog városi életből kerül vissza a sokgyerekes, szegény falusi családba. Akkor szembesül vele, hogy nem is az igazi szülei nevelték, amikor utoljára látja őket és senki nem akarja elárulni, mi vezetett a kitaszításához.

„Két élő anyám volt, mégis árván maradtam. Az egyik akkor engedett el, amikor még a nyelvemen volt a teje íze, a másik tizenhárom évesen adott vissza. Elszakadások, hamis vagy titkolt rokonságok, eltávolodások gyermeke voltam.”

Új családjában rögtön szembesül az élet komor, nyomorúságos oldalával, a szegénységgel, a bűzzel, a tanulatlansággal és a bűnözéssel. Egyetlen támasza és biztos pontja a húga, Adriana, akivel az első pillanattól kezdve cinkostársak és aki fiatalabb kora ellenére biztos kézzel tartja a felszínen az életükbe csöppent nővérét. Az emberek, akikből a lány új családja áll, teljesen ismeretlenek és ijesztőek. Az új anya és apa nem osztogatja a szeretet, mint ahogyan a jó szót sem, a többi testvér pedig inkább csak megtűri, mintsem kedveli.

Az elbeszélésben néha fel-felvillan a jövő is. Előre tudjuk már, hogyan alakul például a legkisebb, most még csak csecsemő testvér sorsa, de az is kiderül, hogy a két nővér egymás életének része marad még felnőttkorukban is.
Ezúttal sem a rózsaszín mázzal leöntött Olaszország képét kapjuk. A visszaadott lány hetvenes éveket bemutató világa szürke, kilátástalan, száj- és pisiszagú. Csak néha sejlik fel a múltból a tenger sós illata, a drága piperék és a finom kelmék tovalibbenő, tán sosemvolt valósága.

Donatella Di Pietrantonio prózája egyszerű, sallangoktól mentes, rövid mondatokba foglalt líraiság.

Az a fajtája az irodalomnak, amit szépirodalomnak szokás nevezni, de annak minden vélt vagy valós negatívumától mentes.
Úgy visz magával a történet, hogy egy ponton már úgy érezzük, mi magunk vagyunk a visszaadott lány, mi forgolódunk álmatlanul a vizelettel áztatott matracon, mi kapjuk azt a pofont és mi igyekszünk mindenáron kideríteni, miért dobott ki minket az anyánk, akit annyira imádtunk. Aztán amikor kiderül, mi magunk is letaglózva állunk. Hogy csak ezért? Miért? Hogyan lehetséges ez?

A vége sem hoz teljes feloldozást. De jó hír, hogy pár napon belül megjelenik a folytatás, a Halásznegyed, amelyben a felnőtt testvérek sorsának alakulását követhetjük.

Minél többet olvasok, annál biztosabb vagyok benne, hogy a kortárs olasz irodalom igencsak az én ízlésemnek való. A visszaadott lánnyal újabb kedvencet avattam – úgy tűnik, ez az évem és a szívem az olaszoké. Ajánlom mindenkinek ezt a remekművet. Egy délután alatt kiolvasható, de örökre a fejünkben és a szívünkben marad.

A könyv adatai
Eredeti cím: L'Arminuta
Kiadó: Park Kiadó
Fordító: Todero Anna
Kiadás: füles kartonált
Oldalszám: 224
Kiadás éve: 2021
Moly

Fülszöveg

Ha az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.

Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.