Bevallom, megint a borító volt az, amin megakadt a szemem. Aztán persze a fülszöveg után nyilvánvaló volt, hogy a sztori is legalább annyira figyelemre méltó, mint a pink köntös. A Finlay Donovan ölni tudna az a fajta történet, amit nagyon szoktam szeretni: krimi, de a humorosabb, könnyedebb fajtából, a főszerepben egy igencsak hétköznapi karakterrel. Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna. Finlay Donovan olyan nő, aki bármelyikünk lehetne. Az életének összeomlása után a romokon próbál egyensúlyozva életben maradni és életben tartani a két pici gyerekét is, közben lehetetlennél lehetetlenebb szituációkba keveredik. Bármelyikünk lehetne, de olvasás közben titkon mindannyian örülünk, hogy mi (még) nem vagyunk…