-
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Az öreg halász és a tenger, Akiért a harang szól és Búcsú a fegyverektől – három cím, amit nagyjából mindenki fel tud sorolni, ha Ernest Hemingwayről van szó. Nem túlzás azt állítani, hogy a huszadik század egyik legnagyobb hatású írójáról beszélünk, aki szikár, minimalista prózájával számtalan olvasónak lett kedvence. Itthon évekig alig lehetett hozzájutni a műveihez – nagyszülők polcain, antikváriumokban vagy könyvszekéren kellett keresgélni – de szerencsére a 21. Század Kiadó úgy döntött, hogy felkarolja az életművet, így kapott idén csodás új kiadást Az öreg halász és a tenger, illetve a mai poszt főszereplője is.
Ezeket is érdemes megnézni
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Agatha Christie: Szentivánéji krimik
-
Jane Harper: Az elveszett férfi
Ha azt mondod, Jane Harper, azt felelem, hogy perzselő és nyomasztó forróság. Szomjúság. Halál. Titkok. Túl a szerző harmadik könyvén, azt kell hogy mondjam, ha van valami, amihez Jane Harper nagyon ért, akkor az a fentiek zsigerig hatoló átadása. Nem tudom, hogy maga a helyszínválasztás teszi, vagy az írói tehetség, de Harper könyveiben olyan mélyen jelen van a forróság és a kilátástalanság, hogy az egyszerűen bámulatos.
Ezeket is érdemes megnézni
Helene Flood: A terapeuta
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
Szántó Dániel: Egy pap vallomása
-
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Tom Sweterlitsch neve nem volt ismeretlen előttem, hiszen az előző regényét, a Letűnt világokat ezer éve el akarom olvasni. Végül úgy alakult, hogy a második magyarul megjelent – időrendben elsőként megírt – regényével ismerkedtem meg első körben, ami az általam hallott kritikák szerint sokkal gyengébb, mint a fentebb emlegetett második. Most őszintén, ha ez gyenge, akkor milyen lehet a jó? Mert nekem ez most nagyon bejött.
Ezeket is érdemes megnézni
ANDY WEIR – A MARSI
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Catherynne M. Valente – Űropera
-
TASMINA PERRY – HÁZ A NAPLEMENTE-TÓNÁL
Bevallom, nem olvasok túl sűrűn romantikus regényeket, egyszerűen szívesebben veszek le a polcról más műfajú könyveket, aminek talán az lehet az oka, hogy magam sem vagyok túl romantikus alkat. Emiatt valószínűleg soha nem került volna a látókörömbe Tasmina Perry és az ő különleges hangulatú regénye, de szerencsére lehetőségem adódott elolvasni és nagyon örülök neki, mert ez most elmondhatatlanul jól esett a lelkemnek.
