A halhatatlanokat már a külföldi megjelenése idején kinéztem magamnak. Rendkívül vonzó volt a fülszövege – őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok  –, valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez némi fantasyvel támogatott YA, vagy valami hasonló, fiatalabb korosztályt célzó könyv lesz, úgyhogy kis híján félrenyeltem a kakaómat, amikor elérkeztem az első, igencsak részletes és sikamlós jelenethez. Persze már az előző oldalaknál is sejtettem, de ott, és akkor világossá vált, hogy ez bizony nem pontosan az, amire gondoltam, de igazából cseppet sem bántam végül. Kaptam egy kissé melankolikus hangulatú, sok érdekes kérdést boncolgató mágikus realista regényt, amiben négy testvér életét követhetjük végig 1969-től egészen a kétezres évek közepéig, miután…

Kate Quinnről sokáig azt hittem, hogy a nyálas-romantikus vonalon utazik (talán a neve tehet róla, hiszen valljuk be, vannak ezek a tipikus, romantikus ponyvaszerző nevek és az övé iskolapéldája ennek), de aztán az Alice hálózata rádöbbentett, hogy közel sem volt igazam. Kate Quinn az ismert – vagy kevésbé ismert –  történelmi tényeket, eseményeket vegyíti a fikcióval, és ha van is a történeteiben romantikus szál, közel sem azon van a fókusz.

A héten kezdődik az egyik legnagyobb könyves rendezvény, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amire idén is – mint minden évben – rengeteg szuper újdonsággal készülnek a könyvkiadók. Ezek közül válogattam most ki nektek a kedvenceimet, olyan könyveket, amit tuti nem lenne szívem otthagyni a standoknál (még szerencse, hogy ezúttal nem tudok részt venni az eseményen 😀 )Jó szemezgetést! 

Három évvel ezelőtt, egy napfényes júliusi hétvégén fejeztem be a Cormoran Strike sorozat harmadik kötetét, a Gonosz pályát, és percre pontosan azóta várom a pillanatot, hogy a kezemben tarthassam a folytatást. Hát, szó se róla, jól megváratott ez a Rowling Galbraith bennünket, de jó munkához idő kell –  tartja a mondás, én pedig nagyon szerettem volna egy jó folytatást.

Ezúttal egy kis beleolvasóval készültem a frissen megjelent Napok térképe című könyvből, amely a népszerű Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek negyedik története. A részlet az első fejezet fele, a folytatást a Kelly és Lupi olvas blogon találjátok majd egy későbbi állomáson. Jó olvasást! 🙂 

Igazából nem is hittem, hogy kiadják magyarul ezt a könyvet, aztán mint derült égből a villámcsapás, szembesültem a magyar megjelenés hírével. Hihetetlenül szerettem az írónő előző könyvét, az Aszályt, ami szerintem zseniális és igazán emlékezetes debütálás volt – persze az is közrejátszik, hogy a legnagyobb nyári melegben olvastam –  így mindenképpen folytatni akartam a zárkózott Aaron Falk nyomozó „kalandjait”. Röpke két év után itt is van a folytatás, ami igazából nem is annyira folytatás, csak a főszereplő személye a közös a két könyvben. És akkor most meg is válaszolom a kérdést: igen, olvasható A természet ereje az Aszály ismerete nélkül, mert teljesen különálló történet. Azonban én két dolog miatt sem…

Elhozzuk a világot neked! Április 25-én nyitja kapuit a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Én ugyan nem tudok idén részt venni a könyvfesztiválon, de ti ne kövessétek a példámat, hanem inkább látogassatok ki az év egyik legnagyobb könyves rendezvényére! Rengeteg könyv és remek programok várnak rátok, mutatom is, hogy mi minden.

Valamilyen oknál fogva ritkán olvasok novellákat, de ha mégis, akkor mindig rájövök, hogy gyakrabban kellene. Mester Györgyi könyve megint megerősített ebben. Az élet írta vékonyka kötet ugyan, de a benne szereplő novellákat lassan és elidőzve, egyenként  fogyasztottam, akárcsak egy doboz finom bonbont.

Már megint egy könyv, amit javarészt a borítója adott el nekem, hiszen badarság lenne tagadni, hogy a külseje fogott meg leginkább a Fekete vízililiomoknak. Aztán persze megnéztem a fülszöveget is, és egyértelmű volt, hogy kellünk egymásnak. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy még sosem olvastam francia krimit, úgyhogy Michel Bussit érte a megtiszteltetés, hogy bevezethetett ebbe a világba és meg kell hagyni, remek idegenvezető volt a Fekete vízililiomok által – még úgy is, hogy nem voltam maradéktalanul elégedett vele.

Kezd beigazolódni, hogy azok a könyvek tetszenek végül a legjobban, amikhez semmi kedvem sem volt az olvasás kezdetekor. Lucy Strange neve nem volt ismeretlen, hiszen A fülemüle erdő titkával már szemezek egy ideje, így amikor lehetőségem nyílt megkaparintani a legújabb könyvét, nem haboztam. A második világháború nehéz téma, valami mégis végtelenül vonz a történelem ezen időszakában játszódó történetekhez – még akkor is, ha tudom, hogy meg fog viselni. A világítótorony legendájától is emiatt féltem, annyira, hogy az utolsó pillanatig halasztgattam, végül kaptam egy fantasztikus történetet, ami a háttérben zajló események ellenére egy szívmelengető és pozitív történetként fog megmaradni bennem. Ráadásul, hosszú hónapok óta ez volt az első könyv, amit egyetlen…