Soha nem írtam még mesekönyvről a blogon, nem is olvasok mesekönyveket, de hát mindennek eljön az ideje egyszer. A Meseország mindenkié híre hozzánk, a Blogturné Klubhoz egy kicsit előbb eljutott, mint ahogyan a nagyközönséghez, és örültem ugyan, hogy ilyen témában is jelennek meg mesekönyvek, de nem volt szándékomban elolvasni. Ennek prózai oka van, jelesül, hogy gyerek hiányában nem igazán kötnek le a mesék. Aztán jött az a bizonyos mesteri marketingkampány, amiről azóta is beszélünk és aminek hatására ez a csoda kis könyv egyből az eladási listák élére ugrott. Én a felháborodás mellett azért nagyon jót rötyögtem a helyzeten, mert most őszintén! Mennyire kell ahhoz ostobának lenni, hogy frusztrált szélsőjobbos homofóbként…