• Nonfiction

    Anna Fifield: Kim Dzsungun

    Van-e szürreálisabb és kegyetlenebb ország Észak-Koreánál? Lehet, hogy van, mindenesetre a Koreai-félsziget kevésbé szerencsésebb felét birtokló Észak-Korea napi szinten kerül a híradásokba valamilyen hajmeresztő hírrel. Ha épp nem a világot fenyegetik atomrobbantással, akkor tuti, hogy a mókás külsejű diktátoruk kerül reflektorfénybe, amint valamit éppen megtekint, vagy alaposan megtanácskozik. Vagy éppen azért, mert egy ideje senki nem látta. Vajon meghalt? – spekultált a világsajtó az utóbbi hetekben. Lehetséges, hogy a bájos tekintetű húga vette át az ország irányítását? Mint nemrég kiderült, Kim Dzsongun nagyon is él és virul, és most a Libri jóvoltából megjelent kötetből többek között azt is megtudjuk, mi laikus olvasók, hogy miért nem lesz Kim Jodzsong sohasem Észak-Korea…

  • Kortárs

    Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

    Fredrik Backman kétséget kizáróan a legolvasottabb kortárs írók egyike; népszerűsége hazánkban is töretlen, ezért is érthetetlen számomra, hogyan tudtam eddig kikerülni az ő könyveit. Többen is ajánlották már nekem Ovét – olyanok, akiknek az ízlésében száz százalékban megbízom –, valahogy mégis mindig volt fontosabb, érdekesebb.  Aztán jött az új könyv híre, és én arra jutottam, nincs is jobb alkalom az ismerkedésre.

  • Krimi

    Eva García Sáenz de Urturi: A ​fehér város csöndje

    Ha idén csak egyetlen krimit olvastok el, akkor ez legyen az. Ennyivel akár le is zárhatnám ezt a bejegyzést, de nem teszem, hanem inkább a továbbiakban megpróbálom átadni az élményt, hogy ti is azonnal birtokolni akarjátok ezt a könyvet.

  • Kortárs

    Ta-Nehisi Coates: A korsótáncos

    De a szabadság, a valódi szabadság, az is egy uraság. A könyvesboltban talált meg először A korsótáncos, a témája miatt fel is tettem a képzeletbeli kívánságlistámra, aztán jó sokáig ott is csücsült. Még mindig ott lenne, ha nem kezdtem volna el nézni az Oprah’s Book Club első adását, amelyben hogy hogy nem, pont Ta-Nehisi Coates volt a vendég. Nehéz egy órán keresztül egyetlen könyvről beszélni, de nekik kettejüknek olyan jól sikerült, hogy azonnal meg is rendeltem. Instagram sztoriban már megírtam, hogy elképzelésem sincs, miért nem kapott ez a regény legalább egy minimális reklámot. Ez egy remek könyv, megérdemelte volna, hogy ne vesszen bele a sokaságba.

  • Horror

    Peter Benchley: Cápa

    Szerencsés voltam, mert anyukám nem volt túl szigorú annak tekintetében, hogy milyen filmeket nézhetek, így eshetett, hogy elég korán, 8-9 évesen már láttam a Cápa című filmet, ami annyira lenyűgözött, hogy azóta is bármikor képes vagyok megnézni és halálra izgulni magam rajta. Amikor láttam, hogy újra kiadták a filmet ihlető könyvet ezzel a csodaszép borítóval, azonnal tudtam, hogy előbb vagy utóbb szeretném magaménak tudni.