Ha az ember nekiáll sorozatokat olvasni, abban a létező legrosszabb dolog a várakozás. Várakozás a következő részre, amely sosem érkezik időben –ami nagyjából a most azonnal lenne. A Tükörjáró sorozat harmadik részére egy évet kellett várni, és nem azt akarom mondani, hogy türelmetlen voltam, de novemberben már naponta nézegettem, hogy megjelent-e már. Az első két rész értékelésénél már eleget ömlengtem arról, hogy mennyire szeretem a könyvben megteremtett világot, a karakterek setesutaságát, a sok intrikát és kalandot, amit a történetek rejtenek, úgyhogy nem csoda, hogy hónapok óta csak egy dolog jár az eszembe: hogy mikor folytathatom végre Ophélie és Thorn történetét.

A Bábel ezúttal egy nagyobb kihagyással indít, ugyanis több, mint két év telt el azóta, hogy Thorn eltűnt, Ophélie-t pedig hazarendelték Animára. Utóbbi élete unalmasan és hiánytól telve zajlik, a lány nem adta fel, hogy megtalálja az immáron férjévé előlépett morcos főkincstárnokot.
Egy nap aztán lehetősége adódik, hogy ténylegesen Thorn után eredjen, így köt ki Ophélie egy újabb furcsa szilánkon, amit Bábelnek hívnak és ami megint teljesen más szabályokkal működik, mint a más ismerős Sark vagy éppen Anima. Ahhoz, hogy férje közelébe férkőzhessen, Ophélie felvételizik a Jó család nevezetű virtuózképző intézménybe, ahol tanoncként számtalan nehézségen kell átesnie. Persze itt is történnek furcsa dolgok, megmagyarázhatatlan halálesetek és bőven kijut ellenségekből is.
Bábel elég érdekes hely a maga furcsa szabályaival és tökéletesnek tűnő berendezkedésével és lakóival. Sokszínűsége ellenére rengeteg tiltásnak és szigornak kell megfelelniük a lakóknak ahhoz az idilli képhez, amit a szilánk mutatni akar magáról. Persze, mint minden ilyen erőltetetten tökéletességben, itt is akarnak kisebb-nagyobb repedések és lázadók.

Kép forrása

A könyv két nagyobb részből áll, ezen belül vannak a rövidebb fejezetek. Őszintén szólva az első rész – ami majdnem pontosan a könyv terjedelmének a fele – nekem borzasztóan nehezen csúszott. Itt kerül Ophélie Bábelre, kezdi meg a tanulmányait a virtuózképzőben és próbál Thorn nyomára bukkanni. Nem tudom mi volt pontosan a baj, egyszerűen nem kötöttek le annyira a konzervatóriumban játszódó részek. Talán túl sok volt az iskolatársak közötti gáncsoskodás és vetélkedés és túl kevés a tényleges nyomozás. Egyébként Ophélie szempontjából ez a kötet volt a leginkább meghatározó, hiszen ezúttal teljesen magára utaltan, egyedül érkezik Bábelre, nincs mellette senki, aki felnőtt lehetne helyette, így a regény végére kénytelen volt most már teljes mértékben felnőni. És jó volt ezt a fejlődést szemmel követni, annak ellenére is, hogy rengeteg szenvedés árán jutott el idáig.

Aztán szerencsére a könyv második fele elfeledtetett velem mindent, olyannyira, hogy gyakorlatilag egy szuszra olvastam el az utolsó 300 oldalt – na ez az a Dabos, akit én szeretek!
Megérkezik Thorn, felpörögnek az események és talán nem lövök le nagy poént, vééégre, így a harmadik kötetre a főszereplőink között lévő kapcsolat is jelentős fejlődésen megy át. Nagyon szeretem, ahogy az író kezeli ezt a szerelmi szálat, mert nincs benne erőlködés, túlzások, elhamarkodottság, és nem ezt teszi meg központi elemnek. Apropó, központi elem! Továbbra sem kerültek helyre a kirakós darabkái, ami Istent, a Másikat és a családfőket illeti, de újabb információk és összefüggések tárultak fel, nagyon kíváncsi leszek, hogy végül mit hoz ki ebből a szerző. A másik kedvencem a könyvben az Berenilde lányának, a kis Victoire-nak fejezetei voltak – amiknek elég kevés hely jutott, de a végére ez a szál tartogatta az egyik legnagyobb pofára esést.

Egy szó mint száz, a sorozat töretlenül a kedvenceim között van, még ha ez a rész nálam nem is ugrotta meg az előző kötetet. Még több kérdés, még több izgalom és izgi szerelmi szál került bele és remélhetőleg a következő részben már válaszok és boldog befejezés is lesz. Csak bírjam kivárni!

A Tükörjáró sorozat közelmúltban megjelent harmadik kötetében Ophélie ezúttal egyedül kell, hogy boldoguljon a Bábel nevű szilánkon, amely teljesen más szabályok szerint működik, mint a bájos Anima és az intrikákkal teli Sark. Hogy megtalálja-e Ophélie Thornt, akinek több, mint két éve nyoma veszett? Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, hogy kiderüljön  és nyerjétek meg a könyv egyik példányát!

Nyereményjáték

Ophélie a könyvben Thorn nyomába ered, hogy megtalálja rég elveszett férjét, úgyhogy a játékban ezúttal mi is Thornt keressük. Minden posztban van egyetlen szó, ami alá egy Thornról készült fan artot rejtettünk. A feladat, hogy keressétek meg a fotókat és linkeljétek be azokat a Rafflecopter megfelelő rubrikáiba.
De ez még nem minden! A főmegfejtésben a könyv egyik mondatát keressük, ehhez csak össze kell olvasnotok azokat a szavakat, amik a képeket rejtették.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01/10 Spirit Bliss – Sárga könyves út
01/12 Csak olvass
01/14 A Szofisztikált Macska
01/16 Könyv és más

Fülszöveg:
Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.
A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?