-
Margaret Atwood: Rendbomlás
Vannak az olvasók életében olyan biztos pontok, amikről tudjuk, hogy történhet bármi, számíthatunk, számolhatunk vele, amolyan megnyugtató állandósággal. Ilyen például az évi egy – szerencsés csillagzat alatt évi kettő – Margaret Atwood megjelenés. Nagyon kíváncsi voltam, idén melyik címre esik a Jelenkor választása a kanadai szerző életművéből és nem mondom, hogy nem lepődtem meg, amikor kiderült, hogy kissé rendhagyó módon egy novelláskötetet, a Rendbomlást hozzák el nekünk. Jó novellát írni talán nehezebb, mint regényt, úgyhogy nagyon érdekelt, vajon Atwood ebben is olyan jó-e. (Költői a kérdés, nyilván). A Rendbomlás novellák gyűjteménye ugyan, de tekinthető egységes kötetnek, hiszen egy nő életének töredékeibe pillanthatunk be az írások révén a gyerekkortól kezdve a…
Ezeket is érdemes megnézni
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Polus Enikő: Életünk mellékszereplői
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
-
Margaret Atwood: Legvégül a szív
Margaret Atwood az az író, akinek a neve garancia számomra a jó könyvhöz. Mindegy, hogy mit ír, van egyfajta stílusa, ami szó szerint magával ragad. Nem minden könyve lett kedvenc, nem minden könyvét tartom hibátlannak, de ettől függetlenül az egyik legjobb kortárs íróként tartom számon. A Legvégül a szív a legújabb, magyarul megjelent regénye, amely eredetileg 2015-ben született és műfaját tekintve disztópiának lehetne nevezni. Az is tulajdonképpen, hiszen minden adalék megvan ehhez benne, azonban mégsem ezen van a hangsúly. Teljesen más, mint például A szolgálólány meséje vagy éppen a zseniális MaddAddam trilógia. A helyszín Amerika, ahol végigsöpört a gazdasági válság és ennek nagyon sok ember látta kárát. Néhány állam maradt,…
Ezeket is érdemes megnézni
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwood: MaddAddam
Octavia E. Butler: A magvető példázata
-
Margaret Atwood: Macskaszem
Margaret Atwood olyan író, akit nem lehet csak egyetlen könyve alapján megítélni, annyira elképesztően sokrétű a stílusa. Nem olvastam még két egyforma könyvet tőle, pedig három híján túl vagyok az egész, itthon kiadott életművén. Ennek ellenére mégis van valami, amitől az első tíz oldal után nyilvánvalóvá válik, hogy Atwooddal van dolgunk. Legújabb, magyarul megjelent könyve, a Macskaszem sem kivétel. Nem tudom mi is ez pontosan, talán az, hogy azonnal bizalmas közelségbe engedi az olvasót és olyan pőrén veti elénk a szereplőit és azok legbensőbb gondolatait, hogy az szinte már kényelmetlen. Kényelmetlen, mert olyan gondolatokat mondat ki velük, olyan érzéseket idéztet fel, amiket általában azonnal száműzünk az agyunk lomtárába, amint felbukkannak.…
Ezeket is érdemes megnézni
Légrádi Gergely: Nélkülem – Nélküled
Bella Ellis: Ördögi csontok
John Updike: Az eastwicki boszorkányok
-
Margaret Atwood: Az ehető nő
Embernek lenni kezd túlságosan bonyolulttá válni. Nem titok, hogy a kanadai író művei nagyon közel állnak a szívemhez, éppen ezért voltam annyira boldog, hogy végre magyarul is megjelenik a legelső publikált regénye. Ugyan nem ismerem az egész életművét, és még a magyar nyelven elérhető könyveiből is van pótolnivalóm, Az ehető nő volt az eddigi legfurcsább és legnehezebben emészthető (haha) olvasmányom Margaret Atwoodtól. Olvasva a történetet, szinte hihetetlen, hogy ez a könyv több, mint 50 évvel ezelőtt látott napvilágot, annyira modern és friss hangvételű, ráadásul a téma is épp oly aktuális még mindig sajnos. Ebben a művében már tisztán látszik az az Atwood, akiért milliók rajonganak világszerte. Habár elmondása szerint nem…
-
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Milyen megragadó cím, nem igaz? Az ember egyből felkapja rá a fejét, mert van benne valami abszurd kettősség: szomorúságot és könnyedséget ígér egyszerre és ezt a kettősséget a borító is tükrözi a pink és a fekete kontrasztjával. A tartalma pontosan valami ilyesmi: borzasztóan komoly és megosztó témát dolgoz fel, de a humorával igyekszik kompenzálni. Na ne az olcsó humorra gondoljatok, inkább amolyan fanyar, kicsit ironikus fajta.
Ezeket is érdemes megnézni
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Beth O’Leary: Otthoncsere
Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára
-
MARGARET ATWOOD – A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE
Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, a csapból is A szolgálólány meséje folyik mostanában. A könyvből készült HBO sorozat (vagy annak a híre) rengeteg emberhez eljutott, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Margaret Atwood 1985-ben kiadott disztópiája különösen aktuális lett napjainkban, és nem is kell feltétlenül Amerikáig mennünk a példálozás miatt, gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon milyen előszeretettel turkálnak a méhünkben, a politikusoktól kezdve egészen a kisnyugdíjas szomszédnénikig bezárólag. Női princípiumok, a feminizmus szitokszó, és teljesen természetes, hogy az utcán beszólnak, alád nyúlnak, hozzád dörgölődnek vadidegen férfiak, ha pedig ne adj isten megerőszakoltak, akkor magadra vess! Ebben az egészben egyébként az borzaszt el a leginkább, hogy leghangosabban általában a…
Ezeket is érdemes megnézni
George Orwell – Fido Nesti: 1984
José Saramago: Vakság
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
-
EZEKIEL BOONE – KIRAJZÁS
Vágytam valami laza olvasnivalóra, úgyhogy Ezekiel Boone pókos könyvére esett a választásom, annak ellenére, hogy a nyolclábúakkal nem vagyok éppen baráti viszonyban. Félek tőlük, hogy pontos legyek, de a Kirajzás ennek ellenére nem ijesztett el az olvasástól, bár a borító azért próbára teszi az ember lányát. Műfajilag elég nehéz besorolni a könyvet, legkönnyebben a thriller meg horror címkéket aggathatjuk rá, de ezek nem igazán fedik le a történetet. Van benne katasztrófa, világvége, rettegés, thriller, egy kis sci-fi és talán némi horror is, igen. Mégsem mondanám azt, hogy ez egy oltári félelmetes történet, inkább izgalmas és sodró, de nem körömrágósan rettegős.
Ezeket is érdemes megnézni
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Peter Benchley: Cápa
