Új könyvek a polcomon | Június

Június újfent gazdag volt könyvekben és talán észrevettétek, hogy tartottam egy kis szünetet a bloggal. A hónap második felét csak és kizárólag olvasásra fordítottam, úgyhogy vár rám egy csomó bejegyzés, de legalább lesz miről írnom 🙂 Na de lássuk, hogy milyen szépségekkel gazdagodtam.

Kezdem az Aldi akcióval, mert elképesztően jó vásárt csináltam, ezer forintért szereztem be többek között a régóta vágyott Hatalmas kis hazugságokat, amit a sorozat első évada óta szeretnék elolvasni. Előtte egyébként nem izgatott a könyv, de annyira jó lett az adaptáció, hogy kíváncsi lettem, írásban lehet-e vajon fokozni (általában nagyon is).
A Tábortűz – amelyet egyébként egy színésznő jegyez – már a hazai megjelenésekor felkerült a listámra, aztán eltántorítottak az értékelések. Most úgy voltam vele, hogy ennyi pénzért bevállalom, ha szar is lesz, nem akkora baj.
A Teaház a sarkon meglepő választásnak tűnhet, pedig eléggé csípem a jó chick litet is, bár ez a blogon talán nem annyira észrevehető. Nos, azt sem tagadom, a hipercuki borító nagy ludas a választásomban és nyárra amúgy is szeretem az ilyen kis limonádékat, szóval Milly Johnson, ideje megismerkednünk!

A névnapomat kicsit előrehozva kettő könyvvel ünnepeltem. A Normális emberek a könyvheti újdonságok közül a legnagyobb vágyam volt, na meg persze KULT, amiben még sosem csalódtam. Annyit elmondhatok, hogy nem ezzel a könyvvel fog kezdődni a csalódások sorozata, ugyanis nagyon imádtam, de majd kap egy külön posztot is. Mert megérdemli.
A Chesil-parton nem volt tervben, de megkaptam ajándékba és nagyon örültem is neki, mert mint kiderült, igencsak nekem való. Az első oldalaknál elfogott az érzés, hogy én ezt már olvastam valahol, ekkor beugrott, hogy nem is olyan régen valamelyik hírportálon volt belőle egy részlet (24.hu, megkerestem) és már akkor is azt gondoltam, hogy ezt majd egyszer el kéne olvasnom. Na, hát nem is kellett olyan sokat várni arra az egyszerre, be is faltam (mondjuk nem nehéz, mert elég vékonyka) és szintén imádás lett a vége.
A könyvhét nagy dobása volt még az Ahol a folyami rákok énekelnek, amit legalább annyira vártam, mint a Normális embereket. A fülszöveg alapján tényleg el sem tudtam képzelni, hogy ez mi lesz tulajdonképpen, úgyhogy teljesen be voltam zsongva tőle. A könyvet egyébként a Blogturné Klub keretein belül fogom majd értékelni, de annyit előre is elárulhatok, hogy alapvetően végülis tetszett, de nem vagyok vele maradéktalanul elégedett sajnos.

Júniusban megérkezett a fizikai példányom is A világítótorony legendájából, amiről – ha jól emlékszem – még márciusban írtam itt a blogon. Elképesztően szép kiadás, úgyhogy ezúttal a külső és a belső teljes mértékben összhangba került. Ifjúsági regény mivolta ellenére felnőtteknek is jó szívvel tudom ajánlani, mert tényleg egy igazán igényesen megírt történet, csoda hangulattal.
Végül, de nem utolsósorban itt van egy újabb BTK-s könyv, az Elveszett lelkek otthona, amelynek még sajnos nem jutottam el az olvasásáig, de mentségemre szóljon, hogy a nehéz(nek tűnő) téma miatt rá kell készülnöm lélekben és ilyenkor nyáron valahogy nehezebben csúsznak a fajsúlyos könyvek. A Kanadában játszódó regény az úgynevezett Duplessis-árvák megdöbbentő történetét dolgozza fel, amely az ötvenes években esett meg, és azóta is sötét folt az ország történetében.

(És a képekre figyelmetlenségből rákerült Az eastwicki boszorkányok is, ami május legvégén érkezett és a remek memóriámnak hála júniusinak hittem. Nem volt már kedvem újrafotózni, úgyhogy bocsi. Az előző beszerzős posztban már említettem, értékelés a napokban)