Új könyvek a polcomon | Május

De durva, hogy az év feléhez érkeztünk! Mondjátok, hogy nem csak nekem tűnik rohanónak ez az év (is).
Májusban nyolc könyvvel gazdagodtam, voltak ebben recenziók, leértékelések és természetesen impulzusvásárlások is, illetve került olyan könyv is a polcomra, ami már évek óta kívánságlistás, de eddig valahogy elkerültük egymást. Olvasás szempontjából sem volt rossz a május (magamhoz képest), négy és fél könyvet sikerült ugyanis elolvasnom – igaz, ebből a csodálatos Kárpát walzer nagyjából hármat tett ki.

Mindjárt a hónap elején érkezett a Megfojtott virágok, amely egy nagyon olvasmányosan megírt dokumentumregény az oszázs indiánok ellen elkövetett bűncselekményekről. Erről többet nem is írok, mert a holnapi poszt a blogon erről a könyvről fog szólni.
Az Ambrózy-sorozat nagy kedvencem, nem volt kérdés, hogy a Szer’usz világ is felkerül a polcomra. Annak ellenére, hogy ebben minimális szerep jut Milinek és a bárónak, rettentően tetszett és meglepően működőképes volt, imádtam. Értékelés itt, ha még nem olvastátok volna.
A Líra raktárvásárra sajnos nem jutottam el (mondjuk a képeket elnézve nem is bánom annyira), de szerencsére az online kiárusításon is találtam magamnak kincseket. A Szívtől szívig egy második esély Jodi Picoultnak, ugyanis nagyon régen, amikor egyszer olvastam tőle, nos… akkor nem voltam elragadtatva. Kíváncsi leszek, hogy ennyi év után vajon mire megyünk egymással, hiszen sokat változott az ízlésem a kora húszas éveimhez képest.
Ugyancsak a raktárvásárnak köszönhetem Az időutazó feleségét, ami nagyjából tíz! éve van a kívánságlistámon, de mindig megelőzte valami. Most, féláron már nem tudtam neki nemet mondani, remélem tetszeni fog (és nem, nem láttam a filmet, szóval a könyv lesz az abszolút első).
Még sok kötet hiányzik Kult könyves gyűjteményemből, de feltett szándékom az összeset beszerezni, mert igazi kincsek. A Melmoth lett ezúttal a kiválasztott, amiről elég ellentmondásos véleményeket olvastam, pont ezért is izgat annyira.
Az Evelyn hét férjéről ellenben csupa jót hallottam, ráadásul több ismerősöm is ajánlotta egymástól függetlenül, úgyhogy nem volt mit tenni, muszáj volt megvennem. Igazából a szerzőtől sokkal jobban érdekelne a Daisy Jones & the Six, de amíg a fordításra várok (ugye kiadják itthon, ugye?!), addig Evelyn is megteszi 🙂
A következő könyv talán meglepő lehet tőlem, de csak azért, mert fogalmatok sincs, mennyire imádom Douglas Adams elborult humorát és könyveit. Na, az Űropera hasonlóan „elmebetegnek” ígérkezik, legalábbis a fülszöveg és az első pár oldal erről árulkodik. Júniusban erről is érkezik a posztom!
A recenzióra érkező Az eastwicki boszorkányok azt hiszem, joggal nevezhető modern klasszikusnak. Gyerekkoromban láttam ugyan a filmet (nem sokat értettem belőle), viszont már nem emlékszem rá, úgyhogy teljesen fogalmatlanul álltam neki a regénynek. Épp most olvasom és nagyon nehéz olvasmány; cikornyás, többszörösen összetett és indokolatlanul megbonyolított mondatokkal, de ha sikerül elkapni a fonalat, akkor zseniális. Erről is hamarosan írni fogok.