Ritkán olvasok skandináv krimiket, pedig egyébként nagyon szeretem őket. Talán azért, mert túl tömények, túlságosan megülik az ember gyomrát, főleg, ha nagy dózisban fogyasztjuk őket. Nem állítom, hogy A gesztenyeember már a megjelenésekor felkeltette a figyelmemet, mert nem így volt. A borítója alapján először nem is gondoltam, hogy ez egy krimi, csak akkor kezdett érdekelni, amikor egyre-másra jöttek róla a pozitív kritikák. A dán íróról semmit nem tudtam eddig, nem láttam a The Killinget, aminek ő volt a forgatókönyvírója (de tényleg, miért nem láttam a The Killinget?!), így halvány lila fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, csak a fülszöveg alapján volt némi sejtésem (ami nem túl pontos így utólag nézve – de nem is baj, mert egyébként meg erősen spoileres lenne).

A cselekmény nagy vonalakban annyi, hogy valaki elkezd nőket gyikolni. De nem csak úgy egyszerűen megöli, hanem nagyon brutális módon meg is kínozza őket előtte. Azon kívül, hogy anyák, az is közös ezekben a nőkben, hogy a tettes egy gesztenyefigurát hagy a holttestük mellett. Az életvédelmi osztály munkatársai kezedetben nem tulajdonítanak ezeknek a figuráknak nagy szerepet, de az Europoltól bünti miatt hazaküldött nyomozónak, Hessnek meggyőződése, hogy a gesztenyék fontosak. Meg is találják rajtuk egy nagy befolyású politikusnő egy évvel ezelőtt eltűnt lányának ujjlenyomatait és Hess rájön, hogy a két ügy talán összefügg. Senki nem hisz neki, még a társául kirendelt mogorva nyomozónő, Thulin sem, de a holttestek szaporodnak, az ügy pedig bonyolódik.

A férfi főszereplőnk egy kiégett, megfáradt nyomozó, aki a háta közepére sem kívánja a koppenhágai rendőrségnél elvégzendő munkát, ő már azonnal menne vissza az Eurpolhoz. Ennek a magatartásnak a társául kijelölt nyomozónő, Naia Thulin nyilán nem örül, aki fiatal kora ellenére már elismert nyomozóként csak arra vár, hogy átmehessen az életvédelemtől egy számítógépes csoporthoz. A nő egyedülálló édesanya, aki keményen és határozottan irányítja az életét és ügyel arra, hogy senkit ne engedjen magához a szükségesnél közelebb. Ez a két teljesen különböző személyiségű ember végül úgy, ahogy megtalálja a közös hangot és együtt a végére tudnak járni a gesztenyeemberes gyilkosságoknak.

Szóval A gesztenyeemberben minden megvan, ami egy jó skandi krimi kritériuma, mégis egy kicsit más, mint amit megszokhattunk.
Kezdve azzal, hogy hiányzik belőle az a nyomasztó és fojtogató hangulat; Koppenhága ősszel inkább hívogató, mintsem lohasztó, nem ködös, szürke, érfelvágós, hanem színes leveles, esős, gesztenyés. Vannak diszfunkcionális nyomozóink– egy nő és egy férfi –, akiknek a magánéletéről tulajdonképpen csak minimális, de mégis fontos dolgokat tudunk meg. A lényeg itt majdnem száz százalékban a cselekményen van, ami viszont nagyon ütős. És pörgős. Ezzel sem igazán követi a kijelölt skandi krimi utat, és olvastam ugyan olyan véleményt, hogy nehezen indul be, de én nem éreztem ezt. Nyilván fel kellett építeni a helyzetet, a szereplőket és a közöttük lévő dinamikát, de soha egy percre nem ült le a sztori, és nem is untatott.
Fun fact, hogy egy kicsit elszámoltam magam és későn álltam neki olvasni a turnéhoz – konkrétan másfél napom volt rá és nem hittem, hogy be tudom fejezni, mégis sikerült. Annyira jó volt, hogy tegnap reggel ez volt az első, amit magamhoz vettem, nem a kávé, és majdnem el is késtem miatta.

A fejezetek rövidek, gyorsan pörögnek az oldalak és mindegyik végén olyan történik, amiért kénytelen vagy megint tovább haladni. A nyomozás folyamatát nagyon részletesen követjük és szerencsére nem az van, hogy az egyik nyomozónak hirtelen heurékája lesz és rájön a megoldásra, mi, olvasók meg csak nézünk ki a fejünkből, hanem lépésről lépésre haladunk velük – ahogy amúgy is tennénk, zsákutcákkal, mellékvágányokkal és önfejű főnökökkel meg magukat faszagyereknek gondoló kollégákkal keresztezve az utunkat. Nem volt minden szál elvarrva, bennem hagyott egy csomó kérdést is maga után a könyv – főleg a főszereplőkkel kapcsolatosan –, de maga a bűntény és a megoldása szerintem nagyon szépen és alaposan kidolgozott lett.
A gesztenyeemberből természetesen nem hiányozhat a társadalomkritika sem, ezúttal a családon belüli erőszak, a gyermekek ellen elkövetett visszaélések és bűntettek kerültek górcső alá és aki nem bírja az ilyet, annak inkább nem ajánlom, ahogy az érzékenyebb gyomrúaknak sem. Vannak benne elég brutális jelenetek, mert a gyilkosunk nem bánik kesztyűs kézzel az áldozatokkal (ez de béna poén volt a cselekmény ismeretében 😀 ), de nem ez volt a legnyomasztóbb könyv, amit valaha is olvastam, ellenben a legizgalmasabbak között biztosan ott van. 

A zsáner rajongóinak mindenképpen tudom ajánlani, de igazából mindenkinek, aki nem ijed meg a témától és szeretne egy szó szerint letehetetlen és okos könyvet olvasni. Nekem nagyon tetszett A gesztenyeember, de azt hiszem, hogy a képekhez elkészített figurát inkább kidobom. Rám jön tőle a frász.

A Partvonal Könyvkiadó jóvoltából egy igazán összetett és figyelemre méltó skandináv thriller jelent meg hazánkban, Søren Sveistrup A gesztenyeember című regénye. A történetben rejtélyes gyilkos szedi áldozatait, aki a bűncselekmények helyszínén bizarr módon apró gesztenyefigurákat hagy maga után. Tartsatok a könyv nyomozóival és a Blogturné Klub bloggereivel a három állomáson keresztül, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
11.18. Könyv és más
11.20. A Szofisztikált Macska
11.22. Flora the Sweaterist

Fülszöveg:
Hátborzongató ​pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől

Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.

Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…