Ez a könyv már őrült régóta pihent a polcomon, ami azért is furcsa, mert erre a zsánerre nagyjából azonnal rá szoktam vetni magam. De jobb később, mint soha, úgyhogy még az év elején nekiugrottam. A könyv a Lizzy Gardner könyvek első kötete, és ha jól láttam, akkor a második kötet már megjelent és előkészületben van a harmadik.

Lizzy Gardner magánnyomozó és önvédelmi oktató, de sokkal érdekesebb benne az, hogy kamaszkorában elrabolta egy pszichopata, aki tinilányokat gyilkolt, és Lizzy volt az egyetlen, aki meg tudott szökni tőle. A gyilkosságok ezután abbamaradnak és csak évekkel később bukkan fel újra a Pókembernek nevezett gyilkos, aki Lizzyt is elkezdi zaklatni. A nő az amúgy sem stabil felépülésből újra az őrület középpontjában találja magát és gyerekkori szerelmén kívül lassan senki sem akar hinni neki, vagy komolyan venni őt.

A könyv, azon túl, hogy izgalmas, fontos témákat is feszeget. Ilyen például az áldozathibáztatás, amikor kvázi Lizzyt teszi felelőssé családja széthullásáért a rokonai, amiért elrabolták, illetve nagyon jól bemutatja, hogy mennyire képtelenség lelkileg felépülni egy ilyen jellegű traumából, még folyamatos orvosi segítség ellenére is. Természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki, ez számomra egy kicsit gyenge volt, nem is igazán gondolom, hogy egy ilyen jellegű könyvbe mindenáron kell szerelmet is beleszőni, de Jared amolyan nyugis kikötő volt Lizzy számára, szóval valahol érteni vélem a szerepét. A pszichopatánkkal kapcsolatban maradtak bennem kérdések, jó lett volna sokkal több fejezetet szentelni az ő gondolatainak, motivációinak is. A kiváltó ok nekem egy kicsit bagatellnek tűnt, de persze nem akarom lekicsinyelni, csak nem tűnik ez akkora traumának, hogy felnőve az ember sorozatgyilkossá váljon miatta.

Meglepő volt, hogy mennyire megosztó ez a könyv a molyos értékeléseket illetően. Nekem nem volt vele különösebb problémám, nem volt kiemelkedően jó, de rossz sem. Igazából a krimiket és a pszichothrillereket a legkönnyebb behatárolni, ha tetszik, akkor falom a sorokat, ha csak olyan kis langyi, akkor nem akarom minden szabad percemben folytatni. A pók fogságában volt annyira izgalmas, hogy várjam az estéket.

Ez nem a pörgősebb thrillerek közül való, az író szereti az aprólékos kidolgozásokat, szeret a szereplők lelkivilágában turkálni, úgyhogy ha valaki rettentően mozgalmas cselekményre vágyik, akkor nem ezt a könyvet keresni. Izgalmakban persze nincs hiány, főleg a második felétől pörögnek fel az események. A szereplőket tekintve senkit nem tudtam igazán megkedvelni, szegény Lizzy nem a legélesebb kés a fiókban, és ezt nem tudom az elszenvedett traumák számlájára írni, ahogy Jared sem egy emlékezetes szereplő. Aki említést érdemel, az talán Hayley, de igazából az ő remek ötletét sem igazán díjaztam.

Egy szó mint száz, ennek a könyvnek nem a történet a gyenge pontja, hanem inkább a szereplők. Talán a sorozat többi részében már ez is javításra kerül, mindenesetre én jó szívvel tudom ajánlani, egynek teljesen jó, még ha nem is a legszuperebb thriller, ami megfordult a kezemben, de vannak érdekes és egyedi elemei.

Fülszöveg

Most van szükség minden erődre!

A rémálom véget érhetett volna, amikor végre megmenekült az őrült karmai közül. Ám ez csak a történet kezdete volt…

Lizzy Gardner mindössze tizenhét éves volt, amikor elrabolta a Pókemberként ismert pszichopata sorozatgyilkos, aki rémületben tartotta kaliforniai szülővárosát. Lizzy a puszta életét mentette több hónapi fogság és kínzás után – a Pókember viszont nyomtalanul eltűnt. Ha Lizzy azt hitte, hogy a bűnöző ezzel elfeledkezik róla, óriásit tévedett.
Tizennégy évvel később a lány sikeres magánnyomozó és önvédelmi oktató. Bűntudat gyötri, amiért ő az egyetlen túlélő, és arra teszi fel az életét, hogy másokat megvédjen az általa elszenvedett borzalmaktól. Ám épp amikor visszatér életébe régi szerelme, egyetlen telefonhívással tör rá a múlt iszonyata: a Pókember visszatért, és ezúttal nem fogja őt futni hagyni.

Így kezdődik a dermesztő macska-egér játék, a bosszúszomjas hajtóvadászat, amelyből csak az egyikük kerülhet ki élve.