Szántó Dániel: A hatszög

Az előző év végén igazi meglepetés volt számomra Szántó Dániel regénye, az Egy pap vallomása, amelynek újszerű ötlettel operáló, végig pörgős – szinte már filmszerű – cselekménye üdítőnek hatott a mai magyar krimi piacon. Elképesztően hamar, pár hónapra rá érkezett is a könyv folytatása, A hatszög, amely a függővéges befejezés után pár hónappal veszi fel a fonalat, hogy aztán egy újabb beteges és sokkoló bűntény tettesét keressük a már ismerős főszereplő nyomozóval.

Na jó, ez egy kis hazugság, ugyanis az előző kötetben megismert Budai Viktor elég hamar pihenőre kényszerül, hogy munkáját egy fiatal, ambiciózus, de kicsit sem szimpatikusabb nyomozó vehesse át. Sebők Szilveszter aztán az egész regényben kiemelt szerephez jut, az író gyakorlatilag rá építette fel a kötetet, ami szintén érdekes és nem megszokott egy sorozat esetében, de láttunk már ilyet mondjuk Daniel Cole sorozatában is, csak ez esetben nem egy mellékszereplő, hanem egy teljesen új karakter lépett a főszereplő helyére.

A történet legfőbb szála egy gyilkosságsorozat, amelyről első blikkre nem is egyértelmű, hogy valóban sorozatgyilkosság-e vagy csupán hasonló, de nem összefüggő esetekről van szó. Az áldozatok egytől egyig fekete bőrű nők, akiket a tettes különösen kegyetlen módon gyilkolt meg, előre kitervelten és láthatóan dühtől fűtve. Nyilvánvaló a rasszista indíttatás, de a megoldás bonyolultabb, mint az elsőre tűnik.

Szántó Dániel ezúttal is vastagon beleírta a mai magyar valóságot a történetbe. A közelmúlt eseményei, úgy, mint a koronavírus járvány vagy éppen a BLM mozgalom is helyet kapott a lapokon, a hangulatot pedig a magyaros lehangoltság és kopár szürkeség biztosította. Jelenünk legégetőbb kérdései és problémái egyaránt előkerülnek a lapokon, és az embernek néha olyan érzése van, mintha a Facebook komment szekcióját olvasná vissza egyes szereplők szájából a maszkokról, koronavírusról vagy éppen a feketék jogairól.

Az izgalomra és a pörgésre nem lehet panasz. Az események eszeveszett módon követik egymást, az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, hogy milyen csavar jöhet még, milyen megdöbbentő fordulattal akar még sokkolni az író.
Míg az előző kötetben ez a sokat akarás nem volt zavaró, ezúttal úgy éreztem, hogy elvitte a fókuszt a lényegről és ettől csapongóvá vált az egész könyv. Itt volt a gyilkosságok ügye, ami eleve egy egész regény témája lehetne, de az előző kötetben félbemaradt Simon-ügy is folytatódik úgy, ahogy. Nem kap sok teret, de annyit igen, hogy annak, aki az előző kötet olvasása nélkül veszi kézbe A hatszöget, fogalma se legyen róla, hogy mi a bánat van ezzel a szállal. Őszintén, még én is gondolkodtam, hogy most ki és mi és hogyan, pedig olvastam az elsőt. Itt jegyezném meg, hogy sajnos a könyvön sehol nincsen feltüntetve, hogy egy sorozat folytatásáról van szó, így a pofás borítóra és izgis fülszövegre ugró gyanútlan vásárlóknak nem minden történés vagy visszautalás lesz egyértelmű majd.
Vannak benne olyan mellékszálak is, amik teljesen vakvágányra futnak, utólag nézve felesleges oldalkitöltésnek hatnak, mint például a pszichológusnő és a páciensének szerepe.
Ellenben nagyon tetszett például az erdős jelenet, ami ugyan logikailag támadható volt, mégis szinte levegővétel nélkül olvastam végig, éppen úgy, ahogy az egyik gyilkosság áldozatának utolsó óráiról szóló leírást – ezek nagyon jól megírt részek voltak.

Ami kifejezetten zavart a könyvben, azok maguk a főszereplők. Nem tudom, hogy Budai Viktor eddig is ilyen elképesztően irritáló volt-e, mindenesetre ebben a kötetben szinte ujjongtam, amikor végre kikerült a képből. Eleve nem igazán értettem a viselkedését, mert a papos ügy és a nevelt fiával történtek nem teszi indokolttá az ilyen szintű lecsúszást, főleg, hogy a múltjában történt már ezeknél sokkal tragikusabb dolog is, mégsem vált belőle ilyen lecsúszott, bunkó alkoholista fasztarisznya. Nagy örömömre az ifjú titán, Szilveszter sem volt jobb – az író itt úgy döntött, életre kelti benne a fiatal, törtető Budai Viktort, hogy még véletlenül se legyen ebben a könyvben bárki is kedvelhető. Éljen!
Bicskanyitogató volt minden egyes kimondott szavuk és gondolatuk, amik a női nemmel vagy konkrét női szereplőkkel voltak kapcsolatosak. Ha egy nő nem Viktor zsánere, mert mondjuk alacsony, vagy szemüveges, akkor már ellenszenvesnek van elkönyvelve (érteitek, pusztán a külseje miatt), aki meg a dugható kategória, az csak arra jó. A női szereplők sem jeleskedtek éppen észben vagy tartásban – mintha az író direkt arra hajtott volna, hogy bizonyítsa a főszereplői igazát ezzel kapcsolatban. Egyetlen üdítő kivétel ironikus módon a csúnya, jelentéktelen Hajnalka volt – ha esze van, akkor már szép nem lehet, nyilván. És fordítva. Mindennapi hímsovinizmusunkat add meg nekünk ma. Ámen.

– A vérszívó poloskák már több, mint száztizenötmillió éve a földön élnek. – Viktor megtorpant, és a dagadt, harmonikatestű nő felé fordult. – Külsőre és belsőre is egyezést mutatsz velük.

A végkifejlet tartogat meglepetéseket, hogy úgy mondjam. Ha kizárólag a meglepetés volt a célja, akkor az sikerült, maradéktalanul. A gyilkos kiléte és főleg annak indítéka azonban igencsak vitatható, de erről nem szeretnék többet mondani, mert véletlenül sem szeretném elspoilerezni a könyv végét. Ahogy láttam, ezen nagyjából csak én akadtam fenn, úgyhogy lehet, hogy csak túlgondolom, mindenesetre nekem ez sok volt és nem is igazán befogadható a motiváció. Az epilógusért pedig igazán kár. Voltak a könyvben olyan részek, ahol a teátrálisságtól már a szememet forgattam, de az epilógus az mindent vitt ilyen téren – abszolút ZS-kategóriába taszította az egész karaktert meg a könyvet is.
Ráadásul nagy bánatomra az sem derült ki, hogy hol van a macska. De most tényleg, hol a macska?!

Borzasztóan sajnálom, hogy A hatszög és én nem kerültünk egy hullámhosszra, de számomra sajnos nem közelítette meg az első kötet színvonalát. Sem a szereplők, sem a végkifejlet nem nyerte el a tetszésemet, pedig az ötlet és kivitelezés nagyon jó lehetett volna, benne van a potenciál és mint ahogy fentebb írtam is, elképesztően feszült és izgalmas akciójelenteket tud írni a szerző. Hogy mi célja volt azzal, hogy egyik főszereplője se legyen egy kicsit sem kedvelhető, azt nem tudom, mindenesetre engem már ott elveszített egy kicsit és sajnos a végére sem sikerült meggyőznie. A befejezés ezúttal is függővéges, erre készüljetek, ha kézbe veszitek A hatszöget.

A könyv adatai
Kiadó: Alexandra
Sorozat: Budai Viktor
Kiadás: Kartonált
Oldalszám: 478
Kiadás éve: 2021
Moly

---