Silvia Avallone: Egy barátság története

Silvia Avallone második magyarul megjelent regényét, az Egy barátság történetét sokan vádolták már azzal, hogy szemérmetlen Briliáns barátnőm koppintás, ami valljuk be, nem alaptalan feltételezés. A helyszín Olaszország, a történet elbeszélője maga is író, aki immáron felnőttként meséli el kamaszkorában kötetett viharos és bensőséges barátságának történetét egy olyan lánnyal, aki elképesztő hatással volt rá és az egész környezetükre.
Azt azonban nem árt tudni, hogy Avallone első, 2010-ben megjelent és Strega-díjjal jutalmazott regényének, az Acélnak is egy női barátság és felnövéstörténet az alapja, az a könyv pedig egy évvel a Briliáns barátnőm előtt jelent meg, tehát lehet őt vádolni koppintással, de nem érdemes, hiszen a téma foglalkoztatta már Ferrante előtt is.
Az kétségtelen, hogy az Egy barátság történetére nagy hatással volt a Nápolyi regények sorozat, és azt sem zárom ki, hogy Avallone tudatosan használt hasonló paneleket és karaktereket a saját könyvében – egyébként számos másik mű mellett a Briliáns barátnőm és Ferrante is többször említésre kerül a könyvben.

A helyszín egy meg nem nevezett toszkán üdülőváros, T, ahol Elisa, a történet narrátora megismeri Beatricét, és ahol teljesen új fejezete kezdődik az életének. Elisa Bielából, a káoszos, de biztonságosnak vélt családi fészekből édesanyja révén kerül apjához ebbe az álmos, poros városba, ahol mindenki kívülállóként kezeli. Beatrice – akit anyja már kisgyerekkorától kezdve arra treníroz, hogy egyszer sikeres és híres legyen – nem is lehetne különbözőbb a fiús ruhákban járó, folyton könyveket bújó, okos, de félénk Elisától, barátságuk mégis szárba szökken egy farmerlopást követően.
Hogy ez a barátság végül megromlik, azt tudjuk már a könyv elején – de hogy mi vezet oda és milyen hatással lesz ez a néhány évnyi, szinte szimbiózisban élés a lányok életére, az csak apránként derül ki.

Avallone nagyon tehetséges író, olyan könnyedén suhanunk át a közel hatszáz oldalon, hogy a befejezés után még legalább ennyit kívánunk repetának. Kiszámíthatatlanságig csavarja a történetet, de ha jót akartok, akkor a fülszöveget elfelejtitek, mert egy fontos kis részletet elspoilerez. Apróság ugyan, de csak a könyv fele után derül rá fény és kicsit más megvilágításba helyez mindent.

Azt hiszem sokat elmond, hogy olvasás után azonnal felmentem a molyra és kedvencnek jelöltem a könyvet. Ritkán teszek ilyet, de most nem is gondolkodtam rajta, akkora hatással volt rám a történet és annyira magával ragadott. Ráadásul visszatértem egy régi rossz szokásomhoz és elkezdtem szamárfülezni a sarkakat ott, ahol megjegyezni érdemes idézetet találtam. Nagyon sok szamárfül lett a könyvben, de egy cseppet sem bánom, mert ez a könyv mindig nálam fog maradni.

Hogy miért érintett meg ennyire? Sokáig gondolkodtam ezen, de nem tudom biztosan. Elisa és Beatrice egy évvel idősebbek nálam – Elisa pont annyi idős, amikor elkezdi írni a történetet, mint most én – , az ő felnövésük az én felnövésem is volt egyben, hiszen minden, amit a könyvben ők megélnek és átélnek, azt én is megéltem és átéltem. Olyan módon tudtam kapcsolódni a két főszereplőhöz és a világukhoz, amit eddig még nem sűrűn tapasztaltam az olvasmányaim során. Mintha én magam lettem volna a harmadik barátnő, aki csak csendes megfigyelőként van jelen, de mégis mindenbe száz százalékosan bevonódva éli meg a történéseket.

Hogy kedvelhetők-e a főszereplők? Igen is és nem is. Ahogyan Ferranténál, itt sem egyértelműen fekete és fehér egyik karakter sem. Ellentétek, éppen ezért egészítik ki egymást, de közben sérültek is, így egymásban keresik a menedéket. Önzőek, kicsinyesek és féltékenyek, nem riadnak vissza a manipulációtól és a gonoszságtól sem, ha a helyzet megkívánja, de valami furcsa, groteszk módon teljes szívből szeretik egymást. Olyan intim és mély szeretettel, amit talán womance-nek lehetne nevezni.

Szóval csupa ellentmondás ez a kapcsolat, közben pedig zajlik az élet, telik az idő. A kiskamaszokból kamaszok lesznek, majd fiatal felnőttek és az útjuk egy fájdalmas ponton kettéválik. Elisa a barátságukról megírt könyv nyomán érti meg a kettejük közötti történések igazi mivoltát és a tettek, szavak mögött rejtőző igazi motivációkat. Próbálja megtudni, hogy miért van még tizensok év után is akkora hatása Beatricének az életére. Nagy igazság, hogy „egy véget ért barátság miatti gyász nem oldódik fel. Nincs rá gyógyír, nem lehet feldolgozni, lezárni és továbblépni. Ott marad az ember torkában, mint egy gombóc, félúton a neheztelés és a nosztalgia között.”

Az év második olvasmánya máris a kedvencem lett, jöhet bármi ezután, az Egy barátság története ott lesz a 2022-es év dobogós olvasmányai között. Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik szerették a Briliáns barátnőmet, akik szeretnek bonyolult és kiismerhetetlen női barátságokról olvasni és akik veszítették már el egymást a legjobb barátjukkal és ezáltal tudják, hogy ez sokkal fájdalmasabb és feldolgozhatatlanabb tud lenni, mint bármilyen más szakítás.

A könyv adatai
Eredeti cím: Un'amicizia (2020)
Kiadó: Park Könyvkiadó
Fordító: Lukácsi Margit
Kiadás: füles kartonált
Oldalszám: 536
Kiadás éve: 2021
Moly