-
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál
Tavaly egy kicsit túltoltam a második világháborús könyveket, úgyhogy ebben az évben tudatosan tartottam távol magam a témától, ami bármennyire is érdekel, nagyon meg tud viselni lelkileg – főleg, ha egymás után zsinórban olvas róla az ember. Egészen eddig nagyon jól ellenálltam (kivételt képez az idei első olvasmányom, A döntés), de ez az ellenállás megtört, amikor megláttam, hogy érkezik magyarul A Farkas asztalánál. Nagyon szeretek a másik oldal aspektusából olvasni a háborúról, mert borzasztóan fontos ismerni az áldozatok szemszögét és beleélni magunkat a sorsukba, de ugyanolyan érdekes és sokszor tragikus tud lenni a rossz oldalon állók története is. A Farkas asztalánál is egy ilyen történetet mesél el, méghozzá rendkívül filmszerűen…
-
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
Nem lenne igaz, ha azt állítanám, Elena Ferrante az egyik kedvenc íróm. Nem azért, mert nem tetszik a munkássága, hanem épp ellenkezőleg: amit eddig olvastam tőle – A Nápolyi regények három részét – az lenyűgöző volt, de korántsem elegendő ahhoz, hogy kijelentsem, ismerem a stílusát. És ez most még inkább bebizonyosodott. A frissen megjelent A felnőttek hazug élete – az első Ferrante regényem, ami Lila és Elena univerzumán kívül esik – egyszerre volt elképesztően magával ragadó és zavarbeejtően nyers. Ferrante a világirodalom nagy talánya. Senki sem tudja kicsoda ő, és ez a titokzatosság még jobban ráerősít az egyébként sem érdemtelenül szerzett hírnevére. Milliók találgatják, hogy férfi-e vagy nő (egyértelműen…