Viszlát, 2020! – Könyves évértékelés
Őrült egy év volt ez, és nem a jó értelemben. Emlékszem, mennyire vártam a januárt. Tele voltam tervekkel, célokkal és álmokkal, aztán a nagyját eltörölte a valóság. Mégsem panaszkodom, mert hála az égnek, sikerült viszonylag szerencsésen átvészelni 2020-at, és a szeretteimért meg úgy a világért való aggódást leszámítva viszonylag stabil lelkiállapotot sikerült kialakítanom, amit nem kevés részben köszönhetek a könyveknek (és Taylor Swift folklore albumának).
Az olvasás tényleg egyfajta menedékként szolgált, ez meg is látszik az idei statisztikámon, mert sosem sikerült még ennyit olvasnom egy év alatt – az igazsághoz tartozik az is, hogy az első hullám kezdetén képtelen voltam lekötni magam bármivel azon kívül, hogy a híreket pörgettem, mint egy megszállott. Nehéz volt a bezártság, a korlátok, a feszültség, ami idén még nagyobb lett az emberek között, a magány, a kilátástalanság, a tehetetlenség bénító érzése, az országban zajló dolgok miatti düh, de mindezen szarságok mellett igenis szeretnék elsősorban a jó dolgokra emlékezni 2020-ból, mert szerencsére az is akadt.
Nagyon várom már a végét ennek az évek, ami még az utolsó napokban is taszít rajtunk egyet-kettőt, és annak ellenére, hogy tudom, hogy egy évszámváltás nem jelent automatikus resetet, én szívből remélem, hogy 2021 kicsit, legalább egy icipicit jobb lesz hozzánk.
Először is, muszáj megosztanom az örömöm, hogy ez az első év, amikor tisztességesen, végig vezettem egy táblázatot (ennek a 2020-as, személyre szabott változatát), amiben az olvasmányaimat jegyeztem fel. Ott van persze a moly.hu erre, de nekem jobban bejön ez a módja a dolognak, úgyhogy jövőre valószínűleg csak így fogom vezetni magamnak.
- Összesen 83 könyvet olvastam el 2020-ban, és megvolt az első hangoskönyvem is, de a formátumnak nem leszek rajongója sajnos.
- A legtöbb könyvet (10) novemberben olvastam, a legkevesebbet (3) júliusban. A nyár sosem volt olvasós időszak nálam, és ez látszik is, bezzeg az ősz meg a tél!
- Még mindig angolszász szerzőktől választom az olvasmányaim java részét, de igyekeztem színesíteni a palettát, többek között török, olasz, spanyol és francia íróktól olvastam, és a magyar szerzők felé is nyitottabban álltam, így az elolvasott könyvek 20 százaléka magyar volt. Borzasztóan kevés, ezen mindenképpen szeretnék változtatni 2021-ben.
- Nemileg kiegyenlített volt az év, 53 százalékban női szerzőtől és 47 százalékban férfi szerzőtől olvastam. Nem szoktam egyébként kifejezetten figyelni erre, de érdekes adat (tippre amúgy azt mondtam volna, hogy sokkal több női szerzős könyvet olvasok).
- Az évet a Tükörjáró sorozat harmadik részével, a Bábel emlékezetével kezdtem, és J.D. Barker új könyvével, a Szíve helyén sötétséggel zártam. Remek kezdés és zseniális befejezés.
A várólista csökkentést bebuktam idén is, a 12-ból 6 könyvet sikerült elolvasnom, ami mindenképpen több, mint a semmi, de azért nem rózsás.
A legtöbbet a Blogturné Klub keretein belül olvastam, de szépen csökkentettem a nem recenziós olvasmányaim listáját is.
Beszerzések tekintetében elbújok a sarokba, mert vállalhatatlan mennyiségű új könyvvel gazdagodtam, ami nem lenne baj, ha olyan sebességben fogyasztanám is őket, ahogyan gyarapodnak. Na majd, ha nyugdíjas leszek!
A blog tekintetében az egyik legnagyobb változás a saját domainre költözés volt. Egyébként is tervben volt, mert nem tudtam megbarátkozni a blog.hu felületével, aztán az indexes történet után már nyilvánvalóvá és sürgetővé vált a költözés, mert semmilyen módon nem szerettem volna azok után ott írni. A felület még mindig nincs kész, rengeteg meló van még benne, de örülök, hogy megléptem – még úgy is, hogy elveszítettem a kiemelés lehetőségét. A blog továbbra is fontos része volt az életemnek, a könyvek mellett ez is segített egy kicsit elterelni a figyelmem a világban zajló dolgokról. Kiléptem a komfortzónámból is miatta, hiszen az „én nem tudok rajzolni”-ból lett a fejléc, ami bénácska ugyan, de benne van minden (nem)tudásom és a szívem, úgyhogy büszke vagyok rá 🙂
Nem mellesleg pedig 2020-ban is sokat köszönhetek ennek a kis felületnek. Embereket, lehetőségeket, bizalmat és persze téged, ott. Mindenkinek rettenetesen hálás vagyok, aki itt van velem, vagy követ bármelyik más felületen.
Rengeteg, de tényleg rengeteg jó könyv fordult meg nálam 2020-ban. Mégsem volt olyan nehéz a sok jóból kiválasztani a legnagyobb kedvenceimet, mert ezek valamilyen oknál fogva teljesen elrabolták a szívem. Nem feltétlenül a legnagyobb irodalmi magasságot képviselik, mégis csoda élmény volt velük tölteni az időt, és mindegyik adott valamit. (A sorrend az olvasás idejét jelöli, nem a kedvelés mértékét)
- Edith Eva Eger: A Döntés
Micsoda kezdése volt az évnek! Sokáig halogattam ezt a könyvet, de végül januárban beadtam a derekam, mert mindenki ódákat zengett róla, és teljesen jogosan. Nem tudom, lehet-e csodálatosnak bélyegezni egy olyan könyvet, amelyben ennyi borzalom és szenvedés lakozik, de mégis megteszem. A benne leírt dolgok ellenére olyan erős érzelmi és lelki felismeréseket hoz magával, amit még soha nem tapasztaltam más olvasmány során. Nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy lelkileg ez a könyv segített a leginkább átvészelni ép lélekkel ezt az évet. - Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
Mennyire morbid már, hogy egy ilyen témájú könyv derűt és életigenlést hagy maga után az olvasóban? Azt írtam róla annak idején, hogy „Ha csinálnék egy tízes listát életem legjobb könyveiről, a 10 perc 38 másodperc egészen biztosan szerepelne rajta. Hidegrázósan zseniális.” Nincs mit mondanom, továbbra is így gondolom. - F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Milyen vidám könyveket válogattam, ugye? 😀 A látszat ne tévesszen meg senkit, a téma ellenére ez a regény is túlcsordítja a szívet reménnyel és boldogsággal a befejezése után. Ez nem egy újabb holokausztos könyv, ez egy olyan történet, ami tanít, gyógyít, reményt ad. - Marc-Uwe Kling: Qualityland
A legmurisabb olvasmányom idén, amit csak újságpapírba csomagolva mertem elővenni a táskámból. Ez volt a legviccesebb, legszórakoztatóbb és legmeglepőbb könyv, amit a legszarabb év legpocsékabb hetében olvastam. És mégis sikerült megnevettetnie, miközben inkább sírni kellett volna, annyira tűpontos társadalomkritikát hány elénk. A vibritől félnetek nem kell, vegyetek Qualitylandet! - Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje
Ha idén csak egy krimit olvastok el, ez legyen az – írtam még júliusban és azóta is ezt mondom, pedig azóta is volt még néhány jó krimi a kezemben. A könyv hangulata mellett csak a csavarossága elképesztőbb, azonban mindenképpen azt ajánlom, hogy nyáron olvassátok, mert akkor lesz igazi az élmény. - Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Ez az a könyv, ami visszaadta az önfejlesztő/önsegítő irodalomba vetett hitem. Gottlieb nagyon gördülékeny, közvetlen stílusban ír, és a mondandója nem szenved hiányt humorban és öniróniában sem, így a nehezebb témák ellenére is olvastatta magát. Rendkívül fontos könyvnek tartom abból a szempontból, hogy világosan megmutatja, nem ciki szakemberhez fordulni a problémáinkkal. - Maddie Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek
Aww, ha csak rágondolok, mosolyt csal az arcomra! Annyira, de annyira betalálta ez a könyv a lelkemet. A Szerelmi varázslás kezdőknek egy meghitt, otthonos, bolondos hangulatú olvasmány, csipetnyi varázslattal, melegséggel és New York szeszélyes őszi arcával. Olyan, mint egy meleg kötött pulcsi, amibe jó belebújni. - J. D. Barker: Szíve helyén sötétség
Rendkívül friss az élmény, hiszen csak tegnap fejeztem be, de rögtön tudtam, hogy itt lesz a helye a listán. Ez egy monumentális alkotás, meghatározhatatlan műfajjal, de egy biztos: elképesztően jól van megírva. Szó szerint odaszegez maga elé és csak kapkodod a fejed, hogy mi?! Majd érkezik róla összeszedettebb és részletes értékelés, mindenesetre szívből ajánlom mindenkinek, aki különleges és izgalmas olvasmányra vágyik (Stranger Things, X-Men, X-akták, Stephen King rajongók előnyben).
Megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit. Ami biztos, hogy a blog továbbra is szerves része lesz a mindennapjaimnak, mint ahogyan a könyvek is. Hogy mennyit olvasok, mennyit vásárolok, mennyi recenzióm lesz? Majd kiderül jövő ilyenkor. Nem görcsök ezen és nem állítok magam elé elvárásokat, mert akkor úgyis elbukok.
Szuper könyvekről hozok nektek ajánlókat januártól. Hogy mit fogok olvasni elsőnek az új évben? A bőség zavarában egyelőre fogalmam sincs, de vagy Az ajándékot Edith Eva Egertől, vagy Elton John önéletrajzát. Vagy a képregényes 1984-et. Vagy a Tükörjáró befejező kötetét!
Na ilyenkor utálom, hogy egyszerre csak egy könyv olvasására vagyok gyárilag beállítva.
