• Kortárs

    Ta-Nehisi Coates: A korsótáncos

    De a szabadság, a valódi szabadság, az is egy uraság. A könyvesboltban talált meg először A korsótáncos, a témája miatt fel is tettem a képzeletbeli kívánságlistámra, aztán jó sokáig ott is csücsült. Még mindig ott lenne, ha nem kezdtem volna el nézni az Oprah’s Book Club első adását, amelyben hogy hogy nem, pont Ta-Nehisi Coates volt a vendég. Nehéz egy órán keresztül egyetlen könyvről beszélni, de nekik kettejüknek olyan jól sikerült, hogy azonnal meg is rendeltem. Instagram sztoriban már megírtam, hogy elképzelésem sincs, miért nem kapott ez a regény legalább egy minimális reklámot. Ez egy remek könyv, megérdemelte volna, hogy ne vesszen bele a sokaságba.

  • Horror

    Peter Benchley: Cápa

    Szerencsés voltam, mert anyukám nem volt túl szigorú annak tekintetében, hogy milyen filmeket nézhetek, így eshetett, hogy elég korán, 8-9 évesen már láttam a Cápa című filmet, ami annyira lenyűgözött, hogy azóta is bármikor képes vagyok megnézni és halálra izgulni magam rajta. Amikor láttam, hogy újra kiadták a filmet ihlető könyvet ezzel a csodaszép borítóval, azonnal tudtam, hogy előbb vagy utóbb szeretném magaménak tudni.

  • Pszichotriller

    T. R. Ragan: A pók fogságában

    Ez a könyv már őrült régóta pihent a polcomon, ami azért is furcsa, mert erre a zsánerre nagyjából azonnal rá szoktam vetni magam. De jobb később, mint soha, úgyhogy még az év elején nekiugrottam. A könyv a Lizzy Gardner könyvek első kötete, és ha jól láttam, akkor a második kötet már megjelent és előkészületben van a harmadik.

  • Nonfiction

    Deborah Feldman: Unortodox

    Mindannyian ismerjük azt a „mondást” és könyvcímet, hogy Az olvasó nők veszélyesek, ugye? Az Unortodox közben szinte folyton ez a mondat járt a fejemben. Ha Deborah Feldman gyerekként nem elég bátor ahhoz, hogy titokban könyveket olvasson, ha sosem ismeri meg Jane Eyre, Anne Shirley és Jo March történetét, vajon mi most a kezünkben tarthatnánk ezt a minden szempontból elképesztő memoárt? Nem vagyok benne biztos.

  • Nonfiction,  Önfejlesztő

    Angela Duckworth: Grit

    Hogyan vezet sikerhez a kitartás és a lelkesedés Mi tesz valakit sikeressé? Hogyan lesz valaki ugyanazokkal a képességekkel, háttérrel sikeresebb, mint a társai? Tényleg csak a tehetségen múlik minden? Angela Duckworth a Pennsylvania Egyetem pszichológus professzora ugyanezeket a kérdéseket tette fel magának évekkel ezelőtt, miután otthagyta jól fizető multis állását és tanárnak állt egy iskolában. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a tehetségesebb gyerekek nem feltétlenül teljesítenek jobban, mint azok az átlagos képességű társaik, akik jóval több munkát fektetnek a tanulásba. Azt vette észre, hogy sokkal több múlik azon, hogy mennyi munkát és akaraterőt tesz bele valaki a cél elérésébe, mint a veleszületett tehetség. Ez a megfigyelés vezette a szerzőt a pszichológiai…

  • Sci-fi,  Thriller

    Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla

    Tom Sweterlitsch neve nem volt ismeretlen előttem, hiszen az előző regényét, a Letűnt világokat ezer éve el akarom olvasni. Végül úgy alakult, hogy a második magyarul megjelent  – időrendben elsőként megírt – regényével ismerkedtem meg első körben, ami az általam hallott kritikák szerint sokkal gyengébb, mint a fentebb emlegetett második. Most őszintén, ha ez gyenge, akkor milyen lehet a jó? Mert nekem ez most nagyon bejött.

  • Kortárs

    Joanne Ramos: A Farm

    Nagyon vártam ezt a könyvet, már a beharangozója óta fentem rá a fogam, annak ellenére is, hogy nem szeretem, ha egy könyvet egy másikkal akarnak eladni. Jelen esetben A szolgálólány meséje volt a húzónév, és talán emiatt alakult ki mindenkiben az a téves képzet, hogy A Farm egy disztópia. Úgy a negyvenedik-ötvenedik oldalig vártam a csodát – ergo a disztópikus elemeket –, aztán be kellett látnom, hogy rossz nyomon járok, és ez a könyv ugyan egy élvezetesen megírt történet, ami rengeteg fontos témát érint, csak éppen nem úgy, ahogy elképzeltem. Szóval az első és legfontosabb tanácsom a könyvvel kapcsolatban, hogy felejtsétek el a címkéket!

  • Kortárs,  Szépirodalom

    Donna Tartt: A kis barát

    Kevés írót övez olyan kultusz, mint Donna Tarttot. Hogy mindezt mivel érdemelte ki, arról eddig fogalmam sem volt – annak ellenére, hogy a három nagyregénye közül az első már jó ideje vár a sorára a polcomon. Az amerikai írónak eddig még csak két könyve volt elérhető magyar nyelven – A titkos történet, amelyet kultregényként tartanak számon és Az Aranypinty, amit a közelmúltban filmesítettek meg, nem mellékesen pedig elnyerte a Pulitzer-díjat 2014-ben. A kis barát, amely kronológiailag a kettő között íródott, nemrég jelent meg magyarul, engem pedig teljesen megvett a fülszövege meg ez a sötét, baljós borító. Így alakult, hogy végül nem a két éve olvasásra váró A titkos történet lett…

  • Könyvajánló,  Kortárs

    Mark Sullivan: A skarlát ég alatt

    Biztosan feltűnt már, ha régebb óta olvasol, hogy nagyon kedvelem azokat a könyveket, amik a II. világháború idején játszódnak. Az okát nem tudom megmondani, hiszen nincs olyan a világban, ami rémisztőbb és szomorúbb lett volna ennél az időszaknál, de mégis, szeretem, hogy az ilyen könyvekben leírt történetek, sorsok által emberibb oldaláról ismerhetem meg azt, amiről csak a száraz történelemkönyvekből tudok. Még akkor is, ha minden egyes ilyen olvasmányom után egy kicsit meghal a lelkem.

  • Könyvajánló,  Krimi

    Thomas Harris: Cari Mora

    Thomas Harris a világ talán legismertebb és leghírhedtebb sorozatgyilkosának kitalálója; talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Hannibal Lecter név a világon mindenütt ismerősen cseng. Nem követtem nagyon az író munkásságát – őszintén bevallva a Hannibal könyveket sem olvastam, csak a film és a sorozat nyomán ismerem a sztorikat –, így csak sejteni tudom, hogy a rajongói mennyire vágyhattak már tőle egy új regényre. Tizenhárom évet kellett várniuk, ennyi idő után jelent meg ugyanis Harris új regénye, ami a Cari Mora címet kapta. Gondoljunk bele, mennyire nehéz lehet a Hannibal-tetralógia sikere után bármit is az olvasóközönség elé bocsátani, hiszen Harris olyan magasra tette magának a lécet, hogy nem igazán…