• Legvégül a szív
    Disztópia,  Könyvajánló

    Margaret Atwood: Legvégül a szív

    Margaret Atwood az az író, akinek a neve garancia számomra a jó könyvhöz. Mindegy, hogy mit ír, van egyfajta stílusa, ami szó szerint magával ragad. Nem minden könyve lett kedvenc, nem minden könyvét tartom hibátlannak, de ettől függetlenül az egyik legjobb kortárs íróként tartom számon. A Legvégül a szív a legújabb, magyarul megjelent regénye, amely eredetileg 2015-ben született és műfaját tekintve disztópiának lehetne nevezni. Az is tulajdonképpen, hiszen minden adalék megvan ehhez benne, azonban mégsem ezen van a hangsúly. Teljesen más, mint például A szolgálólány meséje vagy éppen a zseniális MaddAddam trilógia. A helyszín Amerika, ahol végigsöpört a gazdasági válság és ennek nagyon sok ember látta kárát. Néhány állam maradt,…

  • Vakság
    Disztópia,  Könyvajánló

    José Saramago: Vakság

    Jose Saramago irodalmi Nobel-díjas portugál szerző. A Vakság című regénye eredetileg 1995-ben jelent meg, magyarul pedig 1998 óta olvashatjuk. A Helikon Kiadó csodaszép köntösben hozta el újra a magyar olvasóknak ezt a regényt és ha nem lett volna ez az új kiadás, akkor bizony sosem találkozom ezzel a könyvvel. Magam sem értem, hogyan kerülhette el eddig a radaromat ez a könyv, mert minden megvan benne, amire felkapom a fejem. Mindig is remek érzékem volt kiválasztani a világirodalom legnyomasztóbb műveit, de ezúttal legalább már a fülszövegből sejthető volt, hogy nem a Vakság lesz az idei legvidámabb könyv verseny nyertese. Bele sem gondolunk, mekkora ajándék a látás, és mennyire kiszolgáltatottá válik az,…

  • The Grace Year- A tizenhatodik év
    Disztópia,  Könyvajánló

    Kim Ligget: The Grace Year – A tizenhatodik év

    Idén ez már a második YA könyv, amit elolvastam és ez pontosan kettővel több, mint amennyit általában szoktam. Továbbra sem érzem azt, hogy a zsáner nekem lenne kitalálva, de amikor néhanapján választok valamit, az jól szokott elsülni. Most is így történt, mert Kim Ligget könyve a gyönyörű, rózsaszín és virágos borító alatt egy igazi sötét és nyomasztó történet, egyáltalán nem az a könnyed kis lötyi, amit a külseje alapján várna az ember. A könyv egyébként sokszor nagyon, de nagyon emlékeztetett az Éhezők viadalára – még ha nem is ez volt célja az írónak, a hasonlóságok kiszúrják az ember szemét. Van egy erős, kockázatokat szívesen vállaló és fiús dolgokhoz igencsak jól…

  • 1984
    Disztópia,  Könyvajánló

    George Orwell – Fido Nesti: 1984

    Az 1984-ről talán még az is hallott, aki soha életében nem ment könyvek közelébe. Sokféle feldolgozást láthattunk már az évek során, készült belőle film, színdarabok, ihletett valóságshow-t a regény, de most először vehetjük kézbe ezt a klasszikusnak számító történetet képregény formájában. De hogyhogy csak most? Az 1984 tökéletesen alkalmas és működőképes ebben a formátumban – nem helyettesíti az eredetit, de egy olyan pluszt ad hozzá, amit kár lenne kihagyni. Tartozom egy vallomással. Orwelltől ezidáig csak az Állatfarmot olvastam, és hiába ült a polcomon évek óta az író fő művének tekintett 1984, valahogy mindig elodáztam. Láttam a filmet, ami borzasztóan lehangolt és féltem, hogy a könyv még sötétebb lesz.  Aztán tavaly…

  • Disztópia

    Marc-Uwe Kling: QualityLand

    Üdv a felsőfokú jelzők hazájában! Üdv QualityLandben! Nem szeretek egyből a borítóval indítani egy értékelést, de úgy gondolom, hogy a QualityLand esetében egyáltalán nem mehetünk el szó nélkül a külső mellett. A magamban csak „vibris könyv”-ként emlegetett kiadványnál bátran kijelenthetjük, hogy sikerült megalkotni az év legfeltűnőbb borítóját, ami messze kiragyog a könyvesboltok sűrűn rakott polcairól. Hogy ez pozitív, vagy negatív érzelmeket kelt-e a leendő olvasóban, az teljesen szubjektív. A borítón még ott virít Bödőcs Tibor neve és ajánlása is, úgyhogy ha másról nem is, de itt már sejtheti a potenciális olvasó, hogy nem egy halálosan komoly történetet vett a kezébe. Persze a humor itt egy sokkal komolyabb és mélyebb témát…

  • Disztópia,  Fantasy,  Weird Fiction

    Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

    A női test és más összetevőkre már a beharangozó pillanatában felfigyeltem. A kubai származású amerikai szerző debütáló novelláskötete külföldön nagy visszhangot kapott, jelölték egy halom díjra, amiből nem egyet el is nyert, emellett igazi irodalmi szenzációként emlegetik a kritikák.

  • Disztópia

    Margaret Atwood: Testamentumok

    Amikor kicsit több, mint két évvel ezelőtt elolvastam A szolgálólány meséjét, a legnagyobb bajom az a sok megválaszolatlan kérdés volt, ami a könyv után maradt, illetve a befejezés, ami nem adott egyértelmű, de még csak viszonylag kikövetkeztethető választ sem Fredével kapcsolatban. Akkor, ott, azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy sosem készült folytatása a könyvnek, pedig a vége alapján lenne benne potenciál. És lám, itt a Testamentumok!

  • Disztópia,  Könyvajánló

    Margaret Atwood: MaddAddam

    Voltatok már úgy, hogy azért halogattatok egy könyvet, mert nem akartátok, hogy vége legyen? A Maddaddam-trilógia utolsó kötetével én is így jártam; a közel sem vonzó világképe ellenére annyira megkedveltem a szereplőket és a történet hangulatát, hogy nem akaródzott elengedni Toby, Ren, Jimmy és Zeb kezét.

  • Disztópia,  Könyvajánló,  Thriller

    John Marrs: The One – A tökéletes pár

    Erre a könyvre még pár hónappal ezelőtt figyeltem fel a NIOK csoportban, ahol mind Szabados Ági, mind a tagok nagyon dicsérték. És milyen jól tették, mert a borító és a cím alapján én sokáig abban a hitben éltem, hogy ez valami YA-típusú könyv, így nem is nagyon érdekelt (bizony, még a fülszöveget sem olvastam el). Na, de minden jó, ha a vége jó, most már tisztában voltam vele, hogy ez valószínűleg tetszős lesz, úgyhogy várakozással vegyes izgalommal vetettem bele magam a sztoriba.

  • Disztópia,  Könyvajánló

    Margaret Atwood: Az özönvíz éve

    Sejtettem, hogy jó lesz a MaddAddam-trilógia második része, de azt nem gondoltam, hogy jobban fog tetszeni, mint az első. A sorozatoknál általában – de nem mindig!– az első részek szoktak a legerősebbek lenni, de erre Atwood most jó rácáfolt nekünk. Az özönvíz éve nem kifejezetten folytatása a Guvat és Gazellának, sokkal inkább egy párhuzamosan futó történet, csak ezúttal a trilógia világának egy másik „szegletén”, a plebsztelepeken élők szemszögéből mutatja be a vírus elszabadulása előtti (és utáni) helyzetet. Olyan ez a könyv, mintha Atwood a Guvat és Gazellában megrajzolt történetet elkezdte volna kiszínezni.