-
Roxane Gay: A rossz feminista
Erre a könyvre már a 2014-es eredeti megjelenéskor felfigyeltem, és hat évet kellett várnom csupán, hogy az amerikai Roxane Gay szókimondó, merész esszékötete itthon is a boltok polcaira kerüljön. Már a kötet megjelenése is magára vonja a figyelmet. A letisztult fehér borítón csillogó pink betűk hirdetik a szerző nevét, aki büszkén vallja, hogy ő egy rossz feminista. Azt már tudjuk, hogy a rózsaszín imádata és a feminizmus eszméinek vallása nem kizáró tényezői egymásnak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is az, ha valaki rosszul feminista.
Ezeket is érdemes megnézni
Polus Enikő: Életünk mellékszereplői
Anna Fifield: Kim Dzsungun
Angela Duckworth: Grit
-
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
F. Várkonyi Zsuzsa regénye először 2004-ben jelent meg, és ha nem készül el belőle az Akik maradtak című film, akkor szégyenszemre kimarad az életemből ez a könyv, ami óriási veszteség lett volna. Nem tudom milyen dobozban éltem eddig, pedig a szerző neve egyáltalán nem volt ismeretlen számomra a pszichológiai témájú műveiből adódóan. És ezzel el is árultam, hogy F. Várkonyi Zsuzsa elsősorban pszichológus, ami azt kell mondanom, hogy gyönyörűen érződik az első regényén is – értsétek ez óriási pozitívumként. A téma elcsépelt is lehetne, de nem az. A téma kényes is lehetne, de nem az. A téma számtalan helyen átfordulhatna giccses borzalomba, de nem teszi. Ehelyett rendkívül finoman, érzékenyen és…
Ezeket is érdemes megnézni
Mörk Leonóra: Törött tulipánok
Colm Tóibín – A blackwateri világítóhajó
Sarah Winman – Bádogember
-
Joanne Ramos: A Farm
Nagyon vártam ezt a könyvet, már a beharangozója óta fentem rá a fogam, annak ellenére is, hogy nem szeretem, ha egy könyvet egy másikkal akarnak eladni. Jelen esetben A szolgálólány meséje volt a húzónév, és talán emiatt alakult ki mindenkiben az a téves képzet, hogy A Farm egy disztópia. Úgy a negyvenedik-ötvenedik oldalig vártam a csodát – ergo a disztópikus elemeket –, aztán be kellett látnom, hogy rossz nyomon járok, és ez a könyv ugyan egy élvezetesen megírt történet, ami rengeteg fontos témát érint, csak éppen nem úgy, ahogy elképzeltem. Szóval az első és legfontosabb tanácsom a könyvvel kapcsolatban, hogy felejtsétek el a címkéket!
-
Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege
Carlos Ruiz Zafón mérhetetlenül sok rajongót szerzett magának itthon Az elfeledett könyvek temetője sorozattal, amely idestova tizenöt éve ejti rabul a hazai olvasók szívét. Én későn érkezőként csak idén vettem kézbe az öt részes regényfolyam első kötetét, A szél árnyékát, és annak ellenére, hogy nem volt katartikus élmény, nagyon tetszett a spanyol szerző stílusa. Szerintem aki egyszer olvasott már Zafóntól, annak nem is kérdés, hogy minden új könyvet be kell szerezni, ami az ő tollából megjelenik.
-
Leigh Bardugo: Six of Crows
Az a baj a nagyon körülrajongott könyvekkel, hogy az ember lánya már eleve óriási elvárásokkal kezd neki, aztán amikor nem hozza a könyv az elvártat, akkor csalódás lesz belőle – annak ellenére is, hogy egyébként jó könyvről beszélünk. Így jártam most én a Six of Crows kapcsán, amit tényleg mindenki rajongva szeret és amit az egyik kedves barátom is hónapok óta tukmál rám, hogy olvassam már el, mert ő már minimum háromszor oda-vissza túl van rajta és imádja.
-
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
A 10 perc 38 másodperc után – ami bekerült az abszolút kedvenceim közé – érthető módon kíváncsi voltam a szerző legfrissebb regényére, ami az igencsak figyelemfelhívó A szerelem 40 szabálya címet viseli. A borító itt is csodálatos, lilában talán még szebb ez a koncepció, mint bordóban, de persze nem a külső teszi a jó könyvet. De sokat ad hozzá.
Ezeket is érdemes megnézni
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
Mészöly Ágnes: Márta evangéliuma
Jón Kalman Stefánsson: Ásta
-
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Elif Shafak nevét hallomásból már ismertem, de sosem sikerült annyira felkeltenie az érdeklődésemet, hogy megismerkedjem a műveivel. Aztán tavaly év végén a kiadó csodaszép köntösbe bújtatva hozta el a magyar olvasók számára a 10 perc 38 másodpercet, én pedig – nem tagadom, főleg a borító miatt – felírtam magamnak a „majd egyszer elolvasom”-listámra. Végül úgy alakult, hogy megkaptam ajándékba, és ha hiszitek, ha nem, új kedvenc írót avattam.
-
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
Az utóbbi hónapokban elhatároztam, hogy nyitottabban fordulok a könyvekhez is, és nyitni kezdtem a nem angolszász/európai szerzők felé. Indiáról, indiai írótól szerintem még sohasem olvastam, és őszintén szólva ez azért lehet, mert az ország és a kultúrája sosem vonzott igazán – éppen ezért örülök, hogy esély adtam a Dzsinnvadászoknak, mert egy picit közelebb tudta hozni a szívemhez ezt a világot, még úgy is, hogy nem cáfolta meg az eddig gondoltakat.
Ezeket is érdemes megnézni
Graham Moore: Az éjszaka fénye
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
HERMAN KOCH – NYARALÓ ÚSZÓMEDENCÉVEL
