• Nonfiction

    Anna Fifield: Kim Dzsungun

    Van-e szürreálisabb és kegyetlenebb ország Észak-Koreánál? Lehet, hogy van, mindenesetre a Koreai-félsziget kevésbé szerencsésebb felét birtokló Észak-Korea napi szinten kerül a híradásokba valamilyen hajmeresztő hírrel. Ha épp nem a világot fenyegetik atomrobbantással, akkor tuti, hogy a mókás külsejű diktátoruk kerül reflektorfénybe, amint valamit éppen megtekint, vagy alaposan megtanácskozik. Vagy éppen azért, mert egy ideje senki nem látta. Vajon meghalt? – spekultált a világsajtó az utóbbi hetekben. Lehetséges, hogy a bájos tekintetű húga vette át az ország irányítását? Mint nemrég kiderült, Kim Dzsongun nagyon is él és virul, és most a Libri jóvoltából megjelent kötetből többek között azt is megtudjuk, mi laikus olvasók, hogy miért nem lesz Kim Jodzsong sohasem Észak-Korea…

  • Nonfiction

    Deborah Feldman: Unortodox

    Mindannyian ismerjük azt a “mondást” és könyvcímet, hogy Az olvasó nők veszélyesek, ugye? Az Unortodox közben szinte folyton ez a mondat járt a fejemben. Ha Deborah Feldman gyerekként nem elég bátor ahhoz, hogy titokban könyveket olvasson, ha sosem ismeri meg Jane Eyre, Anne Shirley és Jo March történetét, vajon mi most a kezünkben tarthatnánk ezt a minden szempontból elképesztő memoárt? Nem vagyok benne biztos.

  • Nonfiction,  Önfejlesztő

    Angela Duckworth: Grit

    Hogyan vezet sikerhez a kitartás és a lelkesedés Mi tesz valakit sikeressé? Hogyan lesz valaki ugyanazokkal a képességekkel, háttérrel sikeresebb, mint a társai? Tényleg csak a tehetségen múlik minden? Angela Duckworth a Pennsylvania Egyetem pszichológus professzora ugyanezeket a kérdéseket tette fel magának évekkel ezelőtt, miután otthagyta jól fizető multis állását és tanárnak állt egy iskolában. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a tehetségesebb gyerekek nem feltétlenül teljesítenek jobban, mint azok az átlagos képességű társaik, akik jóval több munkát fektetnek a tanulásba. Azt vette észre, hogy sokkal több múlik azon, hogy mennyi munkát és akaraterőt tesz bele valaki a cél elérésébe, mint a veleszületett tehetség. Ez a megfigyelés vezette a szerzőt a pszichológiai…

  • Nonfiction

    Roxane Gay: A rossz feminista

    Erre a könyvre már a  2014-es eredeti megjelenéskor felfigyeltem, és hat évet kellett várnom csupán, hogy az amerikai Roxane Gay szókimondó, merész esszékötete itthon is a boltok polcaira kerüljön. Már a kötet megjelenése is magára vonja a figyelmet. A letisztult fehér borítón csillogó pink betűk hirdetik a szerző nevét, aki büszkén vallja, hogy ő egy rossz feminista. Azt már tudjuk, hogy a rózsaszín imádata és a feminizmus eszméinek vallása nem kizáró tényezői egymásnak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is az, ha valaki rosszul feminista.

  • Nonfiction,  Önfejlesztő

    Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete

    Meik Wiking a Hygge című könyvével robbant be a köztudatba, amely az egész világot megismertette a dán életérzéssel és boldogsággal, majd pedig a Lykee-vel folytatta a misszióját. Az emlékteremtés művészete a harmadik magyarul megjelent könyve, amely a címéből adódóan nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy utánajár az emlékeknek, és a boldog pillanatok mind teljesebb megőrzésének titkába is beavat bennünket. Én egyik könyvét sem olvastam eddig, úgyhogy kíváncsian vetettem bele magam ebbe a gyönyörűséges kiadványba.

  • Könyvajánló,  Nonfiction

    Alastair Fothergill & Keith Scholey – A mi bolygónk

    A Netflix, a WWF és a Silverback Films közösen vállalkozott arra, hogy elkészítse az Our Planet című természetfilm-sorozatot, amely nem csak azt hivatott bemutatni, hogy mennyire csodálatos és sokszínű a bolygónk élővilága, hanem arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindezt hogyan tesszük tönkre, mi, emberek. Ehhez a filmsorozathoz készült ez a csodálatos, minőségi kiadvány, amely a premierrel szinte egy időben került a könyvesboltokba.

  • Nonfiction,  Önfejlesztő

    ELIZABETH GILBERT – BIG MAGIC

    Elizabeth Gilbertet mindenki ismeri. Ha máshonnan nem is, akkor a filmet biztosan láttátok, amelyben férjet, lakást, kényelmes életet hátrahagyva beutazza a fél világot, hogy megtalálja Istent és az Igazit, és persze hogy pizzával és pasta-val tömje a búráját. Elsősorban persze önmagát akarta felfedezni. Elég sablonos, ugye? Én is így gondoltam, pedig ha jól emlékszem a moziban még el is pityeredtem a vége felé.