-
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
Nem lenne igaz, ha azt állítanám, Elena Ferrante az egyik kedvenc íróm. Nem azért, mert nem tetszik a munkássága, hanem épp ellenkezőleg: amit eddig olvastam tőle – A Nápolyi regények három részét – az lenyűgöző volt, de korántsem elegendő ahhoz, hogy kijelentsem, ismerem a stílusát. És ez most még inkább bebizonyosodott. A frissen megjelent A felnőttek hazug élete – az első Ferrante regényem, ami Lila és Elena univerzumán kívül esik – egyszerre volt elképesztően magával ragadó és zavarbeejtően nyers. Ferrante a világirodalom nagy talánya. Senki sem tudja kicsoda ő, és ez a titokzatosság még jobban ráerősít az egyébként sem érdemtelenül szerzett hírnevére. Milliók találgatják, hogy férfi-e vagy nő (egyértelműen…
-
Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában
Talán mindvégig bennem lakozott a csend. Linda Boström Knausgard első, magyar nyelven megjelent könyve a Jaffa kiadó jóvoltából a kis terjedelmű, de annál súlyosabb kötet, az Isten hozott Amerikában. A Knausgard név elég nagy húzóerő manapság, de az igazság az, hogy a hölgy saját jogán is bőven megérdemli a hírnevet, úgyhogy tekintsünk is el most attól, hogy kinek is a kicsodája volt egykoron és nézzük meg, hogyan is ír a nő, akinek legféltettebb titkait már szinte az egész világ ismeri.
-
Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege
Carlos Ruiz Zafón mérhetetlenül sok rajongót szerzett magának itthon Az elfeledett könyvek temetője sorozattal, amely idestova tizenöt éve ejti rabul a hazai olvasók szívét. Én későn érkezőként csak idén vettem kézbe az öt részes regényfolyam első kötetét, A szél árnyékát, és annak ellenére, hogy nem volt katartikus élmény, nagyon tetszett a spanyol szerző stílusa. Szerintem aki egyszer olvasott már Zafóntól, annak nem is kérdés, hogy minden új könyvet be kell szerezni, ami az ő tollából megjelenik.
-
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
Az utóbbi hónapokban elhatároztam, hogy nyitottabban fordulok a könyvekhez is, és nyitni kezdtem a nem angolszász/európai szerzők felé. Indiáról, indiai írótól szerintem még sohasem olvastam, és őszintén szólva ez azért lehet, mert az ország és a kultúrája sosem vonzott igazán – éppen ezért örülök, hogy esély adtam a Dzsinnvadászoknak, mert egy picit közelebb tudta hozni a szívemhez ezt a világot, még úgy is, hogy nem cáfolta meg az eddig gondoltakat.
-
Donna Tartt: A kis barát
Kevés írót övez olyan kultusz, mint Donna Tarttot. Hogy mindezt mivel érdemelte ki, arról eddig fogalmam sem volt – annak ellenére, hogy a három nagyregénye közül az első már jó ideje vár a sorára a polcomon. Az amerikai írónak eddig még csak két könyve volt elérhető magyar nyelven – A titkos történet, amelyet kultregényként tartanak számon és Az Aranypinty, amit a közelmúltban filmesítettek meg, nem mellékesen pedig elnyerte a Pulitzer-díjat 2014-ben. A kis barát, amely kronológiailag a kettő között íródott, nemrég jelent meg magyarul, engem pedig teljesen megvett a fülszövege meg ez a sötét, baljós borító. Így alakult, hogy végül nem a két éve olvasásra váró A titkos történet lett…
-
Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott
Ezt a könyvet eredetileg nem szándékoztam elolvasni, de annyira megfogott a borítója, hogy beleolvastam és végül teljesen magával ragadott. Egyre inkább rá kell jönnöm, hogy a Middle Grade könyvek világa egy olyan hely, amit érdemesebb alaposabban felfedezni, hiszen eddig mindig nagyon pozitívan csalódtam a 8- 12 éves korosztálynak szánt regényekben. Volt ez a vita, hogy akkor ez most MG vagy YA – szerintem előbbi, de igazából tök mindegy, ez egy szuper könyv korosztálytól függetlenül, és ugyanúgy megtalálja benne a jót egy 10 éves, mint ahogyan egy 17 éves vagy egy 40 éves olvasó is.
-
Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona
Ez a könyv orvul becsapott engem. Azt hittem, hogy teljes mértékben a gyermekotthon világában fog játszódni, tele szívszorító és dühítő dolgokkal, főszerepben egy kislánnyal, és annak megnyomorított lelkével. A fülszöveg ezt ígérte. Általában kerülöm a hasonló történeteket, de valami azt súgta, hogy ezt el kell olvasnom.