Romantikus
-
Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Nem is olyan régen írtam egy másik könyv kapcsán, hogy ritkán kerül a kezembe olyan olvasmány, amely azt mutatja meg, hogy milyen volt németként megélni a háborút és hogyan hatottak a nemzetiszocialista eszmék az ottani átlagemberekre. Nos, hát Eoin Dempsey Fehér rózsája pontosan ebből az aspektusból mutatja be a második világháborút és alig háromszáz oldalban olyan izgalmas és összetett könyvet rittyentett, hogy el sem akartam hinni. A Fehér rózsa egyrészt történelmi fikció, másrészt nagyon sok benne az akció-és thriller elem, ami elég furcsa párosításnak tűnhet, de nagyon működik. Ja, és persze a szerelmi szál sem maradhatott ki. Izgalmas és feszültséggel teli, miközben teljesen hűen festi meg Németország és lakói korabeli portréját.
-
Jill Santopolo – A fény, amit elvesztettünk
Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy A fény, amit elvesztettünk az idei év egyik nagy szenzációja. Én már a hazai megjelenés hallatán is borzasztóan izgatott lettem, hát még akkor, amikor sorra érkeztek a pozitív visszajelzések a könyvről. Ráadásul Reese Whiterspoon könyvklubjában ez volt a februári hónap könyve, és ott mindig nagyon szuper olvasmányokat választanak. Rettenetesen kíváncsi voltam, de féltem is tőle, mert minden tanács úgy szólt, hogy készítsünk egy csomag zsepit is a könyv mellé. Aztán ledöntött az influenza, és ha már amúgy is 5 zsebkendő/perc volt az átlagom, hát megragadtam az alkalmat, és kezembe vettem Santopolo bestsellerét. Pár zsepi pluszban már nem oszt, nem szoroz.
-
TASMINA PERRY – HÁZ A NAPLEMENTE-TÓNÁL
Bevallom, nem olvasok túl sűrűn romantikus regényeket, egyszerűen szívesebben veszek le a polcról más műfajú könyveket, aminek talán az lehet az oka, hogy magam sem vagyok túl romantikus alkat. Emiatt valószínűleg soha nem került volna a látókörömbe Tasmina Perry és az ő különleges hangulatú regénye, de szerencsére lehetőségem adódott elolvasni és nagyon örülök neki, mert ez most elmondhatatlanul jól esett a lelkemnek.