• Horror

    Peter Benchley: Cápa

    Szerencsés voltam, mert anyukám nem volt túl szigorú annak tekintetében, hogy milyen filmeket nézhetek, így eshetett, hogy elég korán, 8-9 évesen már láttam a Cápa című filmet, ami annyira lenyűgözött, hogy azóta is bármikor képes vagyok megnézni és halálra izgulni magam rajta. Amikor láttam, hogy újra kiadták a filmet ihlető könyvet ezzel a csodaszép borítóval, azonnal tudtam, hogy előbb vagy utóbb szeretném magaménak tudni.

  • Nonfiction

    Deborah Feldman: Unortodox

    Mindannyian ismerjük azt a “mondást” és könyvcímet, hogy Az olvasó nők veszélyesek, ugye? Az Unortodox közben szinte folyton ez a mondat járt a fejemben. Ha Deborah Feldman gyerekként nem elég bátor ahhoz, hogy titokban könyveket olvasson, ha sosem ismeri meg Jane Eyre, Anne Shirley és Jo March történetét, vajon mi most a kezünkben tarthatnánk ezt a minden szempontból elképesztő memoárt? Nem vagyok benne biztos.

  • A szolgálólány meséje
    Disztópia

    MARGARET ATWOOD – A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE

    Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, a csapból is A szolgálólány meséje folyik mostanában. A könyvből készült HBO sorozat (vagy annak a híre) rengeteg emberhez eljutott, emiatt a könyv is reneszánszát éli. Margaret Atwood 1985-ben kiadott disztópiája különösen aktuális lett napjainkban, és nem is kell feltétlenül Amerikáig mennünk a példálozás miatt, gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon milyen előszeretettel turkálnak a méhünkben, a politikusoktól kezdve egészen a kisnyugdíjas szomszédnénikig bezárólag. Női princípiumok, a feminizmus szitokszó, és teljesen természetes, hogy az utcán beszólnak, alád nyúlnak, hozzád dörgölődnek vadidegen férfiak, ha pedig ne adj isten megerőszakoltak, akkor magadra vess! Ebben az egészben egyébként az borzaszt el a leginkább, hogy leghangosabban általában a…

  • Sci-fi

    ANDY WEIR – A MARSI

    A megjelenése óta kerülgetem ezt a könyvet és valamiért folyton hátrébb soroltam az olvasmánylistámon. Majd kijött a könyvből készült film, amit szintén az egekig magasztaltak és akkor megfogadtam, hogy szigorúan előbb jöhet a könyv, csak aztán a film. Nem szeretem a fordított sorrendet, mert utána akarva-akaratlanul is a filmben látott díszleteket és karaktereket építi fel az agyam, én pedig jobban élvezem, ha a saját képzeletemre bízhatom az ilyesmit. Még így is csak halogattam az olvasást, egészen mostanáig. Nemrég végre nekiültem a történetnek elektronikus formában, aztán pár oldal után annyira imádtam, hogy azonnal megvettem rendes könyvben is. És most le is lőttem a poént már az elején… 🙂