• Uncategorized

    Álljunk meg egy szóra

    No, akkor készítsetek be hideg/meleg élelmet, mert ez eltart egy darabig. Eredetileg egy Facebook posztnak szántam ezt az írást, de olyan hosszú lett, hogy inkább itt teszem közzé. Soha nem hittem volna, hogy erről valaha is írnom kell, de most megteszem, ezzel is megelőzve a jövőbeli hasonlóan kellemetlen szituációkat.

  • Uncategorized

    Antoine Laurain – A piros notesz

    Nagyon jól esett volna már a sok fajsúlyos téma után valami könnyed, szórakoztató olvasmányt kézbe venni, így esett a választásom valamelyik délután A piros noteszre, ami már a borítójával is megvett magának (tudniillik van némi francia-mániám, de igazán kis mértékű, tényleg). Laurain nem volt ismeretlen számomra, hiszen az előző könyvével, Az elnök kalapjával is szemeztem már – arról is írok majd –, de úgy istenigazából az idei Könyvfesztiválra megjelent A piros notesz keltette fel a figyelmemet. A fülszöveg egy olyan történetet sejtetett, ami igazán az ínyemre való: légiesen romantikusnak és igazán franciásnak tűnt. Így is lett, és meg kell mondanom,  hogy hihetetlenül jól esett most ezt olvasni!

  • Uncategorized

    Jim Crace – Az utolsó aratás

    Újabb KULT könyv, újabb felejthetetlen történet… Jim Crace rövid, de annál jobban bőr alá mászó története joggal kapott helyet a kiadó nagy sikerű világirodalmi sorozatában.

  • Uncategorized

    Rafik Schami – Szofia avagy minden történet kezdete

    Már a fülszöveget olvasva is sejtettem, hogy ínyemre való lesz ez a könyv, azt azonban nem gondoltam, hogy ennyire a hatása alá kerülök a hangulatának. Rafik Schami olyan csodálatosan tudta átadni az egykori Damaszkusz lüktető, színes világát, hogy összefacsarodik a szívem amiatt, hogy mindez mára már semmivé lett.