V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

V. E. Schwab könyveit már évek óta kerülgetem, de sosem került rá sor, pedig az Egy sötétebb mágia sokszor csábított már. Aztán jött Addie LaRue, ami már a megjelenésétől fogva elképesztően pozitív kritikákat kapott, a szerző legjobb könyvének kiáltották ki és alig két hónappal a magyar megjelenés után már az utánnyomás készül.
A fülszöveg alapján pontosan olyan könyvnek tűnt, amit szeretni fogok, és igen, nekem is valamiért a Adeline csodálatos élete című film ugrott be róla, mint sokan másoknak. Arra számítottam a fül alapján, hogy valami nagyon hasonló lesz. Azt el kell mondanom, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy a fantasy kötetek már nem tudnak annyira lekötni, mint régen, így azt is vártam tőle titkon, hogy sikerül visszahoznia a műfaj iránti lelkesedésemet.

Tehát nem teljesen elvárások nélkül, de igencsak lelkesen álltam neki az olvasásnak. A könyv több ponton mutat hasonlóságot a fent említett filmhez, de ezek tényleg csak felületes apróságok. Sokkal inkább visszaköszönhet benne a minden középiskolás meghatározó kötelező olvasmánya, a Faust, hiszen az egész történet egy ilyen fausti alkura épül, pontosabban annak következményeire.

A főszereplő, Addie LaRue története 1714-ben kezdődik egy álmos kis francia falucskában. A lány más életet képzel el magának, mint amire hivatott, így végső elkeseredésében olyan tettre szánja el magár, amitől mindig is óva intették. Meggondolatlanul eladja a lelkét a sötétségnek, cserébe a szabadságért és az időért. Azzal nem számol, hogy az alkuval járó hátrányok rosszabbak lesznek, mint a nyert idő és szabadság. Addie halhatatlan lesz, cserébe azonban senki nem emlékszik rá. Úgy telnek el évtizedek, évszázadok, hogy csupán műalkotások örökítik meg, rá azonban soha, senki nem emlékszik, mintha csak nem is létezne. Aztán egy napon, 2014-ben találkozik valakivel, aki azt mondja neki, hogy emlékszem rád.

Már eltelt háromszáz év, de még mindig fél a felejtéstől. Természetesen voltak olyan idők, amikor azt kívánta, bár csalfább lenne az emlékezete, amikor bármit megadott volna azért, hogy megbolonduljon, majd eltűnjön a föld színéről. Könyörületesebb vég, ha az ember elveszti önmagát.

A könyv két idősíkban játszódik, a jelenben, vagyis 2014-ben, illetve a múltban, amely során végigkövetjük Addie eddig eltelt háromszáz évét, benne sok elfeledett találkozással, magánnyal és persze a folyton felbukkanó Sötétséggel.
Az ötlet zseniális. Képzeld csak el, hogy úgy kell boldogulnod az életben, hogy nem hagysz nyomot magad után. Ha találkozol valakivel, és az illető kiszalad egy percre az ajtón, vagy átmegy a másik szobába, többé már nem emlékszik rád. A családodnak megszűnsz létezni. Minden, ami vagy és voltál, az semmivé lesz. Sem munkát, sem otthont nem találsz. Rendkívül szomorú sors ez és az olvasót akaratlanul is áthatja ez a sehová sem tartozás, gyökértelenség és semmisség érzése.
Schwab nagyon szépen írta meg a könyvet, a nyelvezete lírai – néha kicsit már túlzottan is – és van a történetben valami magával ragadó, ami még akkor is visz tovább, amikor egyértelműen érzed, hogy bizony ez a könyv borzasztóan el van húzva. Hatszáz oldalon keresztül követjük Addie, majd Henry és Luc sorsát, ezalatt többször is éreztem azt, hogy céltalanul húzzuk a szót, csavarjuk a dolgokat, miközben kihagytunk egy csomó olyan ziccert, ami feldobhatta volna a könyvet. Ilyen például a tény, hogy Addie végigélte a történelem összes nagy pillanatát, de ezekről csupán 1-2 mondat, néhány benyomás jut csak. A kötet hangulata is kicsit szomorkás, beletörődő – mondjuk milyen is lehetne egy olyan ember elbeszélése, aki már háromszáz éve szenved a világban, kilátások és szeretet nélkül.

Addie-ben az a legérdekesebb, hogy a sok megélt éve ellenére sem érződött öreg léleknek. Sőt, sokszor szinte éretlen döntéseket hozott, mintha direkt nem akarná elveszíteni a gyermeki énjét. A másik főszereplőben, Henryben az esendőségét kedveltem a leginkább. Ebben a könyvben mindenkinek érthető motivációja, gondolatai és érzései voltak, de ennek ellenére nekem valahogy nem sikerült közel kerülnöm hozzájuk, ahogyan az egész könyvhöz sem sikerült olyan módon kapcsolódnom, ahogyan azt vártam és ahogyan világszerte teszik azt az olvasói.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem a könyvvel van baj, hanem velem, egyszerűen rosszkor találtuk meg egymást. Az Addie LaRue Láthatatlan élete tényleg egy óda a művészetekhez és a szerelemhez, egy remek ötletbe ágyazva és jól megvalósítva. Fogok még egy próbát tenni vele majd a jövőben, de egyelőre csak egy kellemes olvasmány volt.
Fantasy- és romantika rajongóknak feltétlenül ajánlott kötet.

A könyv adatai
Eredeti cím: The ​Invisible Life of Addie LaRue
Kiadó: Agave
Fordító: Ballai Mária
Kiadás: Keménytáblás
Oldalszám: 608
Kiadás éve: 2021
Moly

V. E. Schwab munkásságának egyik legjelentősebb műve, az Addie LaRue láthatatlan élete már számtalan országban bestseller lett, és végre a magyar olvasók is kezükben foghatják a könyvet az Agave Kiadónak hála. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy, a kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk során sorra vesszük az Addie történetében fontos szerepet játszó motívumokat. Minden állomáson elrejtőzött egy-egy szó, a ti dolgotok, hogy a kiemelt betűkből kitaláljátok, hogy mire is gondoltunk, a megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

Blogturné Klub
10.20 – Fanni’s Library
10.22 – Utószó – extra
10.24 – Nem félünk a könyvektől
10.26 – A Szofisztikált Macska
10.28 – Booktastic Boglinc
10.30 – Csak olvass!
11.01 – Utószó
11.03 – Könyv és más
11.05 – Sorok Között Könyves Blog

---