Naomi Alderman – A hatalom

A hatalom című regény világszerte óriási visszhangot keltett, nem csoda hát, hogy az itthoni megjelenés híre szinte az összes olvasó szívét megdobogtatta és az utóbbi időben mindenütt ebbe a könyvbe botlik az ember, legyen akár online akár offline. Vajon csak a túlzott hype-nak köszönheti a sikerét, vagy tényleg irodalmi szenzáció A hatalom?

Milyen lenne a világ, ha a sok évezredes elnyomás után a nők kerülnének fölénybe a férfiakkal szemben? Alderman eljátszott a gondolattal ebben a könyvben és felvázolt egy olyan világot, ami ugyan borzasztó és erőszakos, de mélyen a felszín alá nézve nem sokban különbözik a mostanitól. 
Az alapszituáció nem ismeretlen, hiszen láttunk már valami hasonlót Merle tollából: a nők átveszik az uralmat a férfiak felett, ezzel elindítva egy olyan folyamatot, ami teljesen átrendezi az általunk megszokott és elfogadottnak vélt társadalmi és hatalmi viszonyokat. Egy napon a fiatal lányok furcsa és erős elektromos erőt kezdenek kibocsátani a kezükön keresztül. Mindezért egy újonnan kifejlett szerv, a kulcscsontnál elhelyezkedő izomköteg, az úgynevezett motring felelős, amely eddig valamilyen oknál fogva szunnyadt, de hirtelen az egész világon aktivizálódik a lányok testében. A motringot az idősebb nőknél is be tudják indítani, így nem telik bele sok idő, és a világon szinte minden asszony és lány ennek az új képességnek a birtokában van. De mi történk, ha hirtelen a gyengébbik nem lesz az erősebb? Nos, Alderman szerint semmi jó. A hatalom birtoklása ugyanúgy megszédíti a nőket mint a férfiakat, és az egész berendezkedés valami abszurd, kifordított káosszá válik.

Kétféle útja van annak, hogy az emberi hatalom természete és felhasználása megváltozzék. Az egyik esetben a palotából indul ki egy parancsolat, ami kész tények elé állítja a népeket. Ám a másik, a szükségszerűbb eset az, hogy az ezer és ezer fénypontocskának mind egy-egy új üzenetet kell útjára indítania. Ha a nép változik, meginognak a palota falai.

Négy főbb szereplő szemén át követjük az eseményeket és ezek a szereplők szépen lefedik a társadalmi berendezkedésünk főbb pilléreit: Tunde (aki magyar olvasók számára megtévesztőnek tűnő neve ellenére férfi) egy kalandvágyó újságíró, aki már a kezdetektől kamerájával követi és dokumentálja a kialakulóban lévő új világrendet. Roxy egy gengeszer lánya, és egyben a legerősebb erővel rendelkező tinilány. Ezt kihasználva ő is követi apja példáját és az alvilág egyik feje lesz. Allie, a félvér árva állandóan hangot hall a fejében. Miután elmenekül bántalmazó nevelőszüleitől és egy kolostorban lel menedékre, felismeri a kínálkozó lehetőséget és vallási vezetőként hamarosan óriási befolyásra tesz szert. Végül, de nem utolsósorban megismerjük Margot-t, aki a politikai karrierjét igyekszik az új képesség birtokában minél sikeresebben egyengetni.

Elmondhatatlanul vártam ezt a könyvet, mert valami húsbavágó, újszerű, és grandiózus feminista remekművet képzeltem el a sok pozitív méltatás hatására. És hát…vegyes érzéseim vannak. Az alapötlet és a mondanivaló fantasztikus és abszolút értem, hogy miért robbant ekkorát ez a könyv. Szinte egy ültő helyemben kiolvastam és egy percig sem unatkoztam ezalatt, tehát végül is kijelenthetem, hogy tetszett. A kivitelezésben azonban voltak hibák. Gondolok itt arra, hogy sehová nem futott ki végül a sztori. Szuper ez a keretes megoldás – egy férfi és egy női író levelezése egy kézirat kapcsán – , amelyben végül elhelyeződött maga a történet, de a végén úgy éreztem magam, mint amikor egy isteni ebéd után elmarad a desszert.
Egy rakás érdekes szál és történés kifejtés és magyarázat nélkül maradt, ezzel pedig óriási ziccereket hagyott ki a szerző, és inkább a felületesnek ható sokkolásra helyezte a hangsúlyt a túlzott, néhol már indokolatlan brutalitással – ahelyett, hogy az egész jelenség mélyére ásott volna, ezzel vágva az olvasót a falhoz, nem pedig egy gyermeklincseléssel. Érdemes lett volna egy kicsit árnyalni a képet és megmutatni olyan női szereplőket, csoportokat is, akiknél nem harapódzott el a kegyetlenség és a bosszúvágy, hiszen ahogyan nincs két egyforma férfi, úgy nincs két egyforma nő sem, még a csordaszellem ellenére sem. Itt viszont mind a fő- mind a mellékszereplők egysíkúak, az olvasó képtelen velük azonosulni, vagy egyszerűen csak szimpatizálni, a kapcsolati és hatalmi viszonyok pedig fájdalmasan fekete-fehérek.

De hogy jót is írjak. Fantasztikus, hogy A hatalom olyan dolgokkal sokkol, amik a megszokott világunkban normálisnak, „elfogadottnak” számítanak. Fizikai, lelki megalázás? Nemi erőszak? Nemi megkülönböztetés? Ha ilyeneket hallunk, vagy akár tapasztalunk, csak megrántjuk a vállunkat és folytatódik tovább a napunk. De amikor ugyanezt dobja elénk A hatalom a nemi szerepeket megfordítva, akkor az egész istenesen arculcsap és ledöbbent. Torz tükröt tart elénk, hogy felismerjük, mennyire mennyire immunisak és közömbösek lettünk, még mi, nők is. A szerző nagyon szépen keverte a valóság és a fikció kártyáit, rákényszerítve az olvasót, hogy mélyebben elgondolkodjon az összefüggéseken és meghozzuk a végső konklúziót: mindegy, hogy ki birtokolja a hatalmat, ha nem tudjuk kontrollálni, akkor semmi jóra nem vezet. 

Száz szónak is egy a vége: ütősebb, mélyebb élményre számítottam Aldermantól, de lehet, hogy csak az a baj, hogy túl nagyok voltak az előzetes elvárásaim A hatalommal kapcsolatban. Mindezektől függetlenül örülök, hogy a kezembe került, de nem gondolom annyira jelentős műnek a feminista-disztópia vonalon, mint mondjuk A szolgálólány meséjét. A hibái ellenére azonban érdekes könyv fontos üzenettel, úgyhogy mindenképpen ajánlom olvasásra, mindenkinek. Nemtől és világnézettől függetlenül. 

---

Fülszöveg | A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét. 

---

A SZERZŐRŐL
Naomi Alderman Londonban nőtt fel, és az Oxfordi Egyetemen tanult. Eddig négy regénye jelent meg. A hatalom című művén kívül még A rabbi meg a lánya című könyve olvasható magyarul, amellyel 2006-ban elnyerte a debütáló női írókat jutalmazó Orange-díjat. A Rolex Mentor and Protégé Arts Initiative program keretein belül Margaret Atwood mentoráltja volt. A BBC4 rádión Tudományos történetek címmel vezet műsort, mellette pedig a Bath Spa Egyetem kreatívírás-professzora.