A megjelenése óta kerülgetem ezt a könyvet és valamiért folyton hátrébb soroltam az olvasmánylistámon. Majd kijött a könyvből készült film, amit szintén az egekig magasztaltak és akkor megfogadtam, hogy szigorúan előbb jöhet a könyv, csak aztán a film. Nem szeretem a fordított sorrendet, mert utána akarva-akaratlanul is a filmben látott díszleteket és karaktereket építi fel az agyam, én pedig jobban élvezem, ha a saját képzeletemre bízhatom az ilyesmit. Még így is csak halogattam az olvasást, egészen mostanáig. Nemrég végre nekiültem a történetnek elektronikus formában, aztán pár oldal után annyira imádtam, hogy azonnal megvettem rendes könyvben is. És most le is lőttem a poént már az elején… 🙂