Sarah Winman – Bádogember

Simogat, miközben a lelkedbe mar

A Bádogember külseje sem átlagos. Az élénken vibráló sárga borító belül vidám napraforgókat rejt, vakító kék alapon. Már ez is előrevetíti, hogy nem mindennapi történettel lesz dolgunk. És valóban nem az. Rég olvastam már ennyire keserédes, mégis pozitivitást sugárzó regényt, ahol egyik pillanatban még a könnyeimet törölgetem, a másikban pedig már mosolygok. Csodálatos volt.

Ellis és Michael tizenkét éves korukban találkoznak először és ettől a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lesznek. Együtt élik meg a legfontosabb pillanatokat, a veszteségeket, és persze az örömöket. Testvérek, barátok és egy kicsit többek is egymásnak. Az ő szövetségükben csak Ellis édesanyja, majd Ellis későbbi felesége, Annie kap helyet. Sok évvel később Ellis magányosan, összetörten igyekszik túlélni a monoton napokat. De vajon mi történt a múltban, ami örökre véget vetett hármójuk boldogságának?

És néha Annie és Ellis is ott ült az asztalnál, mint a régi szép időkben, nevettünk és könnyeztünk, mégis minden más volt. A nevük helyett azt mondták, Mi, és a gyomromba betelepedett valami új sajgás. Kik voltunk mi, Ellis, én és Annie? Sokszor megpróbáltam elmagyarázni magunknak, de egyszer sem sikerült. Mi voltunk minden, aztán eltörtünk. De én törtem el magunkat.

Ez egy viszonylag rövid történet, ha akarjuk, akár egy huzamban is elolvasható az egész – főleg, hogy nagyon nagy betűkkel van szedve – , a rövidsége ellenére azonban rengeteg érzelem és gondolat lakik a sorok között, és még napokkal az olvasás után is velünk marad a hangulata. A Bádogember négy évtizeden átívelve meséli el a két fiú történetét, művészetekkel, álmokkal és vágyakkal körítve. Betekintést kaphatunk a nyolcvanas években dúló AIDS- járványba, megismerhetünk egy anyát, aki egy Van Gogh-másolatban lelt vigaszt és reményt, és egy feleséget, aki úgy szerette Ellist és Michaelt, ahogy csak kevesen tudták volna.Két nagyobb részre osztható a cselekmény, az elsőben megismerjük Ellis mindennapjait, miközben a visszaemlékezései által a múlt apró mozaikdarabkái is elkezdenek helyre kerülni. A második részben Michael mesél, teljessé téve az Ellis által megismert történetet A két rész teljesen más hangulatú, ezzel is pontosan érzékeltetve a főszereplők eltérő személyiségét. Ellis egy visszafogott, érzelmeit csendben megélő fiú, később pedig egy magányos, szomorú férfi, ehhez mérten az ő története egy kicsit szürke, kicsit lehangoló, kevésbé éreztem sodrónak. Michael ezzel szemben impulzív, az élet minden gyönyörét megragadó személyiség, aki a mának él, még akkor is, amikor az élet nehézségekkel telivé válik számára. Imádtam Michael részét, hiszen annyira realisztikus volt, hogy szinte láttam és éreztem a színeket, az illatokat, vele együtt éltem. Azt hiszem, ő az igazi erőssége a könyvnek, ugyanúgy, ahogy a történetben Michael a lelke a társaságnak, a Bádogembert is Michael teszi igazán feledhetetlen könyvvé. Ettől függetlenül Ellis sem kevésbé szerethető karakter, a maga a gyötrődő, csendes módján. Az anyját korán elvesztő fiú, aki feladta az álmait, hogy a keménykezű apja által meghatározott utat járja, talán sosem bocsátja meg magának, hogy akkor és ott, a francia tengerpartnál töltött tizedik napon legyőzte magában azt, aki igazán lenni akart. Ha akkor másként dönt, akkor talán minden máshogy alakul.

Eltöprengek, milyen lehet egy megszakadó szív hangja. És arra gondolok, talán halk, észrevehetetlenül halk, egyáltalán nem drámai. Mint amikor egy kimerült fecske szelíden a földre zuhan.

Sok mindenről szól ez a könyv, annyira sokról, hogy egyszerűen képtelen vagyok róla értelmesen írni. Mesél a barátságról, a bátorságról, a magányról, a veszteségekről, újrakezdésről, megbocsátásról, halálról és életről. Arról, hogy ne féljünk önmagunk lenni. Arról, hogy milyen felnőtté válni. De legfőképpen arról, hogy a szerelem csodálatos. Minden formájában. Winman mindezt pedig finoman, érzékletesen, csodaszép mondatokkal és képekkel operálva adja át nekünk. Simogat, miközben a lelkedbe mar.

FÜLSZÖVEG | Az egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek.
És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit.
Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről.

A SZERZŐRŐL  Sarah Winman angol színésznő és író. Első regénye, az Amikor Isten nyúl volt nemzetközi siker lett, a Bádogember a sorban a harmadik műve. Winman Essexben nőtt fel, jelenleg Londonban él és alkot.