
ELIZABETH GILBERT – BIG MAGIC
Elizabeth Gilbertet mindenki ismeri. Ha máshonnan nem is, akkor a filmet biztosan láttátok, amelyben férjet, lakást, kényelmes életet hátrahagyva beutazza a fél világot, hogy megtalálja Istent és az Igazit, és persze hogy pizzával és pasta-val tömje a búráját. Elsősorban persze önmagát akarta felfedezni. Elég sablonos, ugye? Én is így gondoltam, pedig ha jól emlékszem a moziban még el is pityeredtem a vége felé.Elizabeth Gilbertről nem volt semmilyen véleményem eddig, teljesen semleges volt számomra. Az egyik TED előadását látva gondoltam, hogy jó fej, de nem akartam mindenáron olvasni tőle bármit is. Igazából az sem érdekelt, hogy az Ízek, imák, szerelmek óta milyen könyveket írt. Egészen addig, amíg egy nap meg nem láttam a Big Magic magyar kiadásáról szóló hírt. Mondhatjátok, hogy felszínes liba vagyok, de ez a borító beleégett az agyamba és azonnal tudni akartam, hogy mi ez a könyv, mikor jelenik meg és mikor lehet azonnal az enyém. Hamar kiderült számomra, hogy nem csak a borítója érdekes, hanem a tartalom is. A Big Magic pedig elsősorban az írókhoz szól. Nem, ez nem igaz, mert mindenkihez szól, aki csak a legminimálisabb módon is kreatív életet él, legyen szó írásról, gyöngyfűzésről, festésről, agyagozásról, táncról vagy bármi másról, ami örömet okoz és szenvedéllyel tölt el.
Gilbert vicces nő és nagyon pozitív személyiség is egyben, ezt már az első oldalakat olvasva meg lehetett állapítani. Tetszett a hozzáállása a dolgokhoz, hogy bízott magában, hogy nem félt a kudarcoktól, nem keseredett el amikor mindent újra kellett tervezni és nem adta fel akkor sem, amikor én már biztosan a fal felé fordulva szedegettem volna össze az önbecsülésem darabkáit. Sok mindent kell még tanulnom, és a kitartás az egyik legkeményebb lecke számomra, de ez a könyv egy picit mankót nyújtott ebben (is).
Akik földhözragadtan és túlontúl materialista szemlélettel élik az életet, azoknak egészen biztosan meredek lesz ez a könyv, és főleg a második fejezet, hiszen ebben osztja meg Gilbert a saját kis elméletét a kreativitásról. /Némi spoiler a TED-en./ Nekem tetszett, hiszen sokkal építőbb és jobb így felfogni a dolgot. Meg egyébként is, miért ne hihetnénk egy csöppet a varázslatban?!
Persze ne gondoljuk, hogy az egész könyv egy nagy humbug, hiszen számos hasznos tanács, anekdota, személyes történet bújuk meg a sorok között. Kifejezetten tetszettek az iskolai képzésekről és a civil munka feladásáról alkotott gondolatai, bár bevallom, nem hiszem, hogy az utóbbi lehetőséggel túl sok művészember merne számolni idehaza.
A legeslegkedvesebb része számomra mégis a maximalizmusról szóló rész. Sokan küzdünk ezzel a „betegséggel” és igen, be lehet ezt állítani valamiféle pozitív, felsőbbrendű dolognak, de őszintén szólva engem a legtöbbször csak hátráltatott mindenben, és egy csomó lehetőséget azért szalasztottam el, vagy eleve meg sem próbáltam, mert azt gondoltam, hogy én, vagy a produktumom nem lesz elég jó hozzá, nem fogja megütni a mércét. Azt a mércét, amit csakis én állítottam fel és én gondoltam hozzá, nem mások. És az én mércém irreálisan magas önmagam felé. Szóval amikor elérkeztem ehhez a részhez, az heuréka-szerűen döbbentett rá arra, hogy eszméletlenül hülye vagyok a maximalizmusommal az élen.
„A tökéletességre való törekvés nem más, mint a félelem drága, magas színvonalú verziója. A maximalizmus valójában nem más, mint a félelem puccos cipőben és hermelinbundában (…), igyekszik elegánsnak tűnni, holott valójában halálosan retteg. Mert a csillogó máz alatt a perfekcionizmus nem több a mély, egzisztenciális félelemnél, amely újra meg újra azt sulykolja belénk, hogy „nem vagyok elég jó, és sosem leszek elég jó”. 158.o.
Ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindent ahogy esik úgy puffan módon adok ki a kezemből, de megpróbálom tudatosan elengedni ezt a görcsös kényszert és lazán venni a dolgokat, ahogyan mindenki más is teszi. Nem úgy sikerül valami, ahogy terveztem? Kit érdekel, majd legközelebb jobb lesz! Vagy nem.
Mindenkinek érdemes elolvasni, akibe egy kicsi kreativitás is szorult – márpedig Gilbert szerint nincs olyan ember, aki nem kreatív – mert nagyon sok félresikerült gondolatot, hiedelmet tesz tisztába a kreatív élettel kapcsolatban és segít bennünket felszabadítani a mondvacsinált elvárások alól. Nekem nagyon sokat adott ez a könyv, azt hiszem más nem is példázhatná ezt jobban, mint hogy egymás után kétszer olvastam el, és nekiálltam harmadszor is, ezúttal jelölőcetlikkel és ceruzával felvértezve. Ilyen még soha nem történt, én mondom mágia van ennek minden betűjében!Elizabeth Gilbert pedig annyira szimpatikus lett, hogy nincs mit tenni, muszáj lesz elolvasnom az Ízek, imák, szerelmek című művét, de bevallom, sokkal jobban érdekel A lélek botanikája, amelyet egy költözés, egy apró, kezdetleges kert és mérhetetlen sok kíváncsiság ihletett.

Elizabeth Gilbert – Big Magic
Kiadó: Partvonal Kiadó
Fordító: Balázs Laura
Keménytábla levehető védőborítóval, 255 oldal
Megjelenés: 2016
A SZERZŐRŐL Elizabeth Gilbert 1969-ben született, Connecticutban nőtt fel. Politikatudományból diplomázott, de dolgozott pincérnőként, pultosként és szakácsként is. 1993-ban az egyik magazin publikálta az írását, ezután kezdett el szabadúszó újságíróként dolgozni. Az Ízek, Imák, Szerelmek nem az első könyve volt ugyan, de ezzel sikerült betörnie a szélesebb köztudatba, óriási sikert hozott neki az önéletrajzi történet. Kétszer volt férjnél, második férjével tavaly szakított, nem sokkal később felvállalta kapcsolatát legjobb barátnőjével, a rákkal harcoló írónővel, Rayya Eliasszal. 2015-ben, több író közreműködésével 1 millió dollárt gyűjtött össze a szíriai menekültek megsegítésére. A Big Magic az ötödik könyve.

