Árnyjáték
Könyvajánló,  Kortárs,  Szépirodalom,  Történelmi fikció

Joseph O’Connor: Árnyjáték

Bram Stokerről vajmi keveset tudtam azon kívül, hogy ő írta a Drakulát, ami egyszer és mindenkorra  a halhatatlan klasszikusok közé emelte. Néhány éve J.D.Barker és Bram Stoker egyik leszármazottja írt közös – remek – könyvet az író főszereplésével, és ott már éreztem, hogy van a karakterében fantázia, de mégiscsak egy elnagyolt horrorról beszéltünk, szóval minden volt, csak hiteles nem.
Amikor láttam, hogy az ír Joseph O’Connor újonnan megjelenő regénye, az Árnyjáték az írót teszi meg főszereplőnek, egyből tudtam, hogy szeretném elolvasni. Rettenetesen kíváncsi voltam, hogy szépirodalmi vonalon mit tudnak nekem mutatni Bram Stokerről és az ő viktoriánus korszakáról. 

Bram Stoker, Henry Irving és Ellen Terry
Kép forrása: http://www.vikingtheatredublin.com/

Az Árnyjáték egy történelmi fikció (némi szellemtörténettel fűszerezve), és annak bizony nagyon jó. Henry Irving, korának leghíresebb színésze, Ellen Terry, korának leghíresebb színésznője és Bram Stoker hármasa ugyanis olyan jól működik  lapokon keresztül is, hogy nem tudom, miért nem nyúlt még senki ehhez a témához.

Fogalmam sem volt róla, hogy Bram Stoker úgy halt meg, hogy irodalmi ambíciói nem teljesedhettek be. Kiadott ugyan néhány könyvet – köztük a Drakulát is – , de a zajos siker elmaradt, helyette a legendás Lyceum Színház igazgatójaként tevékenykedett Londonban Irving mellett, akivel kapcsolata sokszor egy házsártos házaspáréra hasonlított, noha mindkettejüket várta otthon asszony és mindketten gyengéd érzelmeket tápláltak a szépséges és elragadó Ellen Terry iránt. Mindhárman különcök voltak a maguk módján és a regény az ő kapcsolatukba, közös színházi életükbe enged bepillantást, miközben kirajzolódnak előttünk a viktoriánus London hétköznapjai, a máig is megoldatlan whitechapeli gyilkosságokkal a háttérben és bepillantást nyerünk egy korabeli színház életébe is, amelynek épületét egy meggyilkolt lány szelleme őrzi. Elképesztően érdekes volt bepillantani egy akkori színház működésébe, a díszletek és a dolgozók közé, a próbákba és a premierek utáni féktelen partik világába. 

A fenti hármas mellett feltűnik még a történetben a kor több híressége is, mint például Oscar Wilde vagy Bernard Shaw és rengeteg utalást van a regényben megírásra kerülő Drakulára, afféle apró ihletmorzsák formájában, mint például egy elmegyógyintézeti látogatás, egy megsebesített nyak, vagy éppen a mellékszereplők nevei, mint Mina vagy Harker.

Árnyjáték

A nő szereplők mindegyike erős, független karakter, mint például a kor mércéje szerint szabados életű Ellen, aki elbűvölő volt ugyan, de nekem kicsit haloványra sikerült a karaktere a két férfivel szemben. Talán az utolsó fejezetben sikerült őt is jobban árnyalni, kibontani, de ehhez sokat kellett várni.  Nem úgy a teljesen mellékszereplőnek szánt Mrs. Stoker – Florence –, aki nem szerepelt ugyan sokat, de még így is átjött az okos, független és merész személyisége; abszolút nem az otthonülő, kötögető feleségtípus, aki alárendeli magát az urának.
Az Árnyjáték nincs híján humornak sem, ezért a részért Henry Irving felel, aki csodás tehetsége mellett borzasztóan labilis természettel lett megáldva és kizárólag Bram képes kezelni valamennyire a   szarkasztikus és kiborulásoktól, sztárallűröktől sem mentes hangulatváltozásait. 

– Van itt egy üzenet bizonyos Mrs. Lauderdale-től. Az igazgató unokahúga. Egy tincset szeretne a hajadból, meg egy autogramot.
– Mondd meg neki, hogy nem, a pofátlan ribancnak. Tépkedje a fürtöket a férje seggéből.

A fókusz azonban végig Bram Stokeren van, akinek magánélete, színházi karrierje, írói babérokra törése és ezzel kapcsolatos kétkedései, álmai és éjszakai magányos kóborgásai mind mind a könyv alapját adják. Az Árnyjáték Strokere egy imádnivaló, csipaszív, kétségektől gyötört nagy medve.  

Milyen ironikus egyébként, hogy Henry Irving vagy Ellen Terry neve manapság már nem sok embernek mond valamit, de ha azt mondom, hogy Drakula, azt még a világ legeldugottabb pontján is tudni fogják, hogy kiről van szó, pont ahogyan Bram Stoker nevét is ismeri a világ. Mégis úgy élte le az életét, hogy megkérdőjelezték a tehetségét és a kutya sem vette meg a könyveit.

Nehéz könyv ez, és most nem csupán a tekintélyes súlyára gondolok. Gyönyörű, kivételesen igényes nyelvezettel megírt regényt kapunk, ha kezünkbe vesszük az Árnyjátékot, a fordító igazán fantasztikus munkát végzett. De talán pont ezért nem egyszerű olvasni, rá kell szánni az időt és a figyelmünket. Ráadásul a cselekmény is kényelmes tempóban hömpölyög, nem siet és nem siettet. Ez egy percnyi unalmat sem jelent, csak ti ne kövessétek el a hibámat, ne rohanjatok rajta végig, mint egy őrült. Én rosszul mértem fel az időt hozzá, úgyhogy megy az újraolvasandók listájára, ugyanis túlságosan fantasztikus könyv ahhoz, hogy ne adjam meg magam a belemerülésnek.
Az Árnyjáték csodálatosan hangulatos korrajz három elképesztő személyiséggel a főszerepben. Egy színház, amely legenda volt a maga korában, a háttérben pedig egy sorozatgyilkos és egy szellem, miközben megszületik az orrunk előtt a világirodalom egyik legnagyobb hatású szereplője. Mi kellhet még egy jó könyvhöz? 

A könyv adatai
Eredeti cím: Shadowplay (2019)
Kiadó: Helikon
Fordító: Falcsik Mari
Keménytáblás, 432 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly

A Helikon Kiadó jóvoltából Magyarországon is megjelenhetett Joseph O’Connor Árnyjáték című regénye, amely Bram Stoker, a híres író, “Dracula atyja” életébe és fejébe enged bepillantást. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték

Ezúttal Bram Stoker életében kutakodunk egy kicsikét, mivel a regény is róla szól. Az állomásokon találhattok egy-egy kérdést az íróval kapcsolatban, ezek válaszát kell a rafflecopter megfelelő rubrikájába beírni! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kinek a korábbi kedvese volt Florence Balcombe, akit később Bram Stoker feleségül vett?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

11. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 15. Utószó
11. 17. A Szofisztikált Macska


Árnyjáték

Fülszöveg

Joseph O’Connor bámulatos regénye olyan mélyen ábrázolja a szerelmi kapcsolatok szövevényeit és a művészi kreativitás alkímiáját, mint nagyon kevés mű a világirodalom történetében – s egyúttal elmeséli a Drakula előtörténetét: a viktoriánus Londonban és Bram Stoker lelkében lejátszódó hátborzongató eseményeket, amelyek minden idők legnagyobb hatású horror-regényének megalkotásához vezettek.

Három különleges művész élete kapcsolódik össze a londoni Lyceum Színházban az 1870-es évektől: Henry Irving, a Főnök a kor leghíresebb színésze – izzó szenvedélyekből, indulatokból, félelmekből és szeszélyekből szőtt rendkívüli ember; Elen Terry, a rajongott színésznői csupa bölcsesség és nagylelkűség; Bram Stoker, a színház igazgatója pedig szinte észrevétlen mögöttük – ő mindig árnyékban van, a kulisszák mögött, de hármójuk szerelmi és művészi drámájának mégis főszereplője ő is.