Szép Zsolt: Sárkányhant

Visszatekintve a tavalyi évemre, olvasás szempontjából több érdekes dolgot is leszűrhetek, de most csak egyet emelnék ki: kiábrándultam a fantasy műfajából. Keveset is olvastam, és azok sem kötöttek le úgy, ahogy kellene, így számos kötetet félbehagytam, mert untam. Remélem, ez csak átmeneti állapot.
Ezt most azért írom le, hogy kiemelhessek a tavalyi olvasmányaim közül egyet, amire mindez szerencsére nem volt érvényes. Minden fenti ellenére pillanatok alatt magába szippantott és elvarázsolt. Ez a könyv pedig nem más, mint a Sárkányhant, a Kárpát Walzer folytatása.

A Kárpát Walzer volt a 2019-es évem egyik kedvenc kötete, úgyhogy borzasztóan vártam már a folytatást, ami tavaly nyáron jelent meg végül. Az író, Szép Zsolt láthatóan figyelembe vette az olvasók kérését, így a Sárkányhant már sokkal olvasóbarátabb: normál betűmérettel és vékonyabb kiadásban jelent meg a könyv, ami még így is nagyobb, mint egy átlagos regény. A borító és a belső grafikák továbbra is a szerző munkái, így a két könyv teljesen egységes képet mutat, még úgy is, hogy a Sárkányhant már magánkiadás lett.

Két év telt el az első rész óta, és bevallom, nagyon sok dolog kiesett számomra, így nehezebb volt felvennem a fonalat. Kellett is telefonos segítséget kérnem az elején a Kárpát Walzer-tudós barátnőmtől, hogy tisztába jöjjek a hasonló, cirkadalmas nevű szereplőkkel és a történet apróbb, már elfeledett részleteivel.
A harmadik kötetben, illetve az utánnyomásokban érdemes lenne megfontolni egy rövid, pár oldalas „ez történt eddig”, illetve a szereplők rövid leírását tartalmazó fejezetet az ilyen aranyhal memóriával megáldott olvasók számára, mint amilyen én vagyok.

Vigyázzon a szeretettel, mert az a legnagyobb erejű érzés a világon, és bár sok nemes cselekedet szökkent belőle szárba, de ha nem mutat kellő mértékletességet, nem figyel burjánzó nagyságára, akkor könnyen rosszba torkolhat.

A történet a Kárpát Walzer eseményeit követően folytatódik, de természetesen itt is ugrálunk egy kicsit oda-vissza az időben, hiszen bekapcsolódunk egy másik szállal is: Cservejtőn, a kis faluban szokatlan szárazság uralkodik, a víz és az eső hiánya elsorvasztja a hajdan pezsgő közösséget, az aszály mögött pedig valami igen sötét, baljós dolog áll.

Aztán ott vannak a régi, kedves ismerősök, akik a Lúdvérccel történt borzalmas összecsapás után próbálják folytatni a hétköznapi életüket, de semmi sem hétköznapi már azután. Mindenki ismerős, és mégis más. Az előző részben nagyon kedveltem Körmöczi Zsuzsanna kisasszonyt, aki a Sárkányhantban már egészen más ember: társasági hölgy lett belőle, aki mögött rosszindulatúan összesúgnak az emberek, ő pedig rá is játszik erre a szerepre, közben pedig a vele történtek lassan felemésztik a lelkét.
Visszatér Iwo is, a vitéz lengyel, akinek legfontosabb tevékenysége a szoknyák után futás, de önmagához híven megint hamar bajba keveredik, amikor a jó szíve miatt összetűzésbe kerül az alvilág fejével. Az biztos, hogy az író ebben a részben sem kíméletes a szereplőkkel, ki jobban, ki kevésbé, de mindenképpen részese lesz valamilyen borzalomnak vagy összecsapásnak.

Egyetlen fontos szereplő van, akivel nem találkozunk újra a történet során, de még a végső sorsáról sem tudunk meg semmit. Reménykedem, hogy a folytatásban valamilyen úton-módon fel fog bukkanni, és tisztázódik, hogy mi is történt vele végül.

A cselekményről ha akarnék, sem tudnék többet írni – egyrészt mindenféle spoilert szeretnék elkerülni, másrészt pedig újfent olyan összetett és jól kidolgozott a történet, hogy lehetetlenség lenne egyetlen vázra felfűzve röviden elmondani a lényeget. Ami fontos: az első kötet ismerete nélkül nem érdemes belekezdeni a Sárkányhantba, mert annyira összefonódnak a szálak, hogy képtelenség lenne érteni és élvezni.
Azt hinné az ember, hogy egy olyan erős kezdés után, mint amilyen a Kárpát Walzer volt, nem lehet már újat vagy jobbat mutatni. Na, hát a Sárkányhant ezt a feltevést egy az egyben megcáfolja. Ebben a kötetben is ott van a misztikum, a hiedelmek világa és a folklór, mindezt vegyítve egy kalandos, pörgős, néha már horrorisztikus cselekménnyel, szerethető és emberi főszereplőkkel, humorral és persze egy elképzelhetetlen gonosszal. Mindezekhez pedig a színpadot az 1800-as (és 1700- as) évek Budapestje és egyéb kisebb települések adják.

Szép Zsolt fantáziája bámulatos, és szerencsére még írni is nagyon tud. Remélem, egyre több emberhez eljut a sorozat és sokan bevonódnak a Kárpát Walzer világába, mert ez egy olyan könyv, amit tényleg kár lenne kihagyni annak, aki szereti a kalandos és sötét sztorikat.
A Sárkányhant egészen biztosan benne van a tavalyi év kedvencei között és megint csak azt tudom mondani, amit a Kárpát Walzer végén: hol van már a folytatás?! Az biztos: ha egyszer lezárul ez a sorozat, az elejétől a végéig, egyben is végig fogom olvasni újra.

A könyv adatai

Kiadó: Szeléné
Sorozat: Kárpát Walzer 
Illusztrátor: Szép Zsolt
Kiadás: keménytáblás
Oldalszám: 384 
Kiadás éve: 2021
Moly

---