Az utóbbi időben tudatosan maradtak el a beszerzős posztok, ugyanis szeretném ezentúl a havi helyett három hónapos blokkokban megmutatni az újdonságaimat. Idén sokkal kevesebb könyvet tervezek vásárolni, és 1-2 darabért nem lenne értelme bejegyzést csinálni, ezért döntöttem a tömbösítés mellett. (A márciusi ámokfutásom fényében ezt különösen viccesnek találom leírni, de eskü, hogy van mentségem, majd meglátjátok!) A címre kattintva a könyv molyos adatlapjára juthattok. 

Itt a tavasz! Ez nem csak madárcsicsergést, langyos szellőt és nyíló virágokat jelent, hanem friss, ropogós könyveket is. Összegyűjtöttem azokat a megjelenéseket, amik láttán felcsillant a szemem és zokogva a sarokba bújt a pénztárcám. A lista abszolút szubjektív és folyamatosan frissíteni fogom, hátha időközben érkezik még valami ínyencség! 

Említettem már, hogy mennyire felszínes liba tudok lenni, ha könyvekről van szó? Elég egy szép borító, meg a kelleténél több előfordulás az instagram hírfolyamban, és máris meg vagyok győzve róla, hogy kellünk egymásnak. Így történt, hogy hirtelen felindulásból megvettem magamnak A tél jegyeseit, de még ekkor sem voltam biztos abban, hogy egy ifjúságinak szánt fantasy el fogja nyerni a tetszésemet. Olyan naiv vagyok, hiszen a Harry Potter is ugyanez a kategória, ebből kifolyólag nem is tudom miért gondoltam, hogy A tél jegyesei nem fog berántani a világába. Berántott, de még hogy! Két nappal a befejezése után is szörnyen visszavágyom a Sarkra, és annyira szeretném olvasni a folytatást, hogy mostazonnaliskésőlenne. 

Kicsit szégyellem, hogy még sosem hallottam Mary Higgins Clarkról, aki rengeteg könyvet tudhat a háta mögött, és idős kora ellenére is folyamatosan alkot. Alafair Burke-től viszont már olvastam, és az ő nevét látva reménykedtem abban, hogy A Csipkerózsika-gyilkosságot kedvelni fogom.

Sokan vártuk már Sarah Pinborough új könyvének megjelenését, hiszen a Ne higgy a szemének elég durva indítás volt tőle. Engem nagyon érdekelt, hogy tudja-e tartani ugyanazt a színvonalat a 13 perccel is, amit az előző könyvénél már megszokhattunk tőle, emellett kíváncsi voltam arra is, hogyan tud összeférni két ennyire eltérő zsáner, mint a YA és a pszichothriller egyetlen könyvben. Jelentem, jól működik a koncepció. 

Egy szempillantás alatt eltelt egy hónap az előző a BASC doboz érkezése óta, úgyhogy reggel már csengetett is a postakocsis fiú a márciusi angol kiadással a kezében. A hónap témája az Alice in Wonderland volt, és valljuk be, ez igencsak izgalmas lehetőségeket nyújtott a doboz összeállítását illetően. A továbbiakban spoiler és sok kép következik, úgyhogy mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább!

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy A fény, amit elvesztettünk az idei év egyik nagy szenzációja. Én már a hazai megjelenés hallatán is borzasztóan izgatott lettem, hát még akkor, amikor sorra érkeztek a pozitív visszajelzések a könyvről. Ráadásul Reese Whiterspoon könyvklubjában ez volt a februári hónap könyve, és ott mindig nagyon szuper olvasmányokat választanak. Rettenetesen kíváncsi voltam, de féltem is tőle, mert minden tanács úgy szólt, hogy készítsünk egy csomag zsepit is a könyv mellé. Aztán ledöntött az influenza, és ha már amúgy is 5 zsebkendő/perc volt az átlagom, hát megragadtam az alkalmat, és kezembe vettem Santopolo bestsellerét. Pár zsepi pluszban már nem oszt, nem szoroz.

Simogat, miközben a lelkedbe mar A Bádogember külseje sem átlagos. Az élénken vibráló sárga borító belül vidám napraforgókat rejt, vakító kék alapon. Már ez is előrevetíti, hogy nem mindennapi történettel lesz dolgunk. És valóban nem az. Rég olvastam már ennyire keserédes, mégis pozitivitást sugárzó regényt, ahol egyik pillanatban még a könnyeimet törölgetem, a másikban pedig már mosolygok. Csodálatos volt.