Sarah Pinborough – 13 perc

Sokan vártuk már Sarah Pinborough új könyvének megjelenését, hiszen a Ne higgy a szemének elég durva indítás volt tőle. Engem nagyon érdekelt, hogy tudja-e tartani ugyanazt a színvonalat a 13 perccel is, amit az előző könyvénél már megszokhattunk tőle, emellett kíváncsi voltam arra is, hogyan tud összeférni két ennyire eltérő zsáner, mint a YA és a pszichothriller egyetlen könyvben. Jelentem, jól működik a koncepció.

Natasha a középiskola legnépszerűbb lánya, aki nem csak szép, de okos is. Két barátnőjével együtt alkotják a Barbie-k nevezetű kis csapatot és csodálattal vegyes irigység veszi körbe őket. Egy fagyos januári hajnalon egy kutyát sétáltató férfi felfedezi Natasha kihűlt testét a jeges folyóban. A lány halott, de a mentők 13 perc után vissza tudják hozni őt az életbe. Tasha nem emlékszik a tragédiát megelőző időszakra, és senki sem tudja, hogyan került az éjszaka közepén a folyóhoz. A másik két Barbie meglehetősen furcsán viselkedik, Tasha pedig újra elkezd közel kerülni az egykoron eltaszított legjobb barátnőjéhez, Beccához. Együtt próbálnak rájönni, hogy mi történt Natashával, és hogy miért akarta őt valaki holtan látni.

Érdekes volt a tinikorú szereplők szemszögéből olvasni a történetet (mondjuk az csöppet rosszul esett, amikor Becca leöregezte a harmincnéhány éves nyomozót 😀 ), viszont érdekes módon sokkal jobban bele tudtam magam élni a karakterek helyébe, mint annak idején a Ne higgy a szemének szereplői esetében, pedig ők jóval közelebb álltak hozzám korban. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha Pinborough fogta volna a Bajos Csajok négy szereplőjét, és száműzte volna őket egy kicsit sem vicces, sötét és baljós környezetbe, ahol rózsaszín helyett folyóba fulladnak a lányok.

Mind idegenek vagyunk. Kerülgetjük egymást.  Ugyanezt látom anyámon meg a barátnőin, akikkel összejár ebédelni. Nevetgélnek, viccelődnek, mondogatják, hogy mennyire szeretik egymást, de bármennyire igaz is ez talán, azért keresik egymás gyengeségeit. A réseket a pajzson. Nem hiszem, hogy a fiúk ugyanilyenek. A fiúk kutyák. A nők olyanok, mint a macskák. Természetüknél fogva egyéniségek. Mi nem falkaállatok vagyunk. 

Középiskolai környezetben elkerülhetetlenek az intrikák, a kiközösítés, a klikkesedés, a manipuláció, és a 13 perc sincs híján ezeknek. Ki ne akarna a gimi legnépszerűbb lányának barátnője lenni, és ki ne rettegne attól, hogy egyik napról a másikra az iskola páriájává válik? Amikor én voltam gimis, hála istennek még a kanyarban sem volt a közösségi média, sőt, sokunknak még otthoni internete sem volt, így el sem tudom képzelni, milyen lehet manapság, a cyberbullying idején túlélni a tinikort, amikor szinte minden azonnal a Facebookon, Twitteren landolhat. A 13 perc többek között ezt is megmutatta, úgyhogy nem csak egy izgalmas thrillert, hanem egy nagyon reális képet is kapunk a mai kamaszok életéről, a karakterek pedig hihetetlenül emberiek. Egy kicsit sok volt a dráma, de mit várhatunk egy olyan könyvtől, amiben 16 évesek a főszereplők? Szex, drogok, Rock’n’Roll… volt itt minden, amit a Bajos Csajokból kimaradt.

A két főbb szereplő, Becca és Tasha szemszögén keresztül ismerjük meg a történetet, ezt árnyalja még a pszichológussal folytatott beszélgetések leirata, újságcikkek, SMS-ek, illetve a Tasha ügyében nyomozó rendőr feljegyzései. Érdekesség, hogy Natasha gondolatait a naplóján keresztül olvashatjuk, amelyet a pszichológus tanácsára kezd el írni. Igazából a szerző ezen regényére is elmondható, hogy semmi sem az, aminek látszik, még akkor sem, ha nagyon nyilvánvalónak tűnik a megoldás. Amikor már azt hinné az olvasó, hogy minden le van zárva, és nincs itt több látnivaló, akkor csavar egyet a történeten, és hirtelen borul minden, amit eddig hittünk, gondoltunk.
Az az igazság, hogy elég korán megfordult a fejemben a megoldás, de Pinborough annyira ügyesen ráterelte másra a gyanút, hogy végül tényleg meglepődtem, amikor felfedte magát az igazság. A könyv második fele szó szerint letehetetlen, annyira feszes és izgalmas a történetvezetés, hogy egy percre sem akartam otthagyni. Örültem volna még egy plusz fejezetnek, vagy csak egy rövidke epilógusnak, hogy megtudjuk, mi történt végül a szereplőkkel, hogyan alakult a sorsuk a végső igazság kiderülése után.

Azt kell, hogy mondjam, Sarah Pinborough nem okozott csalódást, sőt megkockáztatom, hogy egy kicsit talán jobban is élveztem ezt a könyvét, mint az előzőt. A csattanó és a csavar a nyomába sem érhet a Ne higgy a szemének-nek, ennek ellenére a szereplők, a miliő és a történések sokkal jobban magukkal ragadtak. Senkit ne riasszon el a YA címke, mert ez egy profin összerakott thriller. Izgalmas, meglepő, és néhol bizony hátborzongató is.

Sarah Pinborough – 13 perc
Eredeti cím: 13 Minutes
Kiadó: 21. Század Kiadó
Fordító: Tomori Gábor
Keménytábla levehető védőborítóval, 368 oldal
Megjelenés éve: 2018
Beleolvasó

Fülszöveg | 13 percig halott voltam.
Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között…
A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők.

A SZERZŐRŐL
Sarah Pinborough 1972-ben született az angliai Milton Keynesben. Többszörösen díjnyertes író és forgatókönyvíró. Több műfajban is alkot, írt már Young Adult, Fantasy és romantikus történeteket is. A Ne higgy a szemének! című regényét 19 nyelvre fordították le, és világszerte bestseller lett szinte a megjelenés után. Második magyarul megjelent könyve a 13 perc című YA pszichothriller, amelyből a Netflix már készíti is a sorozatot. Az írónő jelenleg Londonban él.