Egy pap vallomása
Könyvajánló,  Krimi,  Thriller

Szántó Dániel: Egy pap vallomása

Szántó Dániel már bizonyította tehetségét a magyar krimirajongóknak, hiszen első két regénye, a Revans és annak folytatása, Az üldözött egyaránt pozitív fogadtatásban részesült. Az író stílusára saját bevallása szerint nagy hatással voltak a skandináv krimik, és ez a befolyás állítólag érezhető is a művein. Nekem még nem volt szerencsém a fent említett könyvekhez, de Szántó harmadik regényét, az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Egy pap vallomása című könyvét volt lehetőségem elolvasni és ebben egy-két apróságot leszámítva nem igazán éreztem skandináv hatást.

A könyv elsősorban a téma ötletessége miatt keltette fel a figyelmemet. Merész és újszerű egy papot megtenni főgonosznak, az indíték pedig egyenesen fergeteges. Mihály atya, Isten létezését bizonyítandó/cáfolandó élve eltemet két embert. A könyv főszereplőjére, Budai Viktorra vár a feladat, hogy időben megtalálja az áldozatokat, és rács mögé juttassa a feddhetetlennek tűnő papot. Munkáját nem könnyíti meg a rivális nyomozócsoport vezetője, Losonci Barbara, akivel kénytelen együtt dolgozni és még a bürokrácia, a politika és egyéb bonyolódó magánéleti szálak is nehezítik a nyomozást. 

A több, mint ötszáz oldalas regényben nem csupán a magyar rendőrség nyomozói munkájába kapunk bepillantást, hanem a közelmúlt közéleti eseményei is megelevenednek a lapokon, illetve én egy-két szereplőbe konkrét, létező személyeket is beláttam, de ez nyilván csak a véletlen műve. A fent említett skandinávság egyik apró eleme is ebből fakad; hogy úgy mondjam, a könyv nem szűkölködik a társadalomkritikában és a mai magyar (politikai) valóság ábrázolásában.

 Mennyivel szebb és élhetőbb lenne a világ, ha a hazug propaganda helyett a nyílt őszinteség dominálna.

A másik tipikusan skandinávnak mondható elem a főszereplő. Kicsit klisés ugyan a kiégett, cinikus, múltbéli tragédiákat cipelő, de zseniális nyomozó karaktere, de kétségtelenül működőképes koncepció és ez itt sem volt másképp. Budai Viktor kívülálló, akit egyszerre félnek és csodálnak, de leginkább elgáncsolni próbálnak.
A karakterek szempontjából megállapítható egyébként, hogy ennél több irritáló szereplővel még nem találkoztam egy regényen belül. Igazság szerint Viktort sem tudtam szívből megkedvelni, az egyetlen ember, akit a szívembe tudtam volna zárni, félúton kiszállt, hogy úgy mondjam. A könyv sok szereplővel dolgozik, de rögtön érezni, hogy kik az úgymond kiemelt karakterek és ők végig középpontban is maradnak. Szívesen olvastam volna még ezeknek a főbb szereplőknek a múltjáról, motivációiról, ebben inkább a felszínen kapirgáltunk.

Egy pap vallomása

Amit feltétlenül a javára kell írni a regénynek, az a szórakoztatási faktora. Egy percig sem untatott, vitt magával a sztori és nagyon kíváncsi voltam, hova fog kifutni a végére. Bátor vállakozás úgy megírni egy ilyen történetet, hogy az első perctől tudja az olvasó, hogy ki a tettes, de az Egy pap vallomása csont nélkül megugrotta az akadályt.
Apró negatívum a könyv túl sok szálon mozgatása és az, hogy ezek a szálak nem feltétlenül lettek a végére kibogozva vagy elvarrva. Még mindig azon gondolkodom például, hogy mi lett az elején megismert egyik negatív szereplővel, és mi volt tulajdonképpen a szerepe a cselekmény további részeit illetően. A végére érve jöttem rá, hogy ez egy trilógia kezdőkötete, így reménykedem, hogy a következő kötetekben ezek a szálak a helyükre kerülnek.

A könyv hosszú, néha talán kissé túlírtnak is érződött. Ez számomra is furcsa paradoxon, hiszen mint írtam is, maximálisan lekötött, mégis sokszor éreztem úgy, hogy túl sokat tökölünk felesleges dolgokkal. A fülszöveg alapján brutálisabb cselekményre számítottam, de az Egy pap vallomása nem feltétlenül vérrel és undorral akar tarolni, ez inkább gondolkodós, feszültségépítős krimi/thriller, amit bátran tudok ajánlani azoknak is, akik nem Chris Carteren edződtek gyomorban és agyban.

Az egy pap vallomása egyébként kitűnően működne képernyőre adaptálva. Idő hiányába elég sokáig, majdnem tíz napig olvastam, de minden este úgy ültem le vele, mintha a kedvenc sorozatom következő részét nyomtam volna be a Netflixen és alig vártam, hogy mi fog még történni, mi jöhet még egyáltalán?!
Summa summarum, remek krimi lett az Egy pap vallomása, ami ugyan nem hibátlan, de a célját hibátlanul teljesíti. Leköt, szórakoztat, elborzaszt és még gondolkodnivalót is ad. Mi kellene még? Borzasztóan örülök, hogy itthon is egyre többen alkotnak ebben a műfajban, annak meg még jobban, hogy ilyen remek könyveket kapunk tőlük.

A könyv adatai
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás: Puhatáblás
Oldalszám: 526
Kiadás éve: 2020
Moly

Fülszöveg

„- Honnan értesült az emberrablásokról? – kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett:
– Onnan, hogy én tüntettem el őket.
– Maga? – Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
– Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket. Van levegőjük, némi italuk és élelmük. Úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig húzzák. Persze csak ha elég kitartóak.”
Egy hitében megrendült katolikus pap.
Egy megszállott elme kísérlete, elevenen eltemetett kísérleti alanyokkal.
Egy őrült nyomozás, ahol nem az elkövetőt kell megtalálni, hanem az áldozatokat.
Egy kiégett nyomozó és egy törtető nyomozónő küzdelme, miközben az óra kérlelhetetlenül tovább ketyeg…

Szántó Dániel harmadik regénye egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük