-
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Mihez kezd egy tizenhárom éves lány, akit a szüleinek hitt emberek egyik napról a másikra visszaadnak az igazi családjának, mint egy megunt, levetett pulóvert, ami már csak a helyet foglalja a szekrényben? Ezzel a közel sem hétköznapi felütéssel kezdődik az olasz Donatella Di Pietrantonio rövid, de annál tartalmasabb regénye. A visszaadott lány líraian tárja fel a főszereplő kamaszlány lelkében dúló viharokat és az elhagyatottság sivárságát. A visszaadott lány – akinek a történetben nem derül ki a neve – jómódú, boldog városi életből kerül vissza a sokgyerekes, szegény falusi családba. Akkor szembesül vele, hogy nem is az igazi szülei nevelték, amikor utoljára látja őket és senki nem akarja elárulni, mi vezetett…
Ezeket is érdemes megnézni
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál
-
Lucy Strange: A nővérek átka
Túl a harmadik könyvén, bátran kijelenthetem, hogy imádom Lucy Strange munkásságát. Minden tavasszal repesve várom az új kötete megjelenését és ezek a történetek azok, amiket nem pakolgatok jobbra-balra, asztalra, polcra, míg végre belekezdek, hanem szinte azonnal felcsapom és belemerülök az újabb mesébe. Mert mese ez, de milyen jó! A kiadói ajánlás szerint 10 éves kortól már adható az ifjú olvasók kezébe, de bevallom, én egy kicsit feljebb tornáznám ezt a számot, és inkább 12 évet javasolnék, mert azért egy picit sötét, néhol ijesztő és igencsak kísérteties történetről beszélünk, akárcsak az előző kötetnél. A nővérek átka hat nővér történetét meséli el, akik egy lápvidéki kis tanyán élnek szeretett nagyanyjukkal és zsémbes…
Ezeket is érdemes megnézni
Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott
Kerstin Gier: Fellegszálló
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
-
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Matt Haig már régóta a radaromon van, mint szerző, akitől mindenképpen olvasnék valamit. Azt gondoltam, hogy az Éjfél könyvtár lesz az első Haig könyvem, de a sors úgy hozta, hogy az író talán leghíresebb (gyerek)könyvét vehettem először kézbe. A fiú, akit Karácsonynak hívnak című történetből a Netflixen látható a feldolgozás, ennek apropójából pedig a Kolibri Kiadó újra kiadta a könyvet, ezúttal filmes borítóval. Túlságosan ritkán olvasok ifjúsági könyveket, pedig nagyon szeretem és általában kifejezetten élvezem is ezeket a történeteket. Idén nem igazán akar megérkezni a karácsonyi hangulat a lelkembe, úgyhogy titkon reméltem, hogy A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy kicsit segít ráhangolódni az ünnepekre. A könyv azzal kezdődik, hogy Matt…
-
Bronka Nowicka: Megetetni egy követ
Mindig megfogadom, hogy kevesebbet olvasok angol és többet más, európai nyelvterületről, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségünk nyílt a lengyel Bronka Nowicka irodalmi díjas kisprózakötetével turnézni. Még soha, semmit nem olvastam szerintem lengyel szerző tollából és ha jól belegondolok, egyik környező ország irodalmában sem vagyok otthon sajnos. Muszáj ezen javítani. A Megetetni egy követ aprócska kötet, még annál is kisebb, mint gondolnánk és alig 80 oldal. 44 rövid (1-1,5 oldalas) novella, vagy inkább töredék kapott helyet benne, mindegy címe egy hétköznapi tárgy. Látszólag nem függenek össze, úgy az első négy-öt novelláig legalábbis úgy tűnik, aztán az olvasó rájön, hogy de, valójában nagyon is. Én naivan azt gondoltam a fülszövegből,…
-
Lisa Jewell: A fenti lakók
Nekem Lisa Jewell neve nem sokat mondott eddig, csak azt tudtam, hogy A fenti lakók című thrillerét nagyon szeretik a külföldi olvasók. Rákeresve a szerzőre a régi könyvei címei is ismerősnek tűnnek, de konkrétan ez volt az első olvasmányom tőle és meg kell mondanom, remek bemutatkozás volt. Nem volt különösebb elvárásom a könyvvel kapcsolatban, csak egy jó kis pszichothrillerre vágytam és azt maximálisan megkaptam a könyvtől, de még többet is. A fenti lakók különlegesen emlékezetes történet, amit muszáj egy ültő helyben ledarálni, annyira visz magával a sztori. A történet több szálon és több idősíkban játszódik, az elbeszélőből sem csak egy van. Ez egyébként egyáltalán nem zavaró, könnyen fel lehet venni…
Ezeket is érdemes megnézni
Abigail Dean: Az „A” lány
Rosie Blake: Hygge szerelem
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
-
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Idén tudatosan távolt tartottam magam a háborús és holokausztos könyvektől, mert az előző évben túltoltam a témát és emiatt egy kicsit besokalltam. A párizsi könyvtár volt az egyik olyan könyv idén, amire azt mondtam, hogy képtelen lennék kihagyni, mert ha egy könyvben könyvtár, könyvesbolt, vagy csak simán könyvek vannak, az menthetetlenül magához vonz. 1939-ben járunk, Párizsban. Odile, a fiatal lány álmai állására jelentkezik a párizsi Amerikai Könyvtárba. Odile gyerekkora óta a könyvek bűvöletében él és minden vágya, hogy saját keresettel rendelkező, független nő legyen, habár a családja nem örül az ambícióinak. Rendőrfőnök apja férjhez akarja adni és ennek érdekében mindent be is vet, sorra hívja a beosztottjait vacsorára. Miután Odile…
Ezeket is érdemes megnézni
Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése
Joseph O’Connor: Árnyjáték
Bella Ellis: Az eltűnt hitves
-
Abigail Dean: Az „A” lány
Az „A” lány a fülszövegével egyből felkeltette a figyelmemet, mert pontosan olyan sztorinak tűnt, amit nagyon szoktam szeretni. A borítón még az is elhangzik, hogy a legjobb thriller a Holtodiglan óta, a hátoldalán meg az, hogy A szoba és az Éles tárgyak méltó párja. Ha ezeket a könyveket valóban elolvasta volna az, aki ezt leírta, akkor most nem virítana ez a butaság a borító kellős közepén, és ennek eredményeként a sok csalódott olvasó sem taszítja 67%-ra a molyon. Az Éles tárgyakkal vonható amúgy párhuzam abból a szempontból, hogy egy totál elborult família van a középpontban és az atmoszféra is hasonlóan borús és kilátástalan. A szoba pedig nyilván a fogvatartás és…
Ezeket is érdemes megnézni
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Szép Zsolt: Sárkányhant
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
-
Esi Edugyan: Washington Black
Esi Edugyan 2018-ban megjelent regényét jelölték az akkor még Man Booker néven futó díjra, a New York Times, a Washington Post, a Time és a Financial Times az év könyvei közé választották és nem mellesleg ez az első, magyar nyelven is olvasható írás a tengerentúlon már sikeresnek számító szerzőtől. A KULT Könyvek egytől-egyig gyönyörűek, ez alól a Washington Black sem kivétel. Szemrevételezve a külföldi kiadásokat, messze a legszebb ez a típus, amit a magyar kiadó is átvett – ráadásul ez az erősen Verne világát idéző borító eszméletlenül jól tükrözi a regény hangulatát, szemben az egyszerűbb, komorabb, csupán tipográfiával operáló verziókkal. A Washington Black egy tipikusnak tűnő rabszolgatörténet, amelynek narrátora a…
Ezeket is érdemes megnézni
T. J. Newman: Zuhanás
Böszörményi Gyula – Szer’usz világ!
Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése
-
Rene Denfeld: Hol vagy Madison Culver?
Rene Denfeld neve ismerősen csenghet, hiszen jelent már meg könyve magyarul – igaz, teljesen másnak tűnő műfajban. Az elvarázsoltak egy szépirodalmi jellegű regény, míg a Hol vagy, Madison Culver? a fülszöveg alapján inkább tűnik nyomozós thrillernek. Az egyetlen közös dolog bennük a téma súlyossága. Én is a fentiek szellemében álltam neki, aztán hamar kiderül, hogy sokkal, de sokkal több van ebben a könyvben, mint egy szimpla nyomozás. De ne szaladjunk ennyire előre! Az ötéves Madison Culver épp karácsonyfáért indul a szüleivel, amikor nyoma vész a zord és végeláthatatlan erdőben, valahol Oregon legmélyén. Mindenki feladta a keresését, azonban szülei még bíznak: három évvel a kislány eltűnése után felkeresik a A nyomkövető…
-
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
Nem lenne igaz, ha azt állítanám, Elena Ferrante az egyik kedvenc íróm. Nem azért, mert nem tetszik a munkássága, hanem épp ellenkezőleg: amit eddig olvastam tőle – A Nápolyi regények három részét – az lenyűgöző volt, de korántsem elegendő ahhoz, hogy kijelentsem, ismerem a stílusát. És ez most még inkább bebizonyosodott. A frissen megjelent A felnőttek hazug élete – az első Ferrante regényem, ami Lila és Elena univerzumán kívül esik – egyszerre volt elképesztően magával ragadó és zavarbeejtően nyers. Ferrante a világirodalom nagy talánya. Senki sem tudja kicsoda ő, és ez a titokzatosság még jobban ráerősít az egyébként sem érdemtelenül szerzett hírnevére. Milliók találgatják, hogy férfi-e vagy nő (egyértelműen…
Ezeket is érdemes megnézni
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
Kim Ligget: The Grace Year – A tizenhatodik év
Margaret Atwood: Macskaszem
