Szeder Réka – Puncsapuk (18+)

Amikor Réka megkeresett a könyvével, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy visszautasítom. Nagyjából sosem olvasok riportkönyveket és a téma sem igazán olyan, ami elsősorban az érdeklődésemet képezi. Viszont valami apró megérzés azt súgta, hogy érdemes lenne foglalkozni vele, hiszen ha akarom, ha nem, a lelkem mélyén engem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon mi veszi rá az embereket arra, hogy anyagi jutattások fejében testi (és nem ritkán érzelmi) kapcsolatot létesítsenek másokkal. És itt most nem a hivatásos prostitúcióról beszélek, hanem viszonylag hétköznapi nőkről és férfiakról, olyanokról, akiket akár te is és én is ismerhetünk a közvetlen környezetünkből.

Ha valamennyire követitek a híreket, akkor egészen biztosan emlékeztek rá, mekkora botrányt okozott kb. két évvel ezelőtt a Puncs nevezetű online „társkereső” plakátkampánya, meg úgy en bloc az oldal maga. Nem is csoda, hiszen a honlap bevallottan a pénzes férfiak és a fiatal, dekoratív lányok összehozására vállalkozott, divatosabb kifejezéssel élve Sugar Daddyknek és Sugar Babyknek biztosít ismerkedési felületet. Hogy ezt kinek mennyire veszi be a gyomra, az egyéni dolog, engem főképp a férfiak oldala érdekel, mert azt értem, hogy a lányoknak, nőknek mi ebben a buli – a pénz elég jó motiváció lehet –, de egy sikeres, gazdag férfi tényleg érdemesnek tartja ezt az oldalt a hölgytársaság kereséséhez? És valóban tárkeresőként fogják fel, ahol a hús mellett érzelmeket is keresnek, vagy csak a vidékilányok egy luxibb, kevésbé konkrét verziójaként tekintenek az oldalra? 

Miért ne lenne jogom szép, fiatal lányok társaságát élvezni? Az exfeleségem huszonnégy évvel fiatalabb volt, mint én, és tizenhárom évig éltünk együtt. A korban hozzám illő nők már nénik. Összeakadtam egyszer egy negyvenöt körüli asszonnyal. Mit akar ez tőlem? Finoman elutasítottam. De ne hidd, hogy ennyire szexista vagyok. 

Szerencsére Szeder Rékát is hasonló kérdések foglalkoztatták, méghozzá olyannyira, hogy ő maga is felregisztrált az oldalra és összehozott huszonkét interjút olyan férfiakkal, akik a Puncson keresik a társaságot. A könyvben ennek a huszonkét beszélgetésnek (néhol szinte csak monológok) a kivonatát olvashatjuk, és ugyan nem lett vastag könyv a Puncsapuk, a gyomrot garantáltan megüli. Még úgy is, hogy érzéseim szerint sikerült viszonylag szolid férfiakat „befűzni”. El sem merem képzelni, hogy még milyen sztorik kerekedhettek volna, ha többen vállalkoznak a kitárulkozásra. Vegyes korosztály akadt horogra, szerepel 27 éves és 60+-os Sugar Daddy is a könyvben, de mindannyiuknak más a motivációja: akad, aki igényli és keresi az érzelmeket is, van, akinek az is fontos, hogy meg tudjon jelenni a nővel társaságban és olyan is, aki csak lyukra megy. És persze néhányan kezdetben azt sem tudták, hogy milyen oldalra regisztrálnak, csak sima társkeresőnek hitték. A legmegdöbbentőbb az volt, amit kivétel nélkül szinte mindenki megemlített: az első levélváltáskor a hölgyek többsége már küldi üzenetben a „tarifát” és az egyéb anyagi igényeket. Van, aki lakbérre és rezsire gyűjt, más komplett havi fizetést vár el 2-3 találkozóért cserébe, de akadnak olyanok is, akik aktusonként számolnak. Végül is ez is prostitúció, még akkor is, ha szépen van csomagolva, masnival a tetején. Persze ez is árnyalt dolog, mint minden más az életben és a beszélgetések ezt is megmutatják az olvasónak.

Egyáltalán, mitől számít valami kitartásnak? Ha mindig a férfi fizet mindent egy párkapcsolatban, miközben a nőnek egyáltalán nincs bevétele, akkor tulajdonképpen miben más az a szituáció, mint a fentebb taglalt esetek? Nos, ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg az emberben olvasás közben, miközben egyre sebesebben veszítünk a szerelembe vetett hitünkből. Húsbavágó és nyers őszinteséggel beszélnek magukról ezek a férfiak és csak remélni merem, hogy a többség azért nem így gondolkodik a nőkről és a párkapcsolatokról. Ha mégis, akkor baromi nagy baj van. Az is még nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a pénz és a jólét nem jelent egyet a boldogsággal, hiszen a megkérdezett férfiak közül többen is sérüléseket hordoznak hol kisebb, hol nagyobb mértékben, így ez meg is magyarázza valahol, hogy miért keresnek inkább anyagi, mintsem érzelmi alapon partnert maguknak.
Réka szuperül összehozta ezt a könyvet, képes volt objektív maradni az interjúk során, még úgy is, hogy a megjegyzéseiből egyértelműen érezhető, hogy ő hogyan gondolkodik a témával kapcsolatban. Sikerült árnyalnia a bennem kialakult képet ezekről a dolgokról és olyan aspektusait is megmutatta a témának, ami magamtól nem jutott volna eszembe. Nem mellesleg pedig baromi bátor dolognak tartom, hogy ilyen nyílt bizalommmal találkozott és kocsikázott vadidegen férfiakkal – én biztosan túl sok Gyilkos elméket néztem, mindenestre tuti nem mertem volna megcsinálni ezt a könyvet.

Akiket érdekel a téma vagy a motiváció és nem ódzkodnak a néhol obszcén szókimondástól, azoknak igazi csemege lesz a Puncsapuk, de arra készüljetek, hogy nem könnyű olvasmány. No nem szó szerint, mert olvastatja magát, hanem azért, mert tényleg megüli a gyomrot és egy kicsit a lelket is.

---

Fülszöveg | Pénzes férfiak mesélnek ebben a könyvben arról, miért tartanak el náluk sokkal fiatalabb lányokat. A kötet 22 sugar daddy véleményét, tapasztalatait, élményeit és csalódásait gyűjti össze, amit legtöbben a közvéleményt mélyen megosztó Puncs társkereső oldalon indult kapcsolataikban gyűjtöttek össze. Hogy néznek ki, és hogyan viselkednek ezek a titokzatos, pénzes (úri?)emberek? Egyáltalán mi motiválja őket? Tényleg azt hiszik, hogy pénzzel bármit meg lehet venni? Vagy csak szexet vennének? Esetleg valami másra is vágynak? És valóban megvásárolható mindenki?

---

A SZERZŐRŐL 
Réka, a kötet szerzője 22 éves pesti lány, aki Csurgón kézilabdázik, biológia szakos Szegeden, nagyon szereti a kortárs irodalmat, Slam Poetry előadó versenyeken vesz részt, és francia verseket fordít. Egy éve kapott kedvet, hogy puncsapukkal interjúzzon, és a kiadó segítségével elkészítse ezt a kötetet.