-
Viszlát, 2020! – Könyves évértékelés
Őrült egy év volt ez, és nem a jó értelemben. Emlékszem, mennyire vártam a januárt. Tele voltam tervekkel, célokkal és álmokkal, aztán a nagyját eltörölte a valóság. Mégsem panaszkodom, mert hála az égnek, sikerült viszonylag szerencsésen átvészelni 2020-at, és a szeretteimért meg úgy a világért való aggódást leszámítva viszonylag stabil lelkiállapotot sikerült kialakítanom, amit nem kevés részben köszönhetek a könyveknek (és Taylor Swift folklore albumának). Az olvasás tényleg egyfajta menedékként szolgált, ez meg is látszik az idei statisztikámon, mert sosem sikerült még ennyit olvasnom egy év alatt – az igazsághoz tartozik az is, hogy az első hullám kezdetén képtelen voltam lekötni magam bármivel azon kívül, hogy a híreket pörgettem, mint…
-
Agatha Christie: Adventi krimik
Agatha Christie nagy kedvencem, ennek ellenére komoly lemaradásban vagyok az életművében. Többek között nem olvastam még novellákat sem tőle, így az Adventi krimik remek kezdésnek tűnt megismerkedni a krimi királynőjének ezen oldalával.Ez a könyv olyan gyönyörű, hogy megszólal. Idén messziről elkerült a karácsonyi hangulat, mégis, ahányszor ránézek a borítójára, átjár a melegség és a karácsonyi izgatottság, amit utoljára gyerekkoromban éreztem igazán. A könyvben tizenkét, hosszabb-rövidebb novella kapott helyet, a megfelelő hangulatot pedig bevezetőként Christie rövid, gyerekkori karácsonyaira való visszaemlékezése alapozza meg. Az Adventi krimikben az írónő összes híres vagy kevésbé híres szereplője felbukkan. Természetesen az egyedi és utánozhatatlan Hercule Poirot viszi a prímet történetek mennyiségében, de szerepel a könyvben a…
-
Dr. Csernus Imre: Főnix
Még a főiskola elején olvastam Csernus akkoriban megjelent könyvét, A nőt, és máig emlékszem, mennyit forgattam a szemem az olvasottakon. Mindenesetre a barátnőm – akitől kölcsönkaptam a könyvet – egyik kedvenc mondatkezdése volt a „Csernus szerint…”. Már nem vagyunk barátnők.Viccen kívül, ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha egy szerző ennyire ellentétes érzelmeket képes kiváltani az olvasókból, az szerintem remek dolog. Legújabb könyve a Főnix címet kapta és a fülszöveget olvasva most először éreztem, hogy őszintén kíváncsi vagyok, mit tud nekem adni a doki. Attól függetlenül, hogy én ott és akkor nem éreztem magaménak a mondanivalóját és a stílusát, sokat gondolkodtam utólag az olvasottakon és érdeklődve figyeltem az évek során…
-
Polus Enikő: Életünk mellékszereplői
Polus Enikő a márciusi karantén alatt írta meg Életünk mellékszereplői című könyvét, amelyhez az anyagot már hosszú évek óta gyűjtögette szakmai tapasztalatai alapján. A szerző többek között tréner, pedagógus, mentálhigiénés segítő szakember, fejlesztőpedagógus, szexuálterapeuta, mozgásterapeuta, gyász- és veszteség feldolgozó szakember, egyetemi pedagógiai előadó és mentor, illetve a MESEKŐ alapítvány és a Me-Se-Kő Mentálhigiénés Segítő Központ alapítója. Könyvében a címből már kitalálható, hogy írásában a mellékszereplőkre helyezi a hangsúlyt, akiket életünk során hajlamosak vagyunk félvállról kezelni, pedig az önismereti utunk kikerülhetetlen és nagyon fontos építőelemei ők. Mai, rohanó és ingergazdag világunkban hajlamosak vagyunk elfeledkezni az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságáról, az Életünk mellékszereplői többek között erre próbálja felhívni az olvasói figyelmét. A könyv…
-
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
Bemutatom a könyvet, amire egy örökkévalóságnak tűnő ideje vártam. Anno, amikor beléptem a Blogturné Klubba, a Hex volt az első könyv, amit bejelöltem turnéra, és azóta vártam, hogy megjelenjen. Jobb később, mint soha, a lényeg, hogy végre megérkezett. Tudom, hogy velem együtt sokan várták már és egyúttal az elvárások is csak nőttön- nőttek. Két dolog miatt figyeltem fel egyébként a Hexre. Az egyik a boszorkányos téma, a másik pedig a szerző hollandsága. Furcsa fixációm, hogy igyekszem mindent elolvasni, aminek köze van Hollandiához, legyen szó helyszínről vagy az író nemzetiségéről. Érdekesség egyébként, hogy az eredeti, holland nyelvű Hex, amely 2013-ban jelent meg, nem azonos azzal, amit mi most magyarul olvashatunk. Amikor…
-
Margaret Atwood: Macskaszem
Margaret Atwood olyan író, akit nem lehet csak egyetlen könyve alapján megítélni, annyira elképesztően sokrétű a stílusa. Nem olvastam még két egyforma könyvet tőle, pedig három híján túl vagyok az egész, itthon kiadott életművén. Ennek ellenére mégis van valami, amitől az első tíz oldal után nyilvánvalóvá válik, hogy Atwooddal van dolgunk. Legújabb, magyarul megjelent könyve, a Macskaszem sem kivétel. Nem tudom mi is ez pontosan, talán az, hogy azonnal bizalmas közelségbe engedi az olvasót és olyan pőrén veti elénk a szereplőit és azok legbensőbb gondolatait, hogy az szinte már kényelmetlen. Kényelmetlen, mert olyan gondolatokat mondat ki velük, olyan érzéseket idéztet fel, amiket általában azonnal száműzünk az agyunk lomtárába, amint felbukkannak.…
-
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Nem teljesen jöttem még rá Guillaume Musso titkára, de aktívan rajta vagyok az ügyön. Az első könyvem, Az éjszaka és a lányka nagyon tetszett, és most Egy párizsi apartman címmel jelent meg új regénye, ami eléggé fel is csigázta az érdeklődésemet. Egyszer említettem már valamelyik könyv kapcsán, hogy a képzőművészet nem igazán az én terepem – na ez az utóbbi időben kezdett megváltozni. Érdekes egyébként, hogy az embernek mennyire markánsan változik az érdeklődése és az ízlése az idő előrehaladtával, nálam is ez történt. Szóval nagyon felcsigázott, amikor láttam, hogy ennek a Musso kötetnek egy festő alakja köré van rendezve a cselekménye és az is, hogy a főszerepben ezúttal kettő ember…
-
Szántó Dániel: Egy pap vallomása
Szántó Dániel már bizonyította tehetségét a magyar krimirajongóknak, hiszen első két regénye, a Revans és annak folytatása, Az üldözött egyaránt pozitív fogadtatásban részesült. Az író stílusára saját bevallása szerint nagy hatással voltak a skandináv krimik, és ez a befolyás állítólag érezhető is a művein. Nekem még nem volt szerencsém a fent említett könyvekhez, de Szántó harmadik regényét, az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Egy pap vallomása című könyvét volt lehetőségem elolvasni és ebben egy-két apróságot leszámítva nem igazán éreztem skandináv hatást. A könyv elsősorban a téma ötletessége miatt keltette fel a figyelmemet. Merész és újszerű egy papot megtenni főgonosznak, az indíték pedig egyenesen fergeteges. Mihály atya, Isten létezését bizonyítandó/cáfolandó élve eltemet…