-
Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő
Achtung, achtung! Ebben a bejegyzésben a szokottól eltérően több spoiler található. Ez a könyv egy életrajz, így ez most elkerülhetetlen volt, de igyekeztem csak arra kitérni, ami amúgy is közismert Lamarr életéből. Volt egy gyönyörű nő, akinek hihetetlenül kalandos volt az élete, aki először színlelt orgazmust filmvásznon és aki feltalált valamit, ami a mai napig meghatározza az életünket. Mindezek ellenére sajnálatosan kevesen ismerik itthon a nevét– legalábbis a mini közvéleménykutatásom alapján erre jutottam, és most már bevallom, hogy én is csak néhány éve hallottam róla először.
-
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Hála a jó magyar oktatási rendszernek, sajnos a kötelező magyar klasszikusoktól reflexből fázni kezdek a mai napig – már gyerekként sem szerettem ha megmondták mit kell csinálni/olvasni/szeretni. Persze azóta már rengeteg esetben rájöttem, hogy nem rosszak ezek a könyvek, mégis maradt bennem némi fenntartás (főképp ha Jókai több tízoldalas leírásaira gondolok). Erről a Gárdonyi regényről csupa jót hallottam, így arra jutottam, hogy kiderítem, milyen egy tipikusan nőknek íródott limonádé a múlt századból.
-
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Milyen megragadó cím, nem igaz? Az ember egyből felkapja rá a fejét, mert van benne valami abszurd kettősség: szomorúságot és könnyedséget ígér egyszerre és ezt a kettősséget a borító is tükrözi a pink és a fekete kontrasztjával. A tartalma pontosan valami ilyesmi: borzasztóan komoly és megosztó témát dolgoz fel, de a humorával igyekszik kompenzálni. Na ne az olcsó humorra gondoljatok, inkább amolyan fanyar, kicsit ironikus fajta.