• Uncategorized

    Marente de Moor – A holland szűz

    Ez a könyv már több, mint két éve áll a polcomon, úgyhogy nagyon is ideje volt már elolvasni. Ha nem jelentkezem idén a várólista csökkentésre, a valószínűleg további éveket porosodott volna olvasatlanul, mert ugyan nagyon lelkesen vásároltam, az olvasásához már nem volt akkora kedvem. Pedig minden megvan benne, amit szeretek: coming of age, harmincas évek, első szerelem, jó karakterek, mégis, mintha éreztem volna, hogy ez nem az én könyvem lesz. És tényleg nem lett az, pedig csodaszép módon megírt történet, de borzasztóan nyomasztott olvasás közben és még utána is.

  • Uncategorized

    Kecsmár Szilvia – Egy maréknyi fűszer

    Szerintem mindenkinek megfordul a fejében életében legalább egyszer, hogy milyen lenne csak úgy elvonulni a saját életünkből és se szó, se beszéd, világgá menni. Bevallom, nekem az Ízek, imák, szerelmek óta motoszkál a fejemben valami hasonló, de sosem voltam elég bátor hozzá. Kecsmár Szilvia könyve egy kicsit visszahozta bennem ezt az érzést, és ha világgá nem is, de egy indiai ashramba simán elmennék.

  • Uncategorized

    Mészöly Ágnes – Rókabérc, haláltúra

    Az új év első értékelése nem is lehetne más, mint egy krimi, de előtte tartozom egy vallomással: félek a magyar kortárs szerzők könyveitől. Emiatt (is) szeretek biztosra menni, így általában csak alapos és megfontolt utánajárás után veszem kézbe egy számomra új szerző művét, ezért is volt döbbenetes, hogy a Rókabérc, haláltúrát hirtelen felindulásból és gondolkodás nélkül, pusztán a megérzéseim és a megmagyarázhatatlan vonzalom miatt dobtam a kosaramba a megjelenése után szinte azonnal. Véletlenül akadtam rá egy másik könyv vásárlása során, és ugyan hallomásból ismertem már Mészöly Ágnes nevét, de őszintén szóval semmi többet nem tudtam róla, csak utólag néztem meg Molyon, hogy a gyermek-és ifjúsági könyvei nagyon népszerűek. Ekkor már sejtettem,…

  • Uncategorized

    Várólista csökkentés 2019

    Évek óta figyelemmel követem másoknál a Várólista csökkentést, de eddig még sosem jelentkeztem. Egyrészt, nem szerettem volna kényszernek érezni az olvasást, másrészt pedig féltem, hogy elbukom, de idén – látva az évek óta olvasatlan könyvek alatt rogyadozó polcomat – arra jutottam, hogy ha elbukom is, legalább tuti olvasok valamit a listáról és még az is jobb, mint a semmi (a kényszer meg mindenképp jelen van egy kicsit, ha az ember blogolásra adja a fejét). A kihívás részleteiről ITT olvashattok.