Tasmina Perrytől nem ez volt az első olvasásom, és mindig meglep, hogy mennyire könnyed, gördülékeny a stílusa, miközben a felszín alatt azért komolyabb témákat is karcolgat. A Ház medencével egy thrillernek álcázott chick lit – pont annyira thriller, hogy minden olvasó számára befogadható legyen. Nem szoktam kiemelni, de nem tudok elmenni a csodaszép borító mellett, ami tökéletesen leképezi az egész regény hangulatát.

A múltkori megismerkedésünk nagyon jól sült el, úgyhogy nagy várakozásokkal telve vettem a kezembe Antoine Laurain másik magyarul megjelent könyvét, Az elnök kalapját. Igazság szerint ezzel kellett volna kezdenem, ha szigorúan betartanám az időrendet – A piros notesz később jelent meg magyarul, mint Az elnök kalapja –, azonban engem az előbbi könyvének fülszövege sokkal jobban felcsigázott. Kár volt azonban tartani tőle, mert Az elnök kalapja is ugyanolyan kedves és könnyed történet mint A piros notesz, csak mindezt a hatást nulla romantikával éri el.

Eltelt újabb három hónap (fogalmam sincs, hova rohan ez az év), úgyhogy itt az ideje, hogy megmutassam nektek az utóbbi idők könyves beszerzéseit. Az már tisztán látszik, hogy képtelen vagyok tartani az éves fogadalmamat, miszerint nem veszek két könyvnél többet havonta, de ember legyen a talpán, aki a Könyvfesztes, könyvhetes kedvezményeknek ellen tud állni, nyáron meg jönnek majd a gigantikus akciók, úgyhogy már látom is előre a pénztárcám és az amúgy is rogyásig pakolt könyvespolcom szomorú sorsát. A címre kattintva a könyv molyos adatlapjára juthattok.