Amikor az USA elnöke egy igazán belevaló fickó

Bill Clintonról sok dolgot el tudtam volna képzelni, de azt pont nem, hogy egy politikai thriller szerzőjeként fogom viszontlátni a nevét egy borítón. De még milyen jó thrillerén! Fogalmam sincs, hogy mennyi ebből a történetből az ő érdeme és mennyi Pattersoné, de az már bizonyos, hogy nem véletlenül volt ez a könyv az idei év legjobban várt irodalmi debütálása. Végig pörgős és izgalmas történetet kaptunk, sok-sok olyan apró információval bővítve, amit tényleg csak egy valaha volt elnök tudhat.

Duncan elnök nehéz napoknak néz elébe: bizottsági meghallgatás várja, ahol a terrorizmus támogatásáért akarják számon kérni, mivel felvette a kapcsolatot a világ egyik legkeresettebb terroristájával, ráadásul nem sokkal később a parancsára életben is hagyták a férfit. Az elnököt azonban mégsem a politikai hatalmának elvesztésétől való félelem foglalkoztatja, hanem a háttérben zajló, óriási katasztrófát ígérő kibertámadást próbálja megakadályozni. Csak egy maroknyi ember tud a Fehér Házban az Államokra leselkedő veszélyről, és Duncan hamar rájön, hogy tégla van közöttük. Saját bőrét viszi a vásárra, hogy kiderítse az igazságot és megakadályozza az országára és egyúttal az egész világra leselkedő óriási katasztrófát, ami alapjaiban rendezné át az országok hatalmi viszonyait és évtizedekre nézve okozna visszafordíthatatlan károkat.

Na, ez aztán tényleg egy nagyon jó sztori volt! Duncan karaktere egy olyan ember, amilyennek egy ideális világban kellene lennie minden politikai vezetőnek: egyenes, bátor és hazaszerető. Olyan tipikus, idealizált amerikai, egy akcióhősbe oltott becsületbajnok. Kár, hogy a való életben nem így működik, de jó volt egy fiktív világban látni, hogy milyen egy igazán elkötelezett politikus. Egymaga (meg némi titkosszolgálati kísérettel) indul a világ megmentésére, és nem egyszer majdnem az életébe kerül a meggondolatlansága, azonban végig az jár a fejében, hogy megakadályozza az országa elleni támadást. Nem tudja, hogy kiben bízhat, és vajon akiben megbízik, az nem fogja hátbaszúrni az első adandó alkalommal?

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy az utóbbi évek történései szépen kiélezték az ellentéteket a világban. Rettegünk az atomfegyverektől, a fizikai összecsapásoktól, a biológiai fegyverektől, de abba belegondoltunk-e már, hogy milyen téren vagyunk a legsebezhetőbbek? Az internet átszövi az életünket, manapság már minden területen elengedhetetlen a számítógépek jelenléte, és jobban függünk tőle, mint bármi mástól a világon (az áramot leszámítva, ugye). Minden, szó szerint minden az internethez köt bennünket. De mi van akkor, ha egy leállíthatatlan számítógépes vírus megtámadja a létező összes gépet és örökre elszáll minden adat és információ? Clinton és Patterson eljátszott a gondolattal, ami józan ésszel belegondolva nem is akkora butaság, gondoljunk csak arra, hogy mi történt a legutóbbi elnökválasztás során. Gyerekjáték hozzáférni a rendszerekhez, akár a világ túlsó feléről, pizsamában ücsörögve is. 

Olvasás közben szinte filmkockaként peregtek előttem az események, hála a gördülékeny stílusnak, a rövid fejezeteknek és az elnöki szemszögnek. A legizgalmasabb karakter mégsem Duncan elnök, hanem a Bach nevű bérgyilkosnő volt, akinek ugyan nem jutott sok oldal, de azok nagyon jól kiegészítették és árnyalták a történetet, lefestve egy olyan életet, ami  valamennyire talán megmagyazázta a tetteit.
És persze akadt olyan történés is, ahol nagyon felszaladt a szemöldököm, mint például amikor három ország legjobban képzett számítógépes zsenijei helyett a tök laikus elnök jön rá a vírus megállításának módjára. Ez olyan nagyon amerikai, nagyon hollywoodi elem volt, de igazából az egész könyv nagyon amerikai, így el lehet nézni neki az ilyen apróságokat.

Ötven évvel ezelőtt ott volt maguknak az írógép és az indigó. Most csak számítógépeik vannak. Ötven, sőt sok esetben tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem kellett folyamatosan elektronikus kapcsolatra támaszkodniuk bizonyos műveletekhez. Most viszont igen. Csak így tudnak működni. Ha ezt elveszik maguktól, nincs hová visszanyúlniuk. 

Azt gondoltam, hogy ennek a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja, de be kell vallanom, hogy kellemeset csalódtam, ugyanis határozottan tetszett. Nem kell tőle világraszóló irodalmi élményt várni, de műfajában határozottan jó kis olvasmány lett. Nem bánnám, ha ez a két ember összeállna még a továbbiakban is, és hasonlóan jó sztorikat szállítanának nekünk. Az elnök eltűnt egyébként inkább akcióregény, mintsem thriller, szinte ordít a megfilmesítésért, mert minden megvan benne ahhoz, ami egy jó filmhez vagy akár egy rövidebb sorozathoz szükséges. Ha teljes kikapcsolódásra, pörgős és izgalmas olvasmányra vágynátok strandon, otthon, út közben, akkor Az elnök eltűnt tutira jó szolgálatot fog tenni. 

---

Fülszöveg | 2018 egyik legjelentősebb könyves szenzációja Bill Clinton és James Patterson könyve, Az elnök eltűnt. A nagyszerű thriller egy olyan eseményről szól, ami bármikor megtörténhet, és amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A szerzők egy olyan fenyegetést vázolnak fel, amely nem csupán a Fehér Házat érinti, hanem egész Amerikát. A nemzetet elborítja a félelem és a kétségbeesés. Kiber-terrorizmusól suttognak, kémkedésről, árulóról a kabinetben. Maga az elnök is gyanúsított, nem sokkal később pedig egyszerűen eltűnik… A regény döbbenetes módon világít rá az Egyesült Államok belső működésére és sebezhető pontjaira. Ez az utóbbi évek legautentikusabb, leghátborzongatóbb története, tele olyan információkkal, melyekről csak egy egykori főparancsnok tudhat. Ugyanakkor naprakész, hiteles olvasmány is, melyről még évekig fognak beszélni.

---

A SZERZŐKRŐL
Bill Clintont 1992-ben az USA elnökévé választották, 2001-ig töltötte be a hivatalt. Távozása után létrehozta a Clinton Alapítványt, amely világszerte végez egészségfejlesztő programokat, segíti a lányok  és a nők előrelépési lehetőségeit, küzd a gyermekkori elhízás és a megelőzhető betegségek ellen. Több ismeretterjesztő mű szerzője, köztük az Életem című könyvé, amely vezette a nemzetközi olvasottsági listákat. Ez az első könyve.

James Patterson a New York Times olvasottsági listáján a legtöbb könyvvel vezető íróként Guinness-rekordot tart és könyveit vilgászerte több, mint 375 millió példányban adták el.