Ez volt az a könyv, aminek elolvastam a fülszövegét, és a következő pillanatban már nyomtam is az előrendelés gombra. Ritkán veszek ennyire hirtelen felindulásból könyvet, de mentségemre szóljon, hogy eddig még sosem bántam meg, ha így cselekedtem. A negyedik majom nagyon kecsegtetőnek tűnt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy többek között a Hetedikhez hasonlítják a stílusát. (A Hetedik volt az egyik első film, aminek lesújtva és földig érő állal néztem végig anno a stáblistáját és ami Agatha Christie művei mellett nagy valószínűséggel megalapozta a krimi és thriller iránti szerelmemet).

Nagyon vártam már, hogy folytathassan a Briliáns barátnőmből megismert lányok történetét, ennek ellenére sokáig nem vettem kezembe a kötetet, csak messziről szemeztem vele a polcon. Bevallom, egy kicsit féltem attól, hogy az első könyv után nem fog annyira elragadni a történet, mint ahogyan a tetralógia első része tette pár hónappal ezelőtt. Most, hetekkel az olvasás után már látom mekkorát tévedtem, és most már tudom, hogy Ferrante még az előző kötetet is felülmúlta. 

Kicsit szomorú vagyok, mert ez az utolsó BASC dobozom, amit a rep search keretein belül kaptam és meg kell mondanom, hogy nagyon izgalmas volt minden hónapban várni a futárt az aktuális meglepetéssel. Ráadásul ez a doboz annyira tökéletes lett, hogy én magam sem tudtam volna jobban összeválogatni és ezt most teljesen komolyan mondom. Az utóbbi két dobozban mindig volt egy-két olyan elem, ami nem volt a szívem csücske, de ebben mindent imádok. Hónapról hónapra látszik a fejlődés a Book a Sloth Club csapatán és nem tudom, hogy ehhez hozzájárult-e a gombamód szaporodó konkurencia, de mindenesetre ha így folytatják, nem kell majd aggódniuk emiatt.

Van az a már-már közhellyé silányult bölcsesség,  hogy az idő minden sebet begyógyít. Nos, Marceline Loridan-Ivens példája mutatja, hogy vannak olyan tátongóan mély sebek, amelyekre még az idő sem jelent megoldást. A közel 90 éves asszony egy apjának írt hosszú levélben próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant és egyben felmenteni magát az inkább vélt, mint valós „bűnei” alól.