A magvető példázata
Disztópia

Octavia E. Butler: A magvető példázata

Mit tudhat ez a könyv, ami huszonhét évvel az első megjelenése után lett hirtelen New York Times bestseller? – tettem fel magamban a kérdést Octavia E. Butler A magvető példázata című könyvével kapcsolatban. Nagyon ritka az, hogy egy könyvet a megjelenése után több évtizeddel kapjanak fel, most hirtelen csak Margaret Atwood jut eszembe és A szolgálólány meséje. A két kötetben az a közös pont, hogy mindkettő disztópia és mindkettő kísértetiesen reflektál a mai viszonyokra, miközben évtizedekkel ezelőtt íródtak.

A magvető példázata egy cli-fi (climate ficton), vagyis egy olyan könyv, amely a klímaváltozás jövőbeli hatásaiból indul ki. Főszereplője egy kamaszlány, Lauren Olamina, aki egy elkerített negyedben él családjával az Egyesült Államokban. 2024-et írunk a történet kezdetekor, a társadalom gyakorlatilag összeomlott, a klímaváltozás és a vízhiány hatására a világ a feje tetejére fordult: az utcák veszélyesek, az emberek gondolkodás nélkül ölnek, lopnak, rabolnak egymástól, a legnagyobb kincsnek a víz számít és nagyon nehéz munkát találni. Laurenék negyede szerencsés, hiszen magas fal zárja el őket a külvilágtól, odabent pedig ha szerényen is, de minden szükséges dolgot meg tudnak teremteni maguknak. A lány apja a helyi lelkész, így a hit és Isten nagyon fontos szerepet játszik a család életében. Lauren, mint minden kamaszlány, keresi a válaszokat és a megoldásokat, többek között Istennel kapcsolatban is, aminek az az eredménye, hogy saját hitrendszert dolgoz ki magának, amelyben az isten a változás, amely egyúttal elkerülhetetlen is.
Lauren különleges képességgel is bír: hiperérzékenysége van, ami azt jelenti, hogy képes átérezni mások szenvedését és örömét is – utóbbiból nem sok akad, előbbiből viszont annál több, így nem egyszerű számára az élet. Tudja, hogy a fal mögötti kis buborék nem sokáig marad ép, így azt tervezi, hogy északnak indul, ahol állítólag jobbak a lehetőségek. Aztán természetesen az élet közbeszól és semmi sem úgy alakul, ahogyan azt eltervezte.

Nem volt ez egy könnyű olvasmány, lelkileg legalábbis biztosan nem. Egyébként is nyomaszt a klímakatasztrófa, kis túlzással élve szinte már a mindennapi rutinom része egy jó kis szorongás emiatt, de éppen akkor kezdtem el olvasni A magvető példázatát, amikor elkezdődött a klímacsúcs. Mondhatom, az ezzel kapcsolatos hírek, cikkek nem igazán támogatták meg pozitívan a jövőképemet, ehhez még jött ez a könyv, amiben gyakorlatilag OEB lefesti azt, ami ránk vár néhány évtizeden belül és nem lett tőle kifejezetten jó kedvem.

A könyv egyébként zseniális a maga módján. Kifejezetten szerettem azt a szenvtelen, szinte már rezignált elbeszélési módot, amit Lauren használt a történet során, azt hiszem, hogy ezt a fajta életet másképpen nem is lehet túlélni, emellett sokkal drámaibb volt így az egész, mintha a szerző direkt rájátszott volna még az érzelmes oldalra. Van ebben a könyvben így is elég dolog, amitől az embernek összeszorul a szíve. Az emberi elállatiasodás, a túlélésért való küzdelem, a kegyetlen, rutinszerűen elkövetett gyilkosságok, a szexuális élvezetet okozó gyújtogatások, és még folytathatnám. OEB nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, elveszítenek mindent és mindenkit, aki fontos volt, hogy aztán az olvasó aggódhasson az újonnan összeverbuvált társaság tagjai miatt, akiket akaratlanul is túl hamar megkedvelünk.

Lauren újonnan alapított vallása is rendkívül érdekes gondolatokat tartalmaz, én gyakran át szoktam ugrani a vallási maszlagokat a könyvekben, de itt ez nem történt meg. A lány által Földmagnak nevezett vallás részletei túlságosan is izgalmasak és újszerűek voltak ahhoz, hogy ne vegyek róla tudomást, mindemellett a történetben is fontos szerepe van, hiszen ennek segítségével hozza létre Lauren a kis közösségét azokkal az emberekkel, akiket az északra tartó úton ismer meg.

A történet nem rohan sehová, ennek ellenére nagyon olvasmányos. A könyv nagyjából kétharmada arról szól, hogy bemutassa a világot, Lauren környezetét és nézeteit, és az utolsó harmad pedig a pörgősebb, izgalmasabb, akciódúsabb részt hozza, amit már végképp lehetetlenség letenni. A kötet egy duológia első része, így a befejezés egy kicsit a levegőben lóg, de reményeim szerint a második részben ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

A magvető példázata világépítése első osztályú, és ami a legfontosabb: teljesen hihető és reális. Csak remélni tudom, hogy a szerző nem valamiféle huszadik századi próféta volt, aki megjövendölte a ránk váró jövőt, mert akkor bizony iszonyú nagy szarban vagyunk.

A könyv adatai
Eredeti cím: Parable of the Sower
Kiadó: Agave
Fordító: Huszár András
Kiadás: puhatáblás
Oldalszám: 350
Kiadás éve: 2021 
Moly

Octavia E. Butler 1993-ban írt, mára klasszikussá vált disztópiája az Agave kiadó által megjelentetett magyar Butler-életmű következő darabja. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy 27 évvel a megjelenését követően a bestseller listák élére került. Ezúttal hét blogger véleményét olvashatjátok a könyvről és ha velünk tartotok, ismét megnyerhetitek a könyv egy példányát!

Nyereményjáték

A disztópikus jövőkép egy olyan világot vetít elénk, ahol elengedhetetlenül szükséges a növények ismerete. Így a történet és cím nyomán ezúttal különböző magokat kell képről felismernetek, aminek a nevét be kell írnotok a Rafflecopter megfelelő helyére. (Nem szükséges a tudományos neve, elég az a hétköznapi név, amelyen mindannyiunk ismeri a növényt.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
10.30 Nem félünk a könyvektől
11.01 Sorok Között Könyves Blog
11.02 Booktastic Boglinc
11.05 Könyv és más
11.07 A Szofisztikált Macska
11.09 Ambivalentina
11.11 Spirit Bliss Sárga könyves út


Fülszöveg

A modern klasszikussá vált disztópia, ami 27 évvel a megjelenése után lett New York Times Bestseller!

2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.

Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.

Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett.