Amikor elolvastam a Dracul című könyvet, amit Bram Stoker leszármazottja írt J.D. Barkerrel, azonnal eltökéltem, hogy muszáj bepótolnom a lemaradásomat, már ami a klasszikust illeti. Soha az életben nem olvastam ugyanis a Drakulát, de még a rendes filmeket sem láttam – kivéve persze a Drakula halott és élvezi című igazán szabadszellemű feldolgozást. Amikor megláttam, hogy a Helikon Kiadó új fordításban jelenteti meg Bram Stoker regényét, azonnal tudtam, hogy muszáj végre megismerkedem a félelmetes Drakula gróffal. A könyv 1897-ben jelent meg először, de a fordításnak köszönhetően ez a röpke 124 év egyáltalán nem érződik a szövegen. Viszonylag könnyen lehet vele haladni, ha nem vesszük figyelembe a kissé részletes leírásokat és a…