José Saramago: Vakság

Jose Saramago irodalmi Nobel-díjas portugál szerző. A Vakság című regénye eredetileg 1995-ben jelent meg, magyarul pedig 1998 óta olvashatjuk. A Helikon Kiadó csodaszép köntösben hozta el újra a magyar olvasóknak ezt a regényt és ha nem lett volna ez az új kiadás, akkor bizony sosem találkozom ezzel a könyvvel. Magam sem értem, hogyan kerülhette el eddig a radaromat ez a könyv, mert minden megvan benne, amire felkapom a fejem.
Mindig is remek érzékem volt kiválasztani a világirodalom legnyomasztóbb műveit, de ezúttal legalább már a fülszövegből sejthető volt, hogy nem a Vakság lesz az idei legvidámabb könyv verseny nyertese.

Bele sem gondolunk, mekkora ajándék a látás, és mennyire kiszolgáltatottá válik az, akinek megszűnik ez a képessége. Saramago eljátszott a gondolattal, méghozzá nem is kicsiben. Ebben a furcsa regényben merész módon elképzelte, hogy mi történne akkor, ha egyik pillanatról a másikra mindenki megvakulna. Káosz, kétségbeesés és halál? Pontosan.

Miért is írom, hogy furcsa ez a regény? Mert az. Magasról tesz minden írott és íratlan szabályra a regény formáját illetően. A Vakság egy végtelenül hömpölygő szöveg, amit sok vessző és időnként néhány pont keresztez. A párbeszédek eretnek módon a szövegbe ágyazva kaptak helyet és mindössze a végtelen mondatok közepén időnként feltűnő, nagybetűvel kezdett mondatok mutatják, hogy ez itt bizony egy párbeszéd. Elrettentő? Annak hangzik, de ha hiszitek, ha nem, elképesztően olvasmányos a szöveg, aminek oka részben ez a szerkesztési forma, részben pedig az írói zsenialitás.
A helyszín ismeretlen, ahogyan a szereplőknek sincsen nevük. Nem is fontos, hogy kit hogy hívnak, a vakok között már nincsen szerepe a névnek. Csak úgy ismerjük őket, mint az orvos felesége, vagy a fekete szemüveget viselő lány, az első vak… stb.

Saramago könyvében a vakság csak úgy felüti a fejét, mint egy fertőző betegség és senki nem tudja sem az okát, sem az ellenszerét. A pánikba esett vezetők az első vakokat elkülönítik, karanténba zárják, így akarván megakadályozni a fertőzés terjedését. A Vakság egy kisebb maroknyi ember sorsát kíséri végig, akik láncreakcióként fertőzték meg egymást, és végül mindannyian egy kórterembe kerülnek. A főszereplőnk egy szemorvos felesége, aki bár maga még nem vakult meg, annak hazudja magát, hogy elkísérhesse férjét, amikor azt elkülönítik. Ő mindannyiunk szeme; a kórterem lakóié és az olvasóé egyaránt.
Egy rég bezárt elmegyógyintézetbe viszik a betegeket, ahol szigorú szabályok és a kapun túl fegyveres katonák vigyázzák a rendet. Természetesen, ahogy lenni szokott, a civilizáció máza hamar lekopik az emberekről, ami tekintve a körülményeket, közel sem meglepő. Hamarosan még több vak érkezik és a kezdeti nyomorú, de családias helyből egy borzalmas, embertelen és végtelenül kiábrándító börtön lesz, ahol az ételért folyik a küzdelem. Olyan dolgok történnek itt, ami után egyszerűen muszáj egy kicsit megállni, mert ép ésszel nehéz felfogni, micsoda lealjasodott állattá tud válni az ember, ha megszűnik minden társadalmi kontroll és nem érvényesek többé a szabályok.

még a legrosszabb nyomorúságban is megtalálható a jóból annyi, amennyi elégséges ahhoz, hogy az említett nyomorúságot türelemmel viseljük

Furcsa módon, hiába végtelenül sötét és lehangoló ez a történet, az végső üzenete mégis pozitív.
A sok nyomorban, borzalomban és mocsokban gázolva a Vakság semmi mást nem akar mondani az olvasónak, csak azt a végtelenül egyszerű tanácsot, hogy örülj. Örülj az életednek és mindennek, ami megadatott. A szeretteidnek, a körülötted lévő természetnek, minden apróságnak, ami annyira magától értetődőnek tűnik, hogy észre sem veszed, milyen szerencsés vagy miatta.
Hogy van mit enned. Hogy folyik víz a csapból, hogy fény gyúl, ha felkapcsolod a lámpát, hogy le tudod öblíteni a vécét, hogy ura lehetsz a saját testednek és a tetteidnek.
Hogy látsz!

És egy percig ne legyen kétségünk afelől, hogy ha mindez valóban megtörténne, ha jönne egy ilyen vakságot okozó fertőzés, akkor minden pontosan így történne.

A könyv adatai
Eredeti cím: Ensaio sobre a Cegueira (1995)
Kiadó: Helikon
Fordító: Pál Ferenc 
Kiadás: Keménytáblás, védőborítóval
Oldalszám: 408
Kiadás éve: 2021 
Moly

José Saramago irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott disztópiája olyan világot tár elénk, melyben egy járvány az emberek látását veszi el. A regény lapjain megtudhatjuk, miképpen tud szerveződni az emberiség olyan állapotban, amikor az egyik legfontosabb érzékszervét kénytelen nélkülözni, s azt is, képes-e embernek megmaradni egy embertelen helyzetben.

Nyereményjáték

Játékunkban ezúttal látáshoz (és nem látáshoz) kapcsolódó idézeteket találhattok minden állomáson. A feladatotok annyi, hogy megírjátok nekünk a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy az idézet melyik író melyik művében található (író+cím).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

BLOGTURNÉ KLUB

07.15.   Booktastic Boglinc
07.17.   A Szofisztikált Macska
07.19.   Könyv és más
07.21.   Spirit Bliss
07.23.   Flora the Sweaterist

---