Elif Shafak nevét hallomásból már ismertem, de sosem sikerült annyira felkeltenie az érdeklődésemet, hogy megismerkedjem a műveivel. Aztán tavaly év végén a kiadó csodaszép köntösbe bújtatva hozta el a magyar olvasók számára a 10 perc 38 másodpercet, én pedig – nem tagadom, főleg a borító miatt – felírtam magamnak a „majd egyszer elolvasom”-listámra. Végül úgy alakult, hogy megkaptam ajándékba, és ha hiszitek, ha nem, új kedvenc írót avattam.